Magyarok Londonban: Sass Flóra, az első magyar női Afrika-kutató

Megkockáztatom, hogy alig néhányan hallottatok Sass Flóra (helyenként Szász) magyar származású, londoni kötődésű Afrika kutatóról, pedig nem csak felfedezései de élete is meglehetősen érdekes. Sőt mi több, Ugandában emléktáblát találunk az emlékére, de erről egy kicsit később.

Kezdjük a történetet ott, hogy 1841-ben egy székely kisbirtokosi családba Nagyenyeden megszületett egy kislány, aki alig 7 évesen, 1848-ban teljes árvaságra jutott, ugyanis szüleit és testvérét román parasztok megölték.

Életét egyedül annak köszönhette, hogy a család szintén román származású szolgálója a kislányt a sajátjának vallotta, akivel együtt végül egy örmény családnál találtak befogadókra. Sajnos az 1849-es világosi fegyverletétel után az örmények jobbnak látták menekülőre fogni, így a mai Bulgária területén fekvő Vidin városban kötöttek ki, melyet akkoriban a törökök uraltak, és ahol a kis Flóra a forgatagban elveszítette újdonsült családját.

Eközben egy másik szálon is rendezni kezdte az élet a történéseket, ugyanis élt akkoriban Londonban egy bizonyos Sir Samuel White Baker, aki egy tehetős kereskedő családba született, édesapja cukorkereskedő, bankár és hajótulajdonos volt, komoly üzleti kapcsolatokkal Nyugat-Indiában.

Samuel a tanulmányait Németországban és Romániában végezte, így lett belőle építőmérnök, aki megbízatásai okán hidakat és egyéb építményeket tervezett a mai román Dobrudzsa régióban. 22 évesen megnősült, feleségül vette egy angol tiszteletes Henrietta nevű lányát, akivel először Mauritius szigetére költöztek, hogy ott egy családi cukorültetvényt irányítsanak, majd két évvel később átköltöztek Ceylonra, a mai Sri Lankára.

Itt azután Samuel sikeresen létrehozott egy kisebb virágzó birtokot, ugyanis kivándorolni kívánó angoloknak segített itt letelepedni és a magukkal hozott válogatott szarvasmahákat tenyészteni. Ceyloni tartózkodása alatt könyveket írt az országról és szenvedélyéről a vadászatról, mígnem 12 év boldog házasság után a felesége Henrietta tífuszban meghalt. A családba összesen hét gyermek született, akik közül hárman korán meghaltak, a maradék négy kisebb gyermeket pedig Samuel a saját nővérére bízta Londonban, ő pedig örökre elhagyta a szigetet.

A férfi a felesége halála után teljesen összetört, és békéjét keresve végül újra Európában kötött ki, ott is újra Romániában, ahol elvállalta a balkáni vasút építésének irányítását. A vadászszenvedélyét azonban nem veszítette el és egy alkalommal meginvitálta magához régi jó barátját, az indiai Dulep Singh herceget, hogy együtt hódoljanak szenvedélyüknek. A két férfi 1859-ben éppen Budapestről indult el a téli kalandra a Dunán, de Vidin városa mellett bérelt bárkájukat összeroppantotta a jég, így kénytelenek voltak parta szállni.

Furcsa, de akkoriban félhivatalosan a városban még mindig működött rabszolgapiac, ahová az előkelő vendégeket, az akkor már 38 éves Samuelt is meginvitálták. A kínálat elsősorban erőszakkal összeszedett fiatal nőkből állt, és a sorban ott állt a 18 éves Sass Flóra is. Samuel azonnal beleszeretett a nőbe, és bár 1833 után briteknek tilos volt rabszolgákat vásárolniuk, még felszabadítás céljából sem, a férfi mégis azonnal kifizette a kért árat.

A fennmaradt iratok szerint hamarosan össze is házasodtak, valószínűleg éppen Bukarestben, mielőtt a férfi visszatért volna hídépítői karrierjéhez a Dobrudzsa régióban. Félhivatalosan ekkor lett Flórából Lady Florence Baker, de mert angol földön ez a házasság még nem volt megerősítve, az a férfi szülőhazájában nem is igen számított. Az újdonsült feleség mindenhová hűen követte megmentőjét, még akkor is, mikor Samuel hírt kapott két eltünt angol felfedezőről, Speke és Grant kapitányokról, akik valahol Afrika szívében keveredhettek bajba. Samuel felidézte gyermekkori álmát, miszerint mindig is felfedező szeretett volna lenni, na meg hogy esetleges expedíciójával a jó öreg Anglia dicsőségére is cselekedhetne, így elkezdte megszervezni a keresést.

Mivel házasságuk a brit törvények szerint semmis volt, valamint hogy a feleség rabszolgapiacról származott, ez mind komolyan megnehezítette a pár dolgát odahaza Angliában. Flóra intelligens lány volt, mivel rabszolga korában elsősorban a török hárembeli feladatokra készítették fel, beszélt magyarul, angolul, németül, törökül és arabul is, tevéken, öszvéreken és lovakon is megtanult lovagolni, valamint pisztollyal lőni.

Hiába volt Samuel és Flóra egy kedves és tiszteletre méltó pár, odahaza Angliában Viktória királynő ezt nem így gondolta, Flórát nem is volt hajlandó a származása miatt az udvarban fogadni, bár legalább Samuel megjelenhetett a színe előtt.

Az első expedícióra a házaspár végül 1861-ben indult, mégpedig a közép-afrikai régióba. Terveik szerint valahol a Viktória-tó környékén akadhattak volna a két eltűnt angol nyomára, miközben ők maguk felfedezik a Nílusnak, a világ leghosszabb folyójának pontos forrását, ugyanis egy ősi hiedelem szerint csak az lehet ura a fáraók országának, aki ura a Nílusnak és ez a briteknek igencsak jól jött volna.

Először Szudán és Etiópia határvidékén töltöttek el nagyjából egy évet a Nílus mellékfolyóinak felfedézésével, majd szerencséjükre két hónap múlva összeakadtak Speke és Grant kapitányokkal, akik elmondták, hogy a helyiek őket már elvitték a Nílus forrásához. Samuel ekkor egy kissé kétségbe esett a saját expedícióját tekintve, de a másik két férfi útba igazította az Albert tó (Albert Nyanza) felé, amelyről ők eddig csak hallottak, de még sosem jártak ott. Az Albert nevet utólag, a felfedezése után a házaspár adta a tónak, Viktória királynő férje, Albert után.

A Baker házaspár utazása minden feltételezett szenvedést felülmúlt, kísérőik többször is fellázadtak ellenük, Samuelt majdnem megölték, életét volt hogy csak Flóra lélekjelenléte mentette meg. Az út utolsó szakaszát betegen, vánszorogva tették meg.

1864-ben Samuel és felesége Flóra végre megpillantotta a tavat és azt is felfedezték, hogy a Nílus gyakorlatilag átfolyik az Albert tavon és ők lehettek az első európaiak, akik a környéken megpillantottak egy hatalmas vízesést, melyet Samuel a Royal Geographical Society (azaz a Királyi Földrajzi Társaság) akkori elnökéről, Sir Roderick Murchisonról, Murchison-vízesésnek nevezett el.

A szóbeszéd szerint a vízesés mellett található egy ösvény amit Lady Florence Baker névre kereszteltek, bár hivatalos megjelölést és leírást erről nemigen találni.

A következő évben, azaz 1865-ben a Baker házaspár visszatért Angliába, eredményeik elismeréseként pedig a Királyi Földrajzi Társaság védnöki éremmel tüntette ki Samuelt és 1866-ban még lovaggá is ütötték. Ugyanebben az évben jelent meg könyve is az afrikai kalandokról és a megtett felfedezésről, melyet a jövőbeni VII. Edvárd király magával vitt egyiptomi utazásaira is.

Mindezek ellenére Samuel sohasem kapott ugyanolyan mértékű elismerést mint a többi korabeli felfedező, Viktória királynő továbbra is kerülte, mivel a feleség választásával az udvar nem volt kibékülve.

A pár életébe az 1869-es év újabb fordulatot hozott, ugyanis Samuel felkérést kapott egy katonai expedició vezetésére a Nílus egyenlítői régióiba, ahol a feladat az ottani rabszolgakereskedelem megszüntetése, valamint az egyéb kereskedelmi utak kiépítése volt. A kijelölt 1700 katona mellett természetesen felesége Flóra is elkísérte, főleg hogy a helyszínen Samuel négy évre megkapta a terület főkormányzója címet is.

A házaspár az életét ezután Sandford Orleigh-ban, Devon megyében élte. Samuel 72 évesen 1893-ban halt meg, Flóra őt 23 évvel élte túl és 1916-ban távozott. Samuel halála után a családi sírboltba került Grimley-be, Birmingham mellé, ahová azután Flórát is mellé temették bár őt nem jegyezték fel a sírbolt feliratán.

2019-ben a magyar és ugandai együttműködés eredményeként Flóra emléktáblát kapott a Murchison Nemzeti Parkban Ugandában, de manapság ezt az emléket megtalálni nem egyszerű.

A továbbiakban Valusek László leírásából idézek, akire véletlenül akadtam az interneten, és volt olyan kedves, hogy a rendelkezésemre bocsátott néhány, általa és párja Benis Zita által helyszínen készített fotót. Ezúton is, mégegyszer köszönöm.

"A 2024-es ugandai utam tervezésekor belebotlottam két hivatalos fényképbe, amin az emléktábla látható egy sziklán. Ez elindított bennem valamit. Meg akartam találni, kutattam, de semmi. Nincs koordináta. Nincs térkép. Nincs blog.

A Magyar Afrika Társaság, az emlékállítók, a külképviselet – senki nem válaszolt. Egy ember – és egy falu – segített, elsősorban a szafari vezetőnk, Francis, aki amikor meghallotta a kérdésem nem legyintett, hanem körbekérdezett. A nyom végül elvezetett a Baker’s House nevű vendégházhoz, ahol ugyan nem volt ott az emléktábla, de egy kép függött a falon Sass Flóráról.

Ez megerősített bennünket: közel vagyunk. Innen továbbindultunk, és egy Kabalega Wilderness Lodge nevű szállás útja melletti bejáratnál – Paraa nevű település közelében – bementünk egy területre, ahol egy helyi asszony vezetett minket tovább a bozótba. Eltévedtünk.

Ezután egyre több helyi ember csatlakozott, végül már egy fél falu kereste velünk a táblát, míg végül, több mint két órás keresés után, megtaláltuk. A helyet, amit a világ elfelejtett.

A szikla ott volt és rajta az emléktábla, elhanyagoltan, bozóttal körbenőve, de valóságosan. Nem a vízesésnél, nem a park közepén és nem a hivatalos helyeken, hanem ott, amit még a park dolgozói sem ismertek. Készítettünk képeket, beszélgettünk a helyiekkel, majd némi pénzt is adtunk azoknak, akik segítettek.
A hála és a meghatottság kölcsönös volt.

Sass Flóra tettei méltók az emlékezésre, de az emléktáblára, amit elhelyeztek számára, nem emlékezett már senki. Na de most már igen. És ha valaki egyszer rátalál, az azért lesz, mert egyszer valaki megtalálta.
Google Maps koordináták: kb. 2.254753, 31.526583"

Ha szívesen sétálnál velem London titkos helyszínein, sohasem hallott történeteket hallgatva akkor küldj nekem egy üzenetet, beszéljük meg a részleteket. Persze akkor is írhatsz ha szívesebben követnéd az útikönyvek ajánlatát, azokhoz is vannak elképesztő történeteim. :) Ágota
idegenvezeteslondon@gmail.com

Ha hasznosnak találod a változatos és izgalmasabbnál-izgalmasabb bejegyzéseket az "Idegenvezetés London" blogon és Facebook oldalon, akkor kérlek, támogass egy kávé árával, hogy még sokszor találkozhassunk legalább a képernyőn keresztül. www.buymeacoffee.com/agotabf

Facebook: Idegenvezetes London
Instagram: @idegenvezeteslondon
X (korábban Twitter): @Idegenvezetes_L