London királyi parkjai: Hyde Park

London királyi parkjai: Hyde Park

A Londonba látogatóknak feltűnhet, hogy világvárosi státusza ellenére London egy meglehetősen zöld város. A statisztikák azt mutatják, hogy a város (külvárosaival együtt) nagyjából 47%-ban zöld, amiből 33% természetes élőhely, további 14% pedig a magán kert kategóriába esik.

A londoni közparkok egy része azonban csak mostanában került a köz használatába, hosszú évszázadokig inkább mint királyi parkok funkcionáltak, azaz közvetlenül a korona tulajdonába tartoztak és látogatásukra csak engedéllyel kerülhetett sor, ott is csak a kiválasztottaknak.

Ezen kiráyi parkok Londonban a következők és róluk szól ez a 8 részes sorozat is:
* Bushy Park
* Green Park
* Greenwich Park
* Hyde Park
* Kensington Gardens
* Regent's Park
* Richmond Park
* St. James's Park

Hyde Park, London / by Lewis Clarke, CC BY-SA 2.0 https://creativecommons.org/licenses/by-sa/2.0, via Wikimedia Commons

Hyde Park, London

területe: 142 hektár

Londonban a Hyde Parkot tartják az igazi angol parknak, méretét tekintve pedig London tüdejeként is emlegetik. Története majd 500 évvel ezelőtt kezdődött, egészen pontosan 1536. július 1-én, amikor VIII. Henrik király (uralkodása: 1509-1547) rákényszerítette a Westminster kolostort, hogy adja át a területet királyi kezelésbe. Az uralkodót elsősorban önös érdekei vezérelték, ugyanis a helyszínt vadászparknak szánta, bekerítette és hogy tulajdonát megvédje, az itt elfogott orvvadászokat halállal büntette.

Fia VI. Edvárd (urakodása: 1547-1553) folytatta apja hagyományait, de ő már külföldi látogatóit és az ide érkező követeket is itt szórakoztatta.

VI. Edvárd király / William Scrots (active 1537-1553), Public domain, via Wikimedia Commons

Később I. Jakab király (angol uralkodása: 1603-1625), aki szintén nagy vadász volt, kedvenc vadászkutyáival hajtotta itt a prédát, akiknek a neve Jowel and Jewel volt, sőt sűrűn látogatta a Whitehall-on álló Banqueting House-t is.

Azonban csak I. Károly király (uralkodása: 1625-1649) alatt, egészen pontosan 1635-ben kaptak a londoniak is belépést a parkba, és eleinte akkor is csak a lóversenyek látogatása céljából.

Nem sokkal később, az Angol Polgárháború (1642-1651) idején, amikor a parlament támogatói I. Károly királynak fejét vették a parkot szórakozás helyett inkább mint katonai bázis használták, az észak-keleti sarkában még egy őrbástyát is építettek, hogy onnan szemléljék az ellenségesnek vélt emberek mozgását. A polgárháború alatt london népe meglehetősen szenvedett és amikor a tüzelőjük is elfogyott, betörtek a parkba ahol leöldösték a vadakat és a fák nagy részét is mind kivágták.

I. Károly király / Anthony van Dyck, Public domain, via Wikimedia Commons

A polgárháború vége felé, 1652-ben a parlament némi készpénz reményében a királyi család ingóságaival egyetemben a Hyde Parkot is magán kézbe adta, ami három magánember kezébe került, kb. £17 000-ért, ami mai értéken nagyjából £3 000 000. Ezt a hatalmas összeget a következő férfiak tudták kifizetni:
* Richard Wilcox (a park északi része lett az övé, ami akkoriban kavicsbánya volt)
* John Tracy kereskedő (a park mai Kensington Palota felé eső rész lett az övé)
* Anthony Dean hajóépítő mester (a park déli része lett az övé)

Az új tulajdonosok a kapukat kulcsra zárták és a londoniak immár csak belépti díj ellenében látogathatták a parkot. Azonban örömük nem tartott soká, ugyanis a polgárháború befejeztével és II. Károly király (uralkodott: 1660-1685) visszatértével a monarchia újra megerősödött és az adásvételt is semmisnek tekintették.

Az új uralkodó a kapukat újra megnyitotta, a kor előkelőségei pedig előszeretettel sétálgattak és kocsikáztak a fák között. Emellett katonai parádékat is tartottak itt rendszeresen, de a jó világ nem tartott sokáig, ugyanis 1665-ben megérkezett a pestis a városba és a legtöbben a szabad ég alá, a parkba menekültek egészségtelen, szűk lakásaikból.

Nem sokkal később, immár III. Vilmos király (uralkodása: 1689-1702) és felesége II. Mária királynő (uralkodása: 1689-1694) közös uralkodása alatt a Hyde Parkot újabb csapás érte, ugyanis nagyon megszaporodtak az előkelő közönségre vadászó útonállók. A kor gazdag családjai közül sokan a park mai, Kensington Palota felöli oldalán laktak és esténként amikor hazafelé tartottak, sokszor estek áldozatul a különböző rablóbandáknak.

III. Vilmos király / Godfrey Kneller, Public domain, via Wikimedia Commons

Akkoriban azonban a mai Kensington Palotának még híre-hamva sem volt, állt azonban itt egy majorság, ami Nottingham grófjának tulajdonában volt. Az uralkodó, III. Vilmos ezt a birtokot megvásárolta a gróftól és a St James Palace, azaz a korabeli királyi palota és a birtok között, a parkon áthaladó nagyjából egyenes utat majd 300 olajlámpással kivilágíttatta, hogy biztonságban tudjon közlekedni. Ő volt az az uralkodó is, aki a park történetében először katonai őrséget állíttatott a parkba, hogy este 11-ig biztosítsák a nyugalmat. Ha azonban az újdonsült birtokán kaszinó partikat rendezett, akkor az őrséget is megduplázta, ezzel is védve magas rangú vendégei biztonságát.

Amikor azonban I. György király (uralkodása: 1714-1727), az első Hanover házból származó uralkodó átvette a trónt, komoly jakobita felkelés kerekedett Londonban, ugyanis sokan voltak akik inkább a skót származású Stuart családott látták volna szívesebben a trónon. A jakobiták állásaikat a Hyde Parkba telepítették, amely a londoniakból, azon belül is a nőkből különös vonzalmat váltott ki. Sok volt itt ekkoriban a párbaj is, de végül a trón maradt a hanoveriek kezében, a jakobiták pedig szégyenszemre elvonultak.

A következő uralkodó, II. György király (uralkodott: 1727-1760) és felesége Caroline királyné volt az, aki a Hyde Park nyugati oldalán álló majorság mellett csörgedező Westbourne folyó által elöntött területeket lecsapoltatta, valamint a folyót is szabályozta oly módon, hogy a mai és látható Serpentine nevű tavat kialakíttatta. A munkálatok 1773-ra fejeződtek be, de a korábban a parkban dúló erőszakos rablások száma egyáltalán nem csökkent, sőt mi több ekkoriban harangszóra gyűltek össze a környékről az emberek, akik a parkot éppen elhagyni kívánták és így együtt, a csapat biztonságában tudtak csak közlekedni a park fái között.

Az országnak 1820-ban új királya lett, IV. György (uralkodott: 1820-1830) aki a történelemben először, 1821-es koronázásakor az ünnepségsorozatot a Hyde Parkba tervezte. Ekkoriban került híd a Serpentine tóra és a ma látható, a lovak húzta kocsik számára készült, park körül futó út, azaz a Ring is ekkor készült el. Lebontották a II. Károly korából származó téglakerítést is és kovácsolt vas kerítéssel helyettesítették, valamint a főbb, díszes kivezető kapukat is felállították a park több pontján.

IV. György király / Thomas Lawrence, Public domain, via Wikimedia Commons

A soron következő koronázáskor, IV. Vilmos király (uralkodott: 1830-1837) beiktatási ünnepségét újfent a Hyde Parkban tartották.

Őt követte az egyik legnagyobb formátumú női uralkodó, Viktória (uralkodott: 1837-1901), aki a Hyde Parkot meglehetősen aktívan használta mindenféle ünnepségekre és eseményekre, többek között saját koronázásának megünneplésére is. Alberttel való házasságának elején minden este 17.00 és 19.00 óra között kikocsikáztak a Hyde Parkba, ahol az ünneplő tömeg mindig hangos ovációval várta őket. Azonban a legnagyobb esemény melyet valaha a parkban tartottak, mégiscsak a 141 napon át nyitvatartó 1851-es világkiállítás volt, a Great Exhibition, ahol 15 000 kiállító mutatta be portékáját a világ minden tájáról, többek között magyarok is.

Eközben a Buckingham Palotánál is munkálatok zajlottak, ugyanis a történelemben először Viktória királynő ezt az épületet tette meg központi palotájává. A Buckingham bejáratát képező egykori boltív 1850-ben került át a Hyde Park sarkára, mely ma a Marble Arch nevű metrómegálló közvetlen szomszédságában található. A tömegek szívesen használták a hatalmas parkot lovaglásra, piknikre, sétálgatásra, télen a befagyott Serpentine tavat korcsolyázásra, de alkalmanként különböző tüntetéseket is tartottak itt.

Hyde Park az I. világháború alatt / Leonard Bentley from Iden, East Sussex, UK, CC BY-SA 2.0 https://creativecommons.org/licenses/by-sa/2.0, via Wikimedia Commons

A 20. század azonban véget vetett a boldog békeidőknek, az I. világháború alatt a különböző katonai alakulatok vették birtokba a parkot akik itt masíroztak és tartottak gyakorlatokat.

A háború után azonban visszatért az élet a parkba, sőt mi több a korábban csak férfiaknak, és azoknak is csak a reggeli órákban engedélyezett fürdőzést a Serpentine tó vizében, kiterjesztették a nőkre is, sőt immár egész nap lehetett a tóban lubickolni.

A park legutóbb 1993-ban kapott egy új kaput a keleti oldalon, melynek neve Queen Elizabeth Gate és II. Erzsébet királynő édesanyja emlékének, az Anyakirálynőnek (Queen Mother) ajánlották.

2004-ben Diana, az 1997-ben tragikusan meghalt egykori királyi hitves is kapott egy játékos emléket a parkban, számára egy szökőkutat avattak, melynek hivatalos neve Diana, Princess of Wales Memorial Fountain lett.

Napjainkban a parkban nyaranta hatalmas zenei koncerteket tartanak a legnagyobb nevekkel, de például a 2012-es Londoni Olympia hivatalos közvetítése is a Hyde Parkban zajlott, hatalmas kivetítőkön.

Ha szívesen sétálnál velem London titkos helyszínein, sohasem hallott történeteket hallgatva akkor küldj nekem egy üzenetet, beszéljük meg a részleteket. Persze akkor is írhatsz ha szívesebben követnéd az útikönyvek ajánlatát, azokhoz is vannak elképesztő történeteim. :) Ágota
idegenvezeteslondon@gmail.com

Ha hasznosnak találod a változatos és izgalmasabbnál-izgalmasabb bejegyzéseket az "Idegenvezetés London" blogon és Facebook oldalon, akkor kérlek, támogass egy kávé árával, hogy még sokszor találkozhassunk legalább a képernyőn keresztül. www.buymeacoffee.com/agotabf

Read more

Magyarok Londonban: Sass Flóra, az első magyar női Afrika-kutató

Magyarok Londonban: Sass Flóra, az első magyar női Afrika-kutató

Megkockáztatom, hogy alig néhányan hallottatok Sass Flóra (helyenként Szász) magyar származású, londoni kötődésű Afrika kutatóról, pedig nem csak felfedezései de élete is meglehetősen érdekes. Sőt mi több, Ugandában emléktáblát találunk az emlékére, de erről egy kicsit később. Kezdjük a történetet ott, hogy 1841-ben egy székely kisbirtokosi családba Nagyenyeden megszületett egy

By Agota