A londoni National Gallery kincsei: Lady Jane Grey kivégzése
A londoni National Gallery bővelkedik kincsekben, de mert az épület igazán hatalmas, egy-egy látogatás alkalmával - helyismeret nélkül - nem egyszerű minden igazán fontos képet megtalálni. Ehhez nyújtok segítséget ezzel a művészeti sorozattal, melyben a képtár kincseit vesszük szemügyre.
Kezdjük a személyes kedvencemmel, Paul Delaroche monumentális festményével, melynek címe Lady Jane Grey kivégzése (1833) és a galériában a 45-ös teremben található.
A londoni Tower-ben 1554. február 12-én kivégeztek egy nemes és szép vonásokkal rendelkező, 17 éves lányt. A lány neve Lady Jane Grey volt, a Tudor dinasztia tagja, a híres VIII. Henrik király egyik testvérének unokája.
A történelmi tények szerint VIII. Henrik halála előtt három évvel végrendeletében kijelölte a trónutódlást. A trónt egyetlen fiának, a harmadikként született Edward hercegnek szánta, utána pedig elsőszülött lánya Mária hercegnő, majd másik lánya Erzsébet szerepeltek a sorban.
VIII. Henrik halálakor Edwardot meg is koronázták VI. Edward néven, de mert egy beteges, fejletlen, vézna kisfiú volt aki 15 évesen meghalt, gyerekként mindössze 6 évig uralkodott. Edward még életében apja végrendeletét megváltoztatta és nem a katolikus Máriát, hanem unokatestvérét, az anglikán hit szerint élő Jane-t nevezte meg utódjául.
A következő napokban az angolok rosszallásától kísérve jelentették be az új királynőt, akik Mária trónra lépését követelték, annak ellenére, hogy a lázongók fülét büntetésből levágták. Amikor azonban a koronát a fejére akarták tenni, az ifjú Jane királynő elájult, majd anyja és férje lángoló tekintetének kereszttüzében ismételgette, hogy a trón nem őt illeti meg, erőért és útmutatásért imádkozott Istenhez és kérte nyilvánítsa ki akaratát e súlyos ügyben.
„A korona nem az én jussom, és nem kedvemre való. Mária a törvényes trónörökös” – mondta a lady, aki reménytelennek érezte helyzetét. Végül kényszerből vállalta az uralkodást, a családja erős nyomásának hatására.
Mint Jane királynő, automatikusan aláírta az orra elé tolt dokumentumokat, esténként imádkozott, majd visszavonult lakosztályába. A tanácsnokok egyre jobban aggódtak, Jane idegállapota pedig folyamatosan romlott. Néhány nap múlva már egész London Mária mellett állt, Jane szülei el is menekültek míg a tizenhét éves lány rettegve várta sorsának beteljesedését a Towerben.
Kilenc nappal hatalomra jutása után Mária (akinek édesanyja Aragóniai Katalin, VIII. Henrik első felesége volt) letaszította őt a trónról, mégpedig az apja, VIII. Henrik tíz évvel azelőtti végrendeletére hivatkozva.
I. Mária királynő (akit az utókor csak Bloody Mary azaz Véres Mária néven ismer) kivégeztette a Jane-t hatalomra segítő nagybátyját, Jane férjét, édesapját és február 12-én meg kellett halni Jane-nek is, hiszen azzal, hogy életben van, fenyegetést jelentett I. Mária számára.
A 17 éves lány így búcsúzott az élettől: "Jó keresztények! Meghalni jöttem ide és nem is vonom kétségbe ítéletem jogosságát. Ám az ok, amiért Őfelsége, a királynő halálra ítélt engem, nem volt valós. Esküszöm előttetek és Isten előtt, hogy ártatlan vagyok az ellenem felhozott vádakban."
Jane ezután bekötötte a szemét s elkezdte keresni kezeivel a tönköt, amire le kellett hajtania a fejét. A tönköt azonban nem találta, csupán a levegőt markolászta, mire sírva kérdezte: "Most mit tegyek? Hol van?"
Egy jelenlévő katona segített megtalálni a tönköt amire az egykori királynő ráhelyezte fejét majd a hóhér lesújtott bárdjával, s egy pillanat múlva Jane Grey már halott volt.
Testét a kivégzés helyétől néhány méterre lévő St Peter Ad Vincula nevű kápolnában temették el, fejét a lábaihoz helyezve. Azóta is ott alussza örök álmát Lady Jane Grey, akit igazából és jog szerint I. Jane királynőnek kellene hívnunk, még akkor is ha csupán kilenc napig uralkodott, ám a brit történelemkönyvekben szinte említést sem tesznek róla.
A több szempontból is megindító kép készítője Paul Delaroche francia festőművész aki 1797-ben született Párizsban, kedvenc témái pedig a történelmi események voltak.
Művészetében egy szomorú történés azonban változást hozott, felesége halála miatt érzett fájdalma szomorú, lírai hangulatú vallásos képek festésére indította. A váltás ellenére Delaroche maradt a francia történelmi festészet egyik legnagyobb alakja, ő képviselte az arany középutat a romantikus és klasszicista irány között.
Olvasd el a sorozat további bejegyzéseit is:
Agota
Agota
Agota
Agota
Agota
Agota
Ha szívesen sétálnál velem London titkos helyszínein, sohasem hallott történeteket hallgatva akkor küldj nekem egy üzenetet, beszéljük meg a részleteket. Persze akkor is írhatsz ha szívesebben követnéd az útikönyvek ajánlatát, azokhoz is vannak elképesztő történeteim. :) Ágota
idegenvezeteslondon@gmail.com
Ha hasznosnak találod a változatos és izgalmasabbnál-izgalmasabb bejegyzéseket az "Idegenvezetés London" blogon és Facebook oldalon, akkor kérlek, támogass egy kávé árával, hogy még sokszor találkozhassunk legalább a képernyőn keresztül. www.buymeacoffee.com/agotabf
Facebook: Idegenvezetes London
Instagram: @idegenvezeteslondon
X (korábban Twitter): @Idegenvezetes_L
borítókép: Paul Delaroche, Public domain, via Wikimedia Commons
