A londoni National Gallery kincsei: Jan van Eyck - Az Arnolfini portré

A londoni National Gallery bővelkedik kincsekben, de mert az épület igazán hatalmas, egy-egy látogatás alkalmával - helyismeret nélkül - nem egyszerű minden igazán fontos képet megtalálni. Ehhez nyújtok segítséget ezzel a művészeti sorozattal, melyben a képtár kincseit vesszük szemügyre.

alt

Ki volt a festő és mikor élt?
Jan van Eyck belga festő, 1390 körül Maaseik városban született majd 50 éves kora körül 1441-ben Brugge-ben halt meg. A flamand festők egyike, a korai németalföldi festészet egyik legkiemelkedőbb alakja, a flamand reneszánsz első képviselőinek egyike. Mint tehetséges hercegi festő anyagi gondjai soha nem voltak, korában meglehetősen vagyonosnak számított.

alt Sosem azonosították a férfit a fenti képen, de széles körökben úgy tartjá, hogy van Eyck önarcképéről lehet szó.

Kik szerepelnek a képen?
Sokáig azt gondolták, hogy a képen Giovanni di Arrigo Arnolfini és felesége, Giovanna Cenami szerepel flandriai házukban, de hozzávetőleg 20 éve kiderült, hogy ők biztosan nem lehetnek, ugyanis a házaspár 13 évvel a kép elkészülte és hat évvel van Eyck halála után kelt egybe. Ma úgy tartják, a kép alanya Giovanni di Arrigo unokatestvére, Giovanni di Nicolao Arnolfini és felesége. Az ugyan nem derült ki, hogy a nő a férfi második felesége lehet-e vagy inkább az első aki 1433 februárjában hunyt el. Ha az első felesége szerepelt a képen, akkor a festmény valószínűleg egyfajta emlékként készülhetett.
Giovanni di Nicolao Arnolfini egy itáliai kereskedő volt aki Brugge-ben telepedett le és mert egy másik van Eyck-képen is szerepel, úgy vélik talán a festő barátja lehetett.

Mi olyan érdekes a képen?
A festmény viszonylag jó állapotban megmaradt az utókor számára, bár találhatók rajta kisebb hiányosságok, amit napjainkban restauráltak. A kép infravörös reflektogrammos vizsgálata több változatot is feltárt a ma látható réteg alatt, elsősorban mindkét arcon és a tükörnél.

A kép a párt egy emeleti szobában ábrázolja nyári időszakban, amit a kintről bekukucskáló cseresznyefa is sugall. A szoba egy francia vagy burgundi stílusú szoba lehet, ahol egy ágy is található. Az ablak hat fapalettát tartalmaz, a felső része tiszta kék, vörös és zöld ólomüvegből van.

alt

A két alak öltözete jólétet sugall, mindkettőjuk ruhája szőrmés. A férfi kalapot visel, ami még nyáron sem volt szokatlan, köntöse pedig a festmény készültekor valószínűleg sokkal inkább bíborszínű volt, a festék azonban az idők során beérett, megsötétült. Anyaga valószínűleg drága selyem volt, alatta egy mintás anyagot láthatunk mely talán selyemdamaszt. A nő ruhájának redőzete finoman kidolgozott egy hosszú uszállyal, melyet összefogva maga előtt tart a kor divatjának megfelelően. A felületes szemlélőben azt a képzetet is keltheti, mintha várandós lenne a hölgy, a korban ugyanis szokás volt várandósnak festeni a feleségek portréját akkor is ha nem voltak azok, mert ez a termékenység egyértelmű jelképe volt; ugyanakkor a szobában felfedezhetők olyan szimbólumok, melyek a várandósságra utalhatnak: az ágytakaró vörös színe, illetve az ágy végén látható kis szobor, mely Szent Margitot - a szülő nők védőszentjét - ábrázolja. Kék alsóruhája szintén szőrmével van szegélyezve, mely itt is a jólétet szemlélteti. Bár a hölgy kevés ékszert visel - csak világos arany nyakláncát és gyűrűit - valószínűleg mindegyik drága lehetett.

A szobabelső szintén a jómódra utal: hatalmas bronz lámpatartó, fakeretes domború tükör a háttérben, díszes ágyfüggönyök mindenhol, aprólékosan kidolgozott drága csillár, kisméretű keleti szőnyeg valamint a bal oldalon látható narancsok. Nincs azonban nyoma kandallónak.

Mi történik a képen?
A festmény egyik érdekes eleme a férfi kéztartása és az, ahogyan a férfi és a nő egymás kezét fogják. Ha elfogadjuk, hogy ez a hálószobát idéző tér inkább személyes mintsem hivatalos jellegű, akkor eléggé furcsán hat Arnolfini mintegy eskütételre emelt keze, mely egy szertartásos, majdhogynem hivatalos gesztus - márpedig, ha ez nem egy házasságkötéssel kapcsolatos portré, akkor mire utal ez a kéztartás? Bizonyos elemzésekben azt olvashatjuk alternatívaként, hogy a férfi a tükörben látható alakoknak integet.

alt

A pár kézfogása – mely egyes értelmezések szerint olyan, mintha a nő keze mindjárt kicsúszna a férfiéből – természetellenesnek tűnik, és ez is sokkal inkább valamilyen hivatalos, szimbolikus értékű mozdulat, mint a közelség, az összetartás kifejezése, talán mert érdekházasságról van szó?

Kik vannak a tükörben?
Ha a tükröt jobban szemügyre vesszük, akkor abban további két alakot fedezhetünk fel, akik a párral szemben helyezkednek el. Az egyik vörös ruhát visel, ő talán maga a festő lehet, bár éppen nem fest. A szakértők azért tippelnek a festő személyére, mert van Eyck több önarcképén is vörös fejfedőt, turbánt visel.

alt

Hol van a festő szignója a képen?
A képet szokatlan helyen, a tükör fölött szignálta és dátumozta van Eyck a következő módon: ’Johannes de eyck fuit hic 1434’ azaz ’Jan van Eyck itt járt 1434’.

Kik voltak a kép tulajdonosai mielőtt az a londoni National Gallery-be került?
A kép 1434-es elkészülte után az a modellek tulajdonában volt, majd átkerült Don Diego de Guevara tulajdonába aki 1516-ban Ausztriai Margit spanyol királynénak adományozta. Innen 1530-ban Margit unokahúgának, Habsburg Mária magyar királynénak tulajdonába került, aki 1556-ban magával vitte azt Spanyolországba, majd 1558-as halála után II. Fülöp spanyol király örökölte. 1700-ban még mindig a királyi palotában volt a festmény ám 1794-ben már átkerült a madridi Újpalotába. 1816-ban került a kép Londonba James Hay skót tábornok tulajdonaként. Ő azt állította, hogy a kép abban a brüsszeli szobában függött, ahol akkor lakott miután súlyosan megsérült a waterlooi csatában és hosszasan gyengélkedett. Beleszeretett a festménybe majd meg is vásárolta azt bar sokkal inkább valószínűbb, hogy Hay tábornok egy 1813-as spanyolországi csatában ’juthatott hozzá’ a képhez. Hay tábornok Sir Thomas Lawrence-en keresztül felajánlotta a képet a brit régens hercegnek, a későbbi IV. György brit királynak, így az a Carlton House-ban töltött két évet, majd 1818-ban visszakerült Hay-hez. Ezután legközelebb 1841-ben egy nyilvános kiállításon bukkant fel, majd 1842-ben a londoni National Gallery 600 fontért megvásárolta.

Olvasd el a sorozat további cikkeit is:

François-Hubert Drouais - Madame de Pompadour a tamburinjával

Van Gogh - Napraforgók

Paul Delaroche - Lady Jane Grey kivégzése

[George Stubbs - Whistlejacket]( https://idegenvezetes-london.hu/a-londoni-national-gallery-kincsei-george-stubbs-whistlejacket/

  1. photo 1: upload.wikimedia.org

  2. photo 2: i.ytimg.com

  3. photo 3: peteomer.files.wordpress.com

  4. photo 4: peteomer.files.wordpress.com

  5. photo 5: artstor.files.wordpress.com

  6. photo 6: c1.staticflickr.com

Benedek Ágota

Magyar idegenvezető Londonban. Ha velem sétálsz megmutatom London azon arcát amely az útikönyvekben nem szerepel, de izgalmasabb mint a ’hivatalos’ útvonal. :) www.facebook.com/idegenvezeteslondon

London

Subscribe to Idegenvezetés Londonban

Get the latest posts delivered right to your inbox.

or subscribe via RSS with Feedly!