Történelmi pubok Londonban: George & Vulture

Londonra gondolva sokakban felmerül, hogy milyen remek is lenne kipróbálni az igazi pub életérzést. Remek ötlet, azonban érdemes az igazi angol történelmi pubokat felkeresni - ha már van belőlük jó néhány a városban - ugyanis ezek nem csak a sokszor évszázados hangulatukkal, de izgalmas történeteikkel is a múltba rántják a látogatókat.

Persze itt mindjárt az elején tisztázni érdemes, hogy a pub nem egyenlő a magyarországi kocsmákkal vagy sarki ivókkal, ugyanis egy magára valamit is adó pub sohasem egyszerűen az alkoholról szól. Valójában ez inkább egy közösségi tér, ahová az emberek jövet-menet betérnek az ismerőseiket köszönteni, napi híreket megosztani, esetleg enni valami készételt, na meg mindezek mellett persze lehörpinteni egy-egy pint sört.

A cél itt nem a lerészegedés, de persze balesetek mindenhol történhetnek. A pubok sokkal inkább szólnak a közösségekről és a kapcsolódásról.

George & Vulture
3 Castle Court, London EC3V 9DL

A George & Vulture (azaz a György és a Keselyű) a City of London területén, azon belül is egy nagyon izgalmas, pár utcából álló sikátoros rész közepén található. Valójában nem teljesen pub, de nem is teljesen étterem, valahol a kettő között. Több londoni étterem ajánló mint Chop House emlegeti, tehát mint olyan éttermet, ahol a jó vastagra szeletelt húst, elsősorban steakeket kínálnak, így hát modern néven steakhouse-nak is nevezhetnénk.

Belső terei nemzeti és történelmi jelentőségűek, így nem meglepő, hogy az épület II. osztályú műemlékvédelmi besorolás alatt áll, története pedig sokkal magasabb polcra helyezi, sem mint egy egyszeri steakhouse, ugyanis ezen a helyen már 1142 óta működött fogadó.

A feljegyzések szerint 1470 környékén, egy tűzvész után alapították itt meg a George Inn-t, azaz a György nevű fogadót, mely kosztot és kvártélyt is biztosított az itt megforduló utazók számára. A György név nem véletlen, ugyanis György lovag, aki az i.sz. 3. században született a mai Törökország területén és lett később római katolikus szent, a védőszentje Angliának.

A fogadó tulajdonosa, hogy megsegítse az egyik helyi borkereskedőt, aki egy korábbi tűzben mindenét elveszítette, átengedte a fogadó egyik szárnyát hogy ott a borkimérés zavartalanul folyhasson. Azonban arra nem számított, hogy a borkereskedő cégére egy élő keselyű lesz, aki szüntelen rikácsolásával és szárnycsapkodásával inkább elriasztotta az érdeklődőket, semmint oda vonzotta volna őket, így hamarosan kénytelenek voltak szabadon engedni a szerencsétlen madarat, de a pub nevében emléke örökre megmaradt.

Érdekesség, hogy a pub külső falai mentén két határkővel is találkozhatunk, ugyanis pont itt húzódik a határvonal a St Michael’s, Cornhill és a St Edmund the King, Lombard Street nevű plébániák között. Egészen precízen mérve, pont a pub közepén halad keresztül a mezsgyehatár, ami azért történhetett így, mert a környéken a templomok egymáshoz olyan közel álltak, hogy valahogyan muszáj volt kijelölni a közöttük lévő határokat.

A feljegyzések szerint 97 templom volt az 1666-os nagy londoni tűzvész előtt a kőfallal körbevett City of London területén, mely gyakorlatilag alig nagyobb mint 1 négyzetmérföld, azaz nagyjából 1.6 négyzetkilométer.

A leiratok alapján tudható, hogy már a középkortól igen népszerű volt a költők és írók között a George & Vulture, és bár arra nincs bizonyíték hogy maga Geoffrey Chaucer, a Canterbury mesék írója is rendszeresen ide járt volna, de az esély nagy, ugyanis azt tudjuk, hogy édesapja John Chaucer, aki királyi engedéllyel rendelkező borkereskedő volt, biztosan megfordult ezen a helyen.

Amikor 1719-ben Philip Wharton, Wharton 1. hercege, egy prominens politikus megalapította a The Hell Fire Club-ot, tagjai eleinte még egy másik helyszínen találkozgattak, bár 1730-től már a George & Vulture lett a székhelyük. A klub nem örvendett jó hírnévnek, ugyanis elsősorban mint szatirikus „úri klub” tartották magukat számon, melynek legfőbb szórakozása volt, hogy nevetségessé tegye a vallást. Ezzel a külvilágot inkább sokkolták mintsem komoly támadást indítottak volna a vallás vagy az erkölcs ellen, de a korban érthetően, egyáltalán nem volt jó hírnevük.

A korabeli források szerint kedvelt elfoglaltságuk volt a vallási szertartások kigúnyolása, olyan ételeket fogyasztottak mint pl. a Szent Szellem pite, a Vénusz melle avagy az Ördög ágyéka, mellé pedig Hell Fire Punch-ot ittak. A feljegyzések szerint még II. György király (uralkodott: 1727-1760) fia, Frederick is csatlakozott a klubhoz 1728-ban, annak ellenére, hogy angol tudása hagyott némi kívánnivalót maga után. A klub tagjai állítólag a Biblia szereplőinek öltözve szerettek a találkozókra érkezni, így természetesen a klubot hamarosan fel is oszlatták, Wharton herceg pedig szabadkőművesnek állt.

Egy másik bejegyzésemben, ahol a legpatinásabb londoni privát gentlemen's clubok egy részét vettem sorra, megemlítettem a Beefsteak Clubot (azaz a Marhasült klubot) is, melyet 1876-ban itt alapítottak, a George and Vulture pubban.

Azonban minden korábbi történetnél sokkal erősebb szál a helyen a Charles Dickens kapcsolat, ugyanis a George and Vulture mint helyszín, számtalanszor megjelenik az író első regényében, melynek címe eredetiben The Posthumous Papers of the Pickwick Club bár magyar fordításban csak mint A Pickwick Klub említik.

A történet komikuma abból az alapötletből alakul ki, hogy Samuel Pickwick úr, a róla elnevezett klub díszelnöke, három barátja és klubtársa kíséretében felkerekedik, hogy Anglia-szerte tanulmányozza az emberi természetet. A férfiak roppant változatos és mulattató kalandokat élnek át, a vidéki és a londoni élet különféle érdekes figuráival ismerkednek meg, de végül minden bonyodalomból kivágják magukat. A főszereplő Pickwick úr londoni főhadiszállása a George and Vulture.

Dickens írása 1837-ben, havi részletekben jelent meg nyomtatásban, majd 1838-ban egy kötetben is megjelent a teljes történet. Ezt a példányt egy bizonyos J. Buckham úr is megvette, melyet azután történelmi és magyarázó megjegyzésekkel látott el és ma már a British Múzeum könyvtárának egyik féltve őrzött kötete.

A dolog érdekessége azonban az, hogy a Pickwick Club kilépett a könyv lapjairól és a való életben is megalakult, mégpedig pont itt, a könyvben is említett George and Vulture falai között, 1909. március 16-án. A tagok azóta is évente négyszer találkoznak az alapítás helyén, amikoris minden új tag egy személyes ajándéktárgyat is kap, a történettel összefüggésben.

Az alapító elnök Sir James Roll volt, aki 1920/1921-ben a City of London főpolgármester is volt, sőt azóta is hagyomány, hogyha van a tagok között volt polgármester, akkor szeretik őt megválasztani elnöknek is. A klub szoros kapcsolatot tart a Dickens leszármazottakkal is.

A vacsoráknak, melyeket a George and Vulture termeiben tartanak, pontos forgatókönyve van, a vendégeket érkezéskor a könyvből vett kifejezéssel wanities (azaz italok) várják, majd a Whiffin's Bell (Whiffin csengettyűje) hívja őket a felső emeleten lévő aztalokhoz. A klub elnöke pedig a vacsora után pohárköszöntőt mond Charles Dickens hallhatatlan emlékére. Azok a tagok akik először vesznek részt egy-egy vacsorán, be kell írják magukat a Pickwick nagykönyvbe.

Ezek a felső szobák lehettek korábban a fogadó kiadó szobái, a történet szerint Pickwick úr is ezek valamelyikében alhatott, amikor éppen a George and Vulture-ben tartózkodott.

A pub és a konyhája ma is üzemel, bár nyitvatartása a City of London munkarendjéhez alkalmazkodik, azaz elsősorban hétköznaponként, dél és este 10 óra között van nyitva, hétvégén azonban zárva tart.

Ha szívesen sétálnál velem London titkos helyszínein, sohasem hallott történeteket hallgatva akkor küldj nekem egy üzenetet, beszéljük meg a részleteket. Persze akkor is írhatsz ha szívesebben követnéd az útikönyvek ajánlatát, azokhoz is vannak elképesztő történeteim. :) Ágota
idegenvezeteslondon@gmail.com

Ha hasznosnak találod a változatos és izgalmasabbnál-izgalmasabb bejegyzéseket az "Idegenvezetés London" blogon és Facebook oldalon, akkor kérlek, támogass egy kávé árával, hogy még sokszor találkozhassunk legalább a képernyőn keresztül. www.buymeacoffee.com/agotabf

Facebook: Idegenvezetes London
Instagram: @idegenvezeteslondon
X (korábban Twitter): @Idegenvezetes_L