A londoni British Museum kincsei: Rosette-i kő

A londoni British Museum kincsei: Rosette-i kő

A londoni British Museum világszerte az egyik legismertebb múzeum ami nem is csoda, hisz a gyűjtemény története már az 1753-as évben elkezdődött, amikor Sir Hans Soane angol-ír orvos és tudós privát gyűjteménye nyilvánossá vált. Később ebből a gyűjteményből alakult ki a ma már igencsak testesre duzzadt mai gyűjtemény.

Összességében 8 000 000 tárgyat őriznek itt a világ minden tájáról azonban ennek csak 1%-át, azaz 80 000 tárgyat találunk magában az épületben bemutatva. Vannak itt tárgyak melyek a brittek általi tulajdonlása komoly és szűnni nem akaró vitákat vált ki, de egyelőre még nem igen mutatkozik hajlandóság a múzeum oldaláról, hogy bármely ismert tárgyat visszaszolgáltassanak.

Kevesen tudják, de maga a British Library korábban részét képezte a múzeumnak, csak 1976-ban választották azt le bár 1997-ig még mindig egy épületben működött a két intézmény. Maga a British Museum az ország többi nemzeti múzeumához hasonlóan ingyen látogatható, de adományokat mindig nagy örömmel elfogadnak.

photo by Idegenvezetés London

A Rosette-i kőre 1799. július 15-én talált rá Pierre-Francois Bouchard, a francia hadsereg egyik mérnök tisztje, aki a Nílus-deltában fekvő Rashid melletti erőd munkálatai során figyelt fel a furcsa leletre. Fontossága abban rejlik, hogy rajta V. Ptolemaiosz fáraó (ur. Kr. e. 204-180) egyik rendeletét örökítették meg egyiptomi hieroglif és démotikus írással (ez volt az egyiptomi köznyelv), valamint ógörög (hellén) nyelven.

Ezen a linken 3D technikával körbejárhatod a követ és egészen közelről még a feliratokat is tanulmányozhatod rajta.

Ahogy a neve is mutatja, az egyiptomi hireoglif írást elsősorban papok általi hireoglifák írásakor használták, míg a démotikus írás , azaz az ókori egyiptomi írás leginkább üzleti és magánügyek feljegyzésére szolgált. Mivel mind a három nyelven ugyanazt a szöveget olvashatjuk, így remek lehetőség mutatkozott arra, hogy a tudósok nekiálhassanak megfejteni az addig teljesen ismeretlen szabályokon alapuló hireoglifákat, hiszen az ógörög szöveg elolvasása nem okozott problémát.

Rosette-i kő, London / Awikimate, CC BY-SA 4.0 https://creativecommons.org/licenses/by-sa/4.0, via Wikimedia Commons

A Rosette-i kőtáblán így V. Ptolemaiosz nevében kiadott rendeletet olvashattak az alattvalók három nyelven a kivetendő adókról és a templomokban felállítandó szobrokról.

A történészek szerint meglehetősen sok hasonló kőtábla létezhetett akkoriban, de mert a 4. század végétől a kereszténység, majd az iszlám térhódítása nyomán az ősi szentélyekből vagy akár a piramisokból is egyszerű építőkövek lettek, így ezek legnagyobb része teljesen elpusztult.

Valószínűleg a megtalált kő is így kerülhetett Alsó-Egyiptomba, a szállítás alatt keletkezhettek azok a komoly sérülések is melyeket a mai napig is látni rajta, miáltal a hieroglif szöveg jelentős része elveszett.

A követ megtalálása után, Napóleon utasítására Alexandriába szállítottak, hogy megkíséreljék megfejteni a hieroglifák és az ősi egyiptomi nyelv rejtélyét, mely munkába más nemzetek tudósait is bevonták.

Rosette-i kő másolata a British Museumban / A Ji-Elle, CC BY-SA 4.0 https://creativecommons.org/licenses/by-sa/4.0, via Wikimedia Commons

Az angol-francia fegyveres összecsapások lezásárasakor, 1802-ben Angliába került a műkincs mintegy hadizsákmányként majd III. György király (uralkodott: 1760-1820) nagylelkűsége okán végül a British Museum tulajdonába került, ahol azóta is látható.

A kőbe vésett szöveg értelmezése azonban komoly feladat elé állította a tudósokat és az első áttörés a démotikus szöveg kapcsán született, ahol először a görög személyneveket sikerült azonosítani. Rá 12 évre sikerült a hireoglifákon a kartusokba azaz a hosszúkás keretekbe foglalt neveket is olvashatóvá tenni. Ezután újabb 8 év telt el, mire rájöttek arra, hogy a hieroglifákkal az egyiptomiak valójában mássalhangzókat jelöltek és nem képírásként használták őket mint ahogyan az eredetileg feltételezték.

Mint oly sok minden mást, ezt a műkincset is visszakövetelték már eredeti tulajdonosaik, egészen pontosan 2003 júliusában Dr. Zahi Hawass, az egyiptomi Régiségek Legfelsőbb Tanácsának főtitkára, aki ezt mondta a sajtó képviselőinek „Ha a britek azt szeretnék, hogy emlékezzenek rájuk, ha vissza kívánják állítani hírnevüket, akkor önként vissza kellene adniuk a követ, mivel az az egyiptomi identitás mérföldköve.”

Ha volna kedved egy kis időt eltölteni ősi egyiptomi írásjelek tanulásával, akkor ez a videó neked készült.

A British Museum kincseit bemutató sorozat egyéb bejegyzései:

A londoni British Museum kincsei: az Erdélyi arany kupa
A londoni British Museum világszerte az egyik legismertebb múzeum ami nem is csoda, hisz a gyűjtemény története már az 1753-as évben elkezdődött, amikor Sir Hans Soane angol-ír orvos és tudós privát gyűjteménye nyilvánossá vált. Később ebből a gyűjteményből alakult ki a ma már igencsak testesre duzzadt mai gyűjtemény. Összességében 8
A londoni British Museum kincsei: a Kristálykoponya rejtélye
A londoni British Museum világszerte az egyik legismertebb múzeum ami nem is csoda, hisz a gyűjtemény története már az 1753-as évben elkezdődött, amikor Sir Hans Soane angol-ír orvos és tudós privát gyűjteménye nyilvánossá vált. Később ebből a gyűjteményből alakult ki a ma már igencsak testesre duzzadt mai gyűjtemény. Összességében 8

Ha szívesen sétálnál velem London titkos helyszínein, sohasem hallott történeteket hallgatva akkor küldj nekem egy üzenetet, beszéljük meg a részleteket. Persze akkor is írhatsz ha szívesebben követnéd az útikönyvek ajánlatát, azokhoz is vannak elképesztő történeteim. :) Ágota
idegenvezeteslondon@gmail.com

Ha hasznosnak találod a változatos és izgalmasabbnál-izgalmasabb bejegyzéseket az "Idegenvezetés London" blogon és Facebook oldalon, akkor kérlek, támogass egy kávé árával, hogy még sokszor találkozhassunk legalább a képernyőn keresztül. www.buymeacoffee.com/agotabf

Buy Me A Coffee