London titkai: az egykori Winchester Palace
Ha Londonban, és azon belül is a London Bridge környékén jártok, akkor érdemes egy pillantást vetni a több mint 500 évvel ezelőtt itt állt Winchester Palace megmaradt romjaira.
Könnyű a helyszínt megtalálni, a Borough Market mögötti utcában áll, a pontos címe pedig Pickfords Wharf, London SE1 9DN
Maga a Winchester palota 1109-ben William Giffardnak, Winchester akkori püspökének (szolgálatban 1100-1129) épült, aki ha Londonban járt királyi- vagy adminisztratív ügyeit intézni, itt szállt meg.
Akkoriban az uralkodó I. Henrik volt (1068-1135), akinek édesapja, az a Hódító Vilmos (1028-1087) normann, azaz észak francia uralkodó volt, akit 1066-ban koronáztak Anglia királyává és aki 1070-ben neki fogott a Tower of London építésének.
A ma is látható romok a nagyterem részét képezték, a megmaradt fal részen található ajtók pedig eredetileg a különböző élelmiszerek tárolására szolgáló helységekbe, a konyhába és a kamrába vezettek. A palota többi része a két udvar körül helyezkedett el, és számos épületnek adott otthont, köztük börtönnek (ez ma a Clink Prison), sörfőzdének és egy helyi hentesnek is.
A hatalmas terem alatt egy boltíves pince is megtalálható volt, ott elsősorban a bort tárolták, valamint egy föld alatti lejárat kivezetett a szomszédos Temzéhez is.
A fogadó terem pazar berendezéssel bírt, az évszázadok alatt számtalan alkalommal voltak itt vendégek királyi személyek is, sőt mi több a skóciai I. Jakab király (1394-1437) is itt tartotta esküvőjét Joan Beaufort-tal 1424-ben. Emellett St Thomas Becket is itt éjszakázott, mielőtt másnap Canterbury-be utazott volna, hogy azután ott érje a végzet. Erről az esetről ide kattintva tudhattok meg többet, főleg hogy magyar szála is van a történetnek. Sőt mi több úgy tartják, hogy 1540-ben VIII. Henrik valószínűleg a házban találkozott Catherine Howarddal, ötödik feleségével is.
A 13. században jelentős átépítéseket végeztek a palotán, elsősorban újabb épületeket húztak fel a birtokon, újabb termeket, udvart és kápolnát létesítettek, valamint fejlesztették a Temze melletti rakpartot is.
Az első részletes ábrázolás a palotáról 1647 körül készült, amikor Wenceslaus Hollar elkészítette a palota rajzát, amin jól látható, hogy milyen hatalmas birtokról is volt szó.
A 17. századig rendben is mentek a dolgok a Winchester Palace-ben, azonban az angol polgárháború időszakában (1642-1651) a köztársaságpártiak elfoglalták azt és a királypártiak börtönévé alakították. Sőt mi több, 4 380 angol fontért el is adták végül egy bizonyos Thomas Walker-nek aki azután a monarchia visszaállításakor elveszítette azt, habár ezután már a püspök sem használta ezt a helyszínt állandó londoni rezidenciájaként.
Miután a palota nagyrészt elnéptelenedett, a város nagyszámú bérlőnek és albérlőnek adta ki az épületek helyiségeit. Sok épületrészt bordélyházként üzemeltettek, ami a Temze déli oldalán legális foglalkozás volt, mígnem a City of Londonból (a Temze északi részéről) ki volt tiltva. Sőt mi több, a püspökségtől sem állt olyan nagyon távol ez az üzlet, hiszen ők voltak hivatottak kiadni az engedélyeket és az üzlet után beszedendő adókkal is ők rendelkeztek.
A népnyelv azután az itt dolgozó lányokat Winchester Geese néven kezdte emlegetni, azaz Winchester Libáiként, de persze rájuk is csak addig volt szüksége a közösségnek míg éltek. Amint meghaltak máris nem kívánatos személyek lettek a kerületben, haláluk után pedig megszentelt földbe sem kerülhettek, hiszen mind bűnösök voltak...
Erről, az innen nem túl messze létesített prostituált temetőről és annak történetéről ide kattintva tudhattok meg többet.
A 17. és a 18. században tovább pusztult az egykori Winchester Palace épületkomplexum, ugyanis a Temze menti kereskedelem élénkülésével egyre több raktárépületre lett szükség, így a palota ezen oldali részeit és folyamatosan átépítették.
A 19. században, egészen pontosan 1814-ben egy nagyon komoly tűzvész posztított a környéken, melynek eltakarítási munkálatai során sikerült a már korábban lepusztult Winchester Palota egy részének feltárása, ekkor került elő a ma is látható nagyterem falának egy darabja, benne egy egykori gyönyörű rózsaablakkal, mely a mai napig is viseli az akkori tűzvész nyomait..
Ha szívesen sétálnál velem London titkos helyszínein, sohasem hallott történeteket hallgatva akkor küldj nekem egy üzenetet, beszéljük meg a részleteket. Persze akkor is írhatsz ha szívesebben követnéd az útikönyvek ajánlatát, azokhoz is vannak elképesztő történeteim. :) Ágota
idegenvezeteslondon@gmail.com
Ha hasznosnak találod a változatos és izgalmasabbnál-izgalmasabb bejegyzéseket az "Idegenvezetés London" blogon és Facebook oldalon, akkor kérlek, támogass egy kávé árával, hogy még sokszor találkozhassunk legalább a képernyőn keresztül. www.buymeacoffee.com/agotabf
