A londoni British Museum kincsei: Rosette-i kő

A londoni British Museum kincsei: Rosette-i kő

A londoni British Museum világszerte az egyik legismertebb múzeum ami nem is csoda, hisz a gyűjtemény története már az 1753-as évben elkezdődött, amikor Sir Hans Soane angol-ír orvos és tudós privát gyűjteménye nyilvánossá vált. Később ebből a gyűjteményből alakult ki a ma már igencsak testesre duzzadt mai gyűjtemény.

Összességében 8 000 000 tárgyat őriznek itt a világ minden tájáról azonban ennek csak 1%-át, azaz 80 000 tárgyat találunk magában az épületben bemutatva. Vannak itt tárgyak melyek a brittek általi tulajdonlása komoly és szűnni nem akaró vitákat vált ki, de egyelőre még nem igen mutatkozik hajlandóság a múzeum oldaláról, hogy bármely ismert tárgyat visszaszolgáltassanak.

Kevesen tudják, de maga a British Library korábban részét képezte a múzeumnak, csak 1976-ban választották azt le bár 1997-ig még mindig egy épületben működött a két intézmény. Maga a British Museum az ország többi nemzeti múzeumához hasonlóan ingyen látogatható, de adományokat mindig nagy örömmel elfogadnak.

photo by Idegenvezetés London

A Rosette-i kőre 1799. július 15-én talált rá Pierre-Francois Bouchard, a francia hadsereg egyik mérnök tisztje, aki a Nílus-deltában fekvő Rashid melletti erőd munkálatai során figyelt fel a furcsa leletre. Fontossága abban rejlik, hogy rajta V. Ptolemaiosz fáraó (ur. Kr. e. 204-180) egyik rendeletét örökítették meg egyiptomi hieroglif és démotikus írással (ez volt az egyiptomi köznyelv), valamint ógörög (hellén) nyelven.

Ezen a linken 3D technikával körbejárhatod a követ és egészen közelről még a feliratokat is tanulmányozhatod rajta.

Ahogy a neve is mutatja, az egyiptomi hireoglif írást elsősorban papok általi hireoglifák írásakor használták, míg a démotikus írás , azaz az ókori egyiptomi írás leginkább üzleti és magánügyek feljegyzésére szolgált. Mivel mind a három nyelven ugyanazt a szöveget olvashatjuk, így remek lehetőség mutatkozott arra, hogy a tudósok nekiálhassanak megfejteni az addig teljesen ismeretlen szabályokon alapuló hireoglifákat, hiszen az ógörög szöveg elolvasása nem okozott problémát.

Rosette-i kő, London / Awikimate, CC BY-SA 4.0 https://creativecommons.org/licenses/by-sa/4.0, via Wikimedia Commons

A Rosette-i kőtáblán így V. Ptolemaiosz nevében kiadott rendeletet olvashattak az alattvalók három nyelven a kivetendő adókról és a templomokban felállítandó szobrokról.

A történészek szerint meglehetősen sok hasonló kőtábla létezhetett akkoriban, de mert a 4. század végétől a kereszténység, majd az iszlám térhódítása nyomán az ősi szentélyekből vagy akár a piramisokból is egyszerű építőkövek lettek, így ezek legnagyobb része teljesen elpusztult.

Valószínűleg a megtalált kő is így kerülhetett Alsó-Egyiptomba, a szállítás alatt keletkezhettek azok a komoly sérülések is melyeket a mai napig is látni rajta, miáltal a hieroglif szöveg jelentős része elveszett.

A követ megtalálása után, Napóleon utasítására Alexandriába szállítottak, hogy megkíséreljék megfejteni a hieroglifák és az ősi egyiptomi nyelv rejtélyét, mely munkába más nemzetek tudósait is bevonták.

Rosette-i kő másolata a British Museumban / A Ji-Elle, CC BY-SA 4.0 https://creativecommons.org/licenses/by-sa/4.0, via Wikimedia Commons

Az angol-francia fegyveres összecsapások lezásárasakor, 1802-ben Angliába került a műkincs mintegy hadizsákmányként majd III. György király (uralkodott: 1760-1820) nagylelkűsége okán végül a British Museum tulajdonába került, ahol azóta is látható.

A kőbe vésett szöveg értelmezése azonban komoly feladat elé állította a tudósokat és az első áttörés a démotikus szöveg kapcsán született, ahol először a görög személyneveket sikerült azonosítani. Rá 12 évre sikerült a hireoglifákon a kartusokba azaz a hosszúkás keretekbe foglalt neveket is olvashatóvá tenni. Ezután újabb 8 év telt el, mire rájöttek arra, hogy a hieroglifákkal az egyiptomiak valójában mássalhangzókat jelöltek és nem képírásként használták őket mint ahogyan az eredetileg feltételezték.

Mint oly sok minden mást, ezt a műkincset is visszakövetelték már eredeti tulajdonosaik, egészen pontosan 2003 júliusában Dr. Zahi Hawass, az egyiptomi Régiségek Legfelsőbb Tanácsának főtitkára, aki ezt mondta a sajtó képviselőinek „Ha a britek azt szeretnék, hogy emlékezzenek rájuk, ha vissza kívánják állítani hírnevüket, akkor önként vissza kellene adniuk a követ, mivel az az egyiptomi identitás mérföldköve.”

Ha volna kedved egy kis időt eltölteni ősi egyiptomi írásjelek tanulásával, akkor ez a videó neked készült.

A British Museum kincseit bemutató sorozat egyéb bejegyzései:

A londoni British Museum kincsei: az Erdélyi arany kupa
A londoni British Museum világszerte az egyik legismertebb múzeum ami nem is csoda, hisz a gyűjtemény története már az 1753-as évben elkezdődött, amikor Sir Hans Soane angol-ír orvos és tudós privát gyűjteménye nyilvánossá vált. Később ebből a gyűjteményből alakult ki a ma már igencsak testesre duzzadt mai gyűjtemény. Összességében 8
A londoni British Museum kincsei: a Kristálykoponya rejtélye
A londoni British Museum világszerte az egyik legismertebb múzeum ami nem is csoda, hisz a gyűjtemény története már az 1753-as évben elkezdődött, amikor Sir Hans Soane angol-ír orvos és tudós privát gyűjteménye nyilvánossá vált. Később ebből a gyűjteményből alakult ki a ma már igencsak testesre duzzadt mai gyűjtemény. Összességében 8

Ha szívesen sétálnál velem London titkos helyszínein, sohasem hallott történeteket hallgatva akkor küldj nekem egy üzenetet, beszéljük meg a részleteket. Persze akkor is írhatsz ha szívesebben követnéd az útikönyvek ajánlatát, azokhoz is vannak elképesztő történeteim. :) Ágota
idegenvezeteslondon@gmail.com

Ha hasznosnak találod a változatos és izgalmasabbnál-izgalmasabb bejegyzéseket az "Idegenvezetés London" blogon és Facebook oldalon, akkor kérlek, támogass egy kávé árával, hogy még sokszor találkozhassunk legalább a képernyőn keresztül. www.buymeacoffee.com/agotabf

Buy Me A Coffee

Read more

Magyarok Londonban: Sass Flóra, az első magyar női Afrika-kutató

Magyarok Londonban: Sass Flóra, az első magyar női Afrika-kutató

Megkockáztatom, hogy alig néhányan hallottatok Sass Flóra (helyenként Szász) magyar származású, londoni kötődésű Afrika kutatóról, pedig nem csak felfedezései de élete is meglehetősen érdekes. Sőt mi több, Ugandában emléktáblát találunk az emlékére, de erről egy kicsit később. Kezdjük a történetet ott, hogy 1841-ben egy székely kisbirtokosi családba Nagyenyeden megszületett egy

By Agota