Milyen volt a viktoriánus Valentine's Day?

Milyen volt a viktoriánus Valentine's Day?

Az angolszász országokban igen komoly hagyománya van a Valentine's day-nek, azaz ahogyan mostanában emlegetik, a szerelmesek napjának.

A történet szerint a korabeli római uralkodó II. Claudius azon a véleményen volt, hogy a nőtlen férfiakból jobb katonák válnak, mint azokból, akiknek feleségük és családjuk van, ezért megtiltotta a fiatal férfiaknak a nősülést. Az azonos korban élt Valentin nevű katolikus püspök azonban úgy tartotta, hogy ez a döntés káros a fiatal férfiakra nézve, ezért titokban összeeskette a szerelmeseket, még akár a katonákat is, a friss házasokat pedig a saját kertjéből szedett virágokkal ajándékozta meg.

by Helena Lopes from Pexels

Amikor erre a felségárulásra II. Claudius rájött, bebörtönözte a püspököt. Valentin összebarátkozott a börtönőrével és a hite erejével, imáival visszaadta a börtönőr vak lányának a látását. Kivégzése előtt a püspök üzenetet küldött az immár meggyógyult lánynak, amelyet így írt alá:”A Te Valentinod.”

A legenda évszázadokon át fennmaradt és a 14. században Valentin a jegyesek és fiatal házasok védőszentjévé vált Angliában, ahol már 1446 óta tartják a Valentin-napot.

Kezdetben a viktoriánus Valentin-napi üdvözlőkártyák lapos papírlapok voltak, melyeket gyakran színes illusztrációkkal és dombornyomott szegélyekkel nyomtattak. A lapokat összehajtva és azokat viasszal lezárva azután postára lehetett adni.

by Georgia de Lotz on Unsplash

Egy bizonyos  Rowland Hill nevű kormányzati postatisztviselő szóvá tette, hogy a korabeli postai díjak inkább a távolság és nem súly szerint voltak fizetendőek. Ezek alapján egy képeslap elküldése Londonból Edinburgh-ba 1 shilling 1½ penny-be került, ami több volt mint a munkásosztály egy napi munkabére, és a tényleges postai költség csaknem 14-szerese.

1840. január 10-én azonban Nagy-Britannia bevezette az Uniform Penny Post-ot, ami azt jelentette, hogy a Valentin-napi képeslapokat ezután már 1 penny-ért elvitte a posta, megszülethetett tehát a tömeggyártású Valentin-napi képeslap. A lapokat ezután olyan nagy számban küldték egymásnak az emerek, hogy a postások külön díjazást kaptak, hogy maguknak frissítőt vehessenek a február 14-ig tartó két-három napos rendkívüli megterhelés idején.

A készen megvásárolható, tömeggyártású Valentin-lap helyett a viktoriánusok elkezdtek különleges egyedi darabokat gyártani csipke, tükördarabok, szalagok, tengeri kagylók, magvak, arany- és ezüstfólia-applikációk valamint selyemvirágok segítségével. Ezekben a kézzel készített kártyákban azután mindenféle Valentin viccek szerepeltek, időnként kétértelmű vagy sikamlós utalásokkal.

by Susanne Jutzeler on Pixabay

A Valentin napi őrület azután természetesen magát Viktória királynőt is beszippantotta. Évekkel szeretett férje Albert halála után - amikor ideje nagy részét Skóciában töltötte - egy bizonyos John Brown úrral állítólag közelebbi kapcsolatba került. Mr. Brown pedig a történet szerint kapott a királynőtől kézzel készített Valentin-lapot, mely kapcsolatuk romatikus oldaláról árulkodhat.

Magyarországon 1990-ben a Magyar Virágkötők Szakmai Egyesülete, élén Guba Ági mester virágkötővel vezette be a Bálint napozást a nyugati példák mentén, aminek egyértelmű célja a virágkultúra népszerűsítése és tavaszvárás napjainak megszépítése volt.

Azonban ne feledjük, hogy a magyar népi hagyományok között már létezett a Bálint-nap és a hozzá kötődő szerelmi praktikák:
* Olyan almát kell enni, amelyiknek kilenc magva van. Azt a kilenc magot bele kell tenni egy óvatlan pillanatban a kiválasztott fiú zsebébe, akkor biztos, hogy bele fog szeretni a praktikát végző lányba.
* Meg kell gyújtani egy szál gyufát, megvárni, amíg elég, s amerre ekkor dőlni fog, abból az irányból fog jönni a szerelmes.
* Ha valaki kilenc kútról vizet hoz, és azzal a kiszemelt legényt vagy lányt megitatja, akkor az illető mindig szeretni fogja.
* Naplemente után nem szabad sepergetni a lánynak, mert nem megy férjhez.

Ha szívesen sétálnál velem London titkos helyszínein, sohasem hallott történeteket hallgatva akkor küldj nekem egy üzenetet, beszéljük meg a részleteket. Persze akkor is írhatsz, ha szívesebben követnéd az útikönyvek ajánlatát, azokhoz is vannak elképesztő történeteim. :) Ágota

cover: Ben Kerckx képe a Pixabay

Read more

Magyarok Londonban: Sass Flóra, az első magyar női Afrika-kutató

Magyarok Londonban: Sass Flóra, az első magyar női Afrika-kutató

Megkockáztatom, hogy alig néhányan hallottatok Sass Flóra (helyenként Szász) magyar származású, londoni kötődésű Afrika kutatóról, pedig nem csak felfedezései de élete is meglehetősen érdekes. Sőt mi több, Ugandában emléktáblát találunk az emlékére, de erről egy kicsit később. Kezdjük a történetet ott, hogy 1841-ben egy székely kisbirtokosi családba Nagyenyeden megszületett egy

By Agota