London számos múzeumában több ezer kiemelkedően érdekes tárgyat láthatunk, melyek közül - teljesen szubjektív sorrend szerint - bemutatok nektek egy párat ebben az újonnan induló sorozatban.

A kezdés igen erős, ugyanis az első tárgy amit most szemügyre veszünk, az a British Museum gyűjteményének egyik kiemelkedő darabja, a Rosette-i-kő.

by Idegenvezetes London

A kőre 1799. július 15-én talált rá Pierre-Francois Bouchard, a francia hadsereg egyik mérnök tisztje, aki a Nílus-deltában fekvő Rashid melletti erőd munkálatai során figyelt fel a furcsa leletre. Fontossága abban rejlik, hogy rajta V. Ptolemaiosz fáraó (ur. Kr. e. 204-180) egyik rendeletét örökítették meg egyiptomi hieroglif és démotikus írással, valamint ógörög (hellén) nyelven.

Ezen a linken 3D technikával körbejárhatod a követ és egészen közelről még a feliratokat is tanulmányozhatod rajta.

Ahogy a neve is mutatja, az egyiptomi hireoglif írást elsősorban papok általi hireoglifák írásakor használták, míg a démotikus írás , azaz az ókori egyiptomi írás leginkább üzleti és magánügyek feljegyzésére szolgált. Mivel mind a három nyelven ugyanazt a szöveget olvashatjuk, így remek lehetőség mutatkozott arra, hogy a tudósok nekiálhassanak megfejteni az addig teljesen ismeretlen szabályokon alapuló hireoglifákat, hiszen az ógörög szöveg elolvasása nem okozott problémát.

A rosette-i kőtáblán így V. Ptolemaiosz nevében kiadott rendeletet olvashattak az alattvalók három nyelven a kivetendő adókról és a templomokban felállítandó szobrokról.

by Kris Åsard from Pixabay 

A történészek szerint meglehetősen sok hasonló kőtábla létezhetett akkoriban, de mert a 4. század végétől a kereszténység, majd az iszlám térhódítása nyomán az ősi szentélyekből vagy akár a piramisokból is egyszerű építőkövek lettek, így ezek legnagyobb része teljesen elpusztult.

Valószínűleg a megtalált kő is így kerülhetett Alsó-Egyiptomba, a szállítás alatt keletkezhettek azok a komoly sérülések is melyeket a mai napig is látni rajta, miáltal a hieroglif szöveg jelentős része elveszett.

A követ megtalálása után, Napóleon utasítására Alexandriába szállítottak, hogy megkíséreljék megfejteni a hieroglifák és az ősi egyiptomi nyelv rejtélyét, mely munkába más nemzetek tudósait is bevonták.

by Kévin Langlais on Unsplash

Az angol-francia fegyveres összecsapások lezásárasakor, 1802-ben Angliába került a műkincs mintegy hadizsákmányként majd III. György király (uralkodott: 1760-1820) nagylelkűsége okán végül a British Museum tulajdonába került, ahol azóta is látható.

A kőbe vésett szöveg értelmezése azonban komoly feladat elé állította a tudósokat és az első áttörés a démotikus szöveg kapcsán született, ahol először a görög személyneveket sikerült azonosítani. Rá 12 évre sikerült a hireoglifákon a kartusokba azaz a hosszúkás keretekbe foglalt neveket is olvashatóvá tenni. Ezután újabb 8 év telt el, mire rájöttek arra, hogy a hieroglifákkal az egyiptomiak valójában mássalhangzókat jelöltek és nem képírásként használták őket mint ahogyan az eredetileg feltételezték.

Mint oly sok minden mást, ezt a műkincset is visszakövetelték már eredeti tulajdonosaik, egészen pontosan 2003 júliusában Dr. Zahi Hawass, az egyiptomi Régiségek Legfelsőbb Tanácsának főtitkára, aki ezt mondta a sajtó képviselőinek „Ha a britek azt szeretnék, hogy emlékezzenek rájuk, ha vissza kívánják állítani hírnevüket, akkor önként vissza kellene adniuk a követ, mivel az az egyiptomi identitás mérföldköve.”

Ha volna kedved egy kis időt eltölteni ősi egyiptomi írásjelek tanulásával, akkor ez a videó neked készült.

Ha szívesen sétálnál velem London titkos helyszínein, sohasem hallott történeteket hallgatva akkor küldj nekem egy üzenetet, beszéljük meg a részleteket. Persze akkor is írhatsz ha szívesebben követnéd az útikönyvek ajánlatát, azokhoz is vannak elképesztő történeteim. :) Ágota

cover: by Idegenvezetes London