A londoni National Gallery kincsei: Vincent van Gogh - Napraforgók
A londoni National Gallery bővelkedik kincsekben, de mert az épület igazán hatalmas, egy-egy látogatás alkalmával - helyismeret nélkül - nem egyszerű minden igazán fontos képet megtalálni. Ehhez nyújtok segítséget ezzel a művészeti sorozattal, melyben a képtár kincseit vesszük szemügyre.
Folytassuk a sort Vincent van Gogh csodálatos festményével, melynek címe Napraforgók (1888) és a galériában a 43-as teremben található.
Az 1853-ban született holland festő Vincent van Gogh sok képet festett, ám életében csupán egyetlenegyet adott el. Manapság néhány műve minden idők legdrágább festményei közé tartozik, a festményeit övező tiszteletet látva nehéz elhinni hogy élete kudarcok sorozata volt.
Szeszélyes, nyughatatlan természetének köszönhetően sok foglalkozást kipróbált; 27 éves koráig volt többek között eladó egy művészeti galériában, franciatanár, prédikátor egy belga bányásztelepen, dolgozott Hágában, Párizsban és Londonban is egy műkereskedő vállalatnál.
1886-tól Franciaországban élt, ahol több akoriban kibontakozó irányzatot is kipróbált. Néhány évvel később Van Gogh rávette Paul Gauguint, hogy csatlakozzon hozzá, de a közös festés nem sokáig tartott: a két festő között parázs viták robbantak ki, aminek az lett a vége, hogy van Gogh egy pengével fenyegette meg Gauguint. Még ugyanaznap este, Van Gogh bűnbánatában levágta saját fülét mely előjele volt egy hamarosan elhatalmasodó komoly elmebajnak, a festést azonban nem hagyta abba; két idegroham között dolgozott egészen 1890. július 27-éig, amikor meglőtte magá, mely lövésbe két nap múlva belehalt.
Kevesen tudják, de Van Gogh eredetileg hét napraforgós csendéletet festett, az első négyet 1888 nyarán, majd az elkészült képeket téli magányában később még háromszor lemásolta. Bár a festmények ma a világ legnagyobb múzeumainak a féltett kincsei, akkoriban a kutyának se kellettek.
Jelenleg van belőlük Londonban, Münchenben, Amszterdamban, Amerikában és Japánban is. Egy festményt titkos helyen őriz egy milliárdos és csak a legjobb barátai láthatják, egy kép pedig elpusztult a második világháború alatti Japánt ért támadások alatt.
Van Gogh a vidéki Franciaországban, Arles településen lakott egy sárga kis házikóban, amely elég puritán módon volt berendezve, azonban amikor barátja Gauguin megírta neki hogy meglátogatja, hirtelen fontossá vált, hogy a fehér falakra valamilyen dekorációt tegyen. A napraforgós képek ide kerültek, de mert Van Gogh beleszeretett a témába az első négy festményt alig egy hét alatt el is készítette.
1888 nem volt valami szerencsés év Van Gogh számára, ekkor töltötte be ugyanis 35. évét, és nem volt az életének olyan része sem, amellyel elégedett lett volna. Senkit sem érdekeltek a festményei, ha a bátyja nem támogatja, éhen is halhatott volna.
Két nőbe volt szerelmes, de mindkettő visszautasította, egyetlen komoly kapcsolata egy alkoholista prostituálthoz fűzte még Párizsban, akitől szifiliszt kapott. Szomorú, depressziós hangulatban volt, így az arles-i költözéstől azt várta, hogy talán helyrejön az élete, de hiába, még ugyenebben az évben meghalt. Mivel kedvenc témája volt ez a virág, temetésén ravatalát barátai napraforgókkal borították be.
Sokan próbálták már megfejteni, miért is annyira varázslatosak ezek a képek, de biztosat senki nem tud mondani. A ragyogó színek, az expresszív formák mellett talán szerepe van benne annak is, hogy bár úgy tűnik, Van Gogh csak úgy odavágta a formákat és színeket, valójában az antik szépségeszmény szigorú szabályait követte, a virágfejek spirális mintájában visszaköszönnek az aranymetszés szabályai.
Van Gogh minden napraforgós csokrában vannak bimbók, a fiatalság, a remény szimbólumai, érett, tökéletes virágok, és tört szárú, elszáradó virágfejek is, amelyek arra figyelmeztetnek, hogy minden ami él meghal majd egyszer.
Van Gogh háromféle sárgát kevert, ezzel érte el az ismert színhatást, és mert az évtizedek alatt ezek a színek sajnos fakultak, változtak és a gond az, hogy nem tudni, melyik az eredeti és melyik a megfakult sárga. A perugia-i egyetem azonban egy új eszközt fejlesztett ki, amellyel úgy tűnik megoldhatják a problémát: egy hordozható spektrométerrel és egy röntgengéppel meg tudják állapítani, hogy a festmények egyes részein milyen pigmentek vannak, amiből következtetni tudnak a festék összetételére és így rá tudnak jönni, hogy mely színeknél van veszély a további fakulásra. A már bekövetkezett károkat sajnos nem tudják visszafordítani, de talán meg tudják előzni, hogy tovább romoljon a helyzet.
Származására tekintettel, Amszterdamban hozták létre a lenyűgöző Vincent van Gogh Múzeumot, melyben a posztimpresszionista festő legnagyobb gyűjteménye található: több mint 200 festmény, 500 rajz és számos személyes levél, melyet a Van Gogh család örökölt.
Ha szeretnétek a festményt közelebbről is megvizsgálni, akkor azt ide kattintva a londoni National Gallery honlapján megtehetitek.
Olvasd el a sorozat további bejegyzéseit is:
Agota
Agota
Agota
Agota
Agota
Agota
Ha szívesen sétálnál velem London titkos helyszínein, sohasem hallott történeteket hallgatva akkor küldj nekem egy üzenetet, beszéljük meg a részleteket. Persze akkor is írhatsz ha szívesebben követnéd az útikönyvek ajánlatát, azokhoz is vannak elképesztő történeteim. :) Ágota
idegenvezeteslondon@gmail.com
Ha hasznosnak találod a változatos és izgalmasabbnál-izgalmasabb bejegyzéseket az "Idegenvezetés London" blogon és Facebook oldalon, akkor kérlek, támogass egy kávé árával, hogy még sokszor találkozhassunk legalább a képernyőn keresztül. www.buymeacoffee.com/agotabf
Facebook: Idegenvezetes London
Instagram: @idegenvezeteslondon
X (korábban Twitter): @Idegenvezetes_L
borítókép: Vincent van Gogh, CC BY 3.0 https://creativecommons.org/licenses/by/3.0, via Wikimedia Commons
