London titkai: Tower Hill a nyilvános kivégzőhely

Ha ma a Tower of London környékén sétálunk, egészen pontosan a közeli Tower Hill metróállomás melletti zöld füves Trinity Square Gardens nevű parkban, soha nem gondolnánk, hogy épp egy korabeli kivégzőhelyen vagyunk.

Pedig de, ugyanis a középkorban ez a hely rendszeresen használatban volt, összességében 125 ember lelte itt halálát, akik nagy része köztörvényes bűnöző volt, de néhányukat a közeli Tower falai közül hoztak ide, elsősorban megszégyenítés és elrettentés okán.

Meglehetősen kétes hírével ellentétben, a Tower of London falai között nagyon kevés embert végeztek csak ki az évszázadok alatt, az áldozatok pedig mind magas rangú és/vagy a korabeli hatalomra veszélyes politikai vagy személyes ellenfelek voltak. Furcsán hangzik, de a Tower falai között meghalni kiváltság volt, ugyanis a kivégzésnek minden esetben csak kis számú közönsége lehetett.

A Trinity Square Gardens nyugati oldalán azonban találhatunk egy alacsony láncokkal körbevett emlékművet, mely gyakorlatilag a korabeli bitófa helyét jelöli és ahol 29 itt kivégzett áldozat nevével is megismerkedhetünk. A közönség előtti kivégzés sohasem volt vágyott befejezése egy életnek, főleg hogy válogatott módszerekkel végezték ki az elítélteket, volt akit felakasztottak, míg másokat felnégyeltek, lelőttek, lefejeztek avagy máglyán megégettek.

Ha figyelmesen olvasgatjuk, akkor a kivégzettek emlékművén néhány igen befolyásos, nagy hatalommal bíró ember nevét is felfedezhetjük, akiknek bűne általában lázadás szítása, esetleg összeesküvésekben való részvétel volt.

Az itt felsoroltak mindegyike férfi, azonban volt két nő is a Tower Hillen kivégzettek között, nevesül Charlotte Gardiner és Mary Roberts, akik részt vettek az 1780-as gordoni zavargásokban, melynek kirobbantói az 1698-as katolikusellenes törvények (Popery Act) voltak. Ezeket a rendelkezéseket Anglia és Írország parlamentje hozta a római katolicizmus gyakorlásának korlátozására, a "popery" kifejezés pedig maga is egy lekicsinylő kifejezés volt a protestánsok és a keleti ortodox keresztények által, a római katolicizmus leírására.

Az emlékművön feljegyzett legkorábbi kivégzések 1381-ben történtek, akkoriban ugyanis lázadás tört ki a 14 éves II. Richard király (uralkodott: 1377-1399) nevében Angliát kormányzó nemesek ellen. Sokan eltávolításukat és megbüntetésüket akarták elérni, így egy nap, 1381-ben a lázadók betörték a Tower kapuit és a következő személyeket a Tower Hillre vonszolva, őket ott kivégezték:
* Simon Sudbury-t Canterbury érsekét
* Robert Hales-t a kincstárnokot

Ez a fent említett két kivégzés ad hoc jelleggel történt a Tower Hillen, de 1388-tól már hivatalosan is kivégzőhellyé vált és az is maradt majd 400 éven keresztül.

Az első "hivatalosan" itt kivégzett ember Sir Simon de Burley volt 1388-ben, aki noha szegény származású volt, kivételes képességei és a királyi család iránti hűsége révén tanára és végül alkamarása is lett II. Richárd királynak (uralkodott: 1377-1399). Alkamarásként Burley nagy befolyást gyakorolhatott az uralkodóra, egyesek azzal vádolták, hogy valójában ő a hatalom a trón mögött, ugyanis ő ellenőrizte hogy ki kerülhetett a király közelébe, és minden bizonnyal tanácsokat is adott az uralkodónak.

Na de akkor nézzünk meg a többi felsorolt nevet, kikhez is tartoztak.

Richard Fitzalan, 3rd Earl of Arundel
kivégzése: 1397

A korabeli Anglia egyik nagybirtokosaként Arundel grófja sok éven át főszerepet játszott a II. Richárd királlyal szemben a hatalomért és előjogokért vívott véres küzdelemben. A király 1388-ban még csak 21 éves volt, amikor egy újabb lázadás során Arundel a szövetségeseivel komoly tisztogatást végzett a királyhoz hű erők között.

A király ezért termésetesen bosszút esküdött és végül 1397-ben, a szintén a felkelők között komoly szerepet játszó saját nagybátyját, Thomas of Woodstock, Gloucester hercegét tőrbe csalta és végül letartóztatta. Másnap Londonban őrizetbe vették Arundel grófját is, a harmadik forradalmi vezetővel, Thomas II de Beauchamppal, Warwick 12. grófjával egyetemben.

A király Glocester hercegét az akkor az angolok kezén lévő Calais városába száműzte, ahol - valószínűleg a király parancsára - az ágyában egy párnával megfojtották. Thomas II de Beauchamp, Warwick grófját a király a Tower egyik tornyába záratta (ez a torony ma a Towerben mint Beauchamp torony ismert), majd miután a gróf bűneit bevallotta és megbánta, az uralkodó őt minden címétől megfosztotta és az Isle of Man angol szigetre száműzte. Hamarosan II. Richard királyt IV. Henrik (uralkodott: 1399-1413) követte a trónon, aki rehabilitálta a grófot és Londonba is visszatérhetett.

A legrosszabbul a három lázadó férfi közül Arundel hercege járt, őt nyilvános kivégzésen fejezték le itt a Tower Hill kivégzőhelyen, mely eseményen maga az uralkodó is jelen volt. A dolog érdekessége, hogy a fejezést Arundel saját lányának férje hajtotta végre, aki akkoriban az uralkodó szolgálatában állt mint Lord Marshall. Feladata volt tehát az állami események, úgymint a koronázások, temetések megszervezése, valamint bizonyos lovagrendek és a fegyveres erők tisztjeinek vezetése is. A feljegyzések szerint nem csak a kivégzendő Arundel herceg, hanem kivégzője szemét is bekötötték.

Richard Wyche, Deptford plébánosa
kivégzése: 1440

Róla túl sok információt nem találni online, de azt tudjuk hogy Richard Wyche plébánost eretnekség vádjával végezték ki, ugyanis követte a Lollard-doktrínát, ami valójában egy korabeli mozgalom volt a római katolikus egyház ellen, terjesztői pedig elsősorban a népi prédikátorok voltak. Mivel ők a katolikus egyház külső szertartásaira nem sokat adtak, ezért az egyház eretnekeknek tekintette őket.

A Lollard-doktrína követői a világ örömeiről, élvezeteiről lemondtak, csendes visszavonultságban éltek, áhítatoskodtak, az elhagyatott betegeket ápolták, a holtakat eltemették, mely foglalatosságuk alkalmával vallásos énekeket dúdolgattak. Angliában gyalogosan járták az országot, az egyszerű hit gyakorlását szerették volna elérni, és hogy minden ember szabadon hozzáférhessen a Szentíráshoz saját nyelvén. Ezzel gyakorlatilag a református elgondolások előfutárai voltak, de ne feledjük, ekkoriban Anglia még római katolikus ország volt, majd csak 1534 után válnak Anglikánokká.

Richard Wyche, a korban felforgató vallási nézetei miatt a Tower Hillen máglyahalált halt, majd miután halála köré egy kultusz nőtt, ezt a hatóságoknak csak nagy nehézségek árán sikerült elfojtani.

John de Vere, Oxford 12. grófja
kivégzése: 1462

John de Vere egy arisztokrata családba született, nagyon sokáig IV. Henrik király (uralkodott: 1399-1413) szolgálatában állt, sőt 1426-ban az uralkodó még lovaggá is ütötte, valamint beválasztotta őt a Privy Council-ba, az uralkodó legközelebbi, tanácsadó testületébe. Azonban ahogy az 1450-es években a nemzeti politika egyre megosztottabbá vált, Oxford grófja nem foglalt azonnal állást.

Ekkoriban már javában zajlott a Rózsák Háborúja (1455-1487) ahol a háborúság a Lancaster-ház és a York-ház támogatói között zajlottak, akik mind a ketten Plantagenet-dinasztia leszármazottjai voltak, így több-kevesebb jogot formálhattak a koronára. Az egyik oldalon álltak IV. Henrik király támogatói, a Lancaster-ház tagjai, míg a másik oldalon a York-ház támogatói. Ennek a konfliktusnak nagyrészt a két ház házasság révén történő egyesülése vetett véget, létrehozva a Tudor-dinasztiát, amely később Angliát uralta.

Azonban John de Vere túl sokat tétovázott, a feljegyzések szerint meglehet hogy betegséget színlelt, csak hogy ne kelljen a király színe előtt megjelenjen, de nem járt sikerrel. Az uralkodó gyanúsnak találta, így 1462-ben többekkel együtt letartóztatta majd hamarosan hazaárulásért el is ítélték, melynek büntetési tétele minden esetben halál volt.

Oxford grófját a Tower Hillen nagy tömegek szeme láttára lefejezték.

John Toptoff, Worchester 1. grófja
kivégzése: 1470

John Tiptoff egy angol nemes és tudós volt, aki emellett Lord High Treasurer (főkincstárnok), Lord High Constable of England (Anglia főtisztje) és Lord Deputy of Ireland (Írország Lord helyettese) pozíciókat is betöltött. Tudor ellenfelei "the Butcher of England" azaz Anglia hentese néven is emlegették.

Látható, hogy életében komoly karriert futott be, 1461-ben még a Térdszalag rendre is felterjesztették valamint megkapta a Constable of the Tower of London, azaz a Tower of London rendőrfőnöke kinevezést is.

A hentes név akkor ragadt rá, amikor Lord High Constable-ként, azaz Lord főtisztként a Lancaster Ház támogatóinak pereinél volt elnök, mely perek nagy többségében kegyetlen kivégzésekhez vezettek, a legtöbbször az elítélteket lefejezték, felnégyelték avagy karóba húzták.

Amikor azután VI. Henrik király (uralkodott: 1422-1461) átvette a hatalmat, Tiptoft nem tartozott többé a kegyeltek közé, a Lancaster-ház támogatói elfogták őt és a Tower of London falai közé zárták, kiváltságait és birtokait pedig elkobozták.

A Tower Hill-en nyilvános kivégzésre, nyakazásra ítélték, ahol a hóhért arra kérte, hogy háromszor sújtson le rá, a Szentháromság nevében.

Sir William Stanley
kivégzése: 1495

William Stanley pályafutását mint angol katona kezdte, a Rózsák háborújának több csatájában is részt vett. A Sir előnevet III. Richard királytól (uralkodott: 1483-1485) kapta, amikor az hősies tetteiért lovaggá ütötte őt, valamint a kitüntetéssel birtokok is érkeztek.

Hiába volt mindvégig hűséges a királyhoz, 1485-ben mégiscsak oldalt váltott és testvéréhez Thomas-hoz hasonlóan a Tudor családból származó Henrik utódlását kezdte támogatni. Amikor végül Henrik trónra került mint VII. Henrik (uralkodott: 1485-1509), William Stanley számos kitüntetésben részesült és új pozíciókat is kapott az udvarban.

Mindezek ellenére azonban 1495-ban Stanley-t hazaárulással perbe fogták, mivel azt gyanították, hogy VII. Henrik ellenében egy bizonyos Perkin Warbeck-et támogatott, aki hamisan azt állította, hogy ő a Tower of Londonban eltűnt két herceg fiatalabbika, így jogosan igényt tarthat Anglia trónjára. A bizonyítékok nem voltak meggyőzőek, azonban Stanley azt gondolván, hogy ha mindent bevall mentheti a bőrét, ezt tette, de nem jól taktikázott.

Az uralkodó sokat töprengett, hogy mi is legyen a megoldás a helyzetre, de mert ha Stanley-t életben hagyja az csak az ellene szövetkezőket bátoríthatja, hát halálra ítélte a férfit. Ennek okán néhány nappal később a Tower Hill kivégzőhelyen fejét vették.

James Tuchet, Audley 7. bárója
kivégzése: 1497

James Tuchet egy angol nemesi családból származott, aki meggyőződésből csatlakozott a cornwalli lázadáshoz, mely gyakorlatilag a regnáló uralkodó, VII. Henrik király (uralkodott: 1486-1509) hatalmát próbálta megdönteni.

A Deptford Bridge-i csatában 1497-ben, kint a csatatéren elfogták Audley báróját és mint nemest, a Westminster Palotába vitték ítélethozatalra, ami felségárulás okán nem lehetett más, mint halál, teljes vagyonelkobzás mellett. A kivégzése előtti estét a hírhedt Newgate börtönben töltötte, majd másnap a Tower Hill-en felálított bitófához vitték, ahol családi címerét fejjel lefelé egy papírlapra festették majd azt széttépték, a bárót pedig helyben lefejezték.

Fejét a London Bridge déli kapujához vitték, ahol a kapu fölé és hosszú karóra kitűzték, mintegy elrettentésként mindenki más számára, aki a City of London területére hasonló szándékkal érkezett volna.

Edward Plantagenet, Warwick 17. grófja
kivégzése: 1499

Edvárd Plantagenet, potenciális követelője volt az angol trónnak mind a nagybátyja III. Richárd (uralkodott: 1483–1485) révén, mind Richárd fia, VII. Henrik király (uralkodott: 1485–1509) unokatestvéreként.

Amikor III. Richárd felesége Anna királyné 1485-ben meghalt, Edvárd Plantegenet megörökölte a Salisbury grófja címet és vele jelentős birtokokat is, ugyanis Edvárd édesanyja Izabella és Anna királyné családi szálon közösen osztoztak az akkori hatalmas vagyonon. Ez méginkább felhatalmazta Edvárdot arra is, hogy esetlegesen igényt tarthasson az ország trónjára is.

Edvárd ekkoriban még igen fiatal volt, mindössze 10 éves, így a kisfiút a Tower of Londonba küldték az akkor 28 éves VII. Henrik szárnyai alá. A királyi udvarban legalább szem előtt volt a fiú, és egészen 1499-ig fogoly is maradt, amikor azonban a már fentebb említett Perkin Warbeck hamis trónkövetelő által szervezett összeesküvésbe keveredett. Warbeck-et hamis trónigénye miatt szintén a Tower fala között őrizték, azonban a férfi szökést tervezett.

Edvárd Plantegenetet elfogták, a Westminster Palotába vitték ítélethozatalra, majd halálra is ítélték. Az ítéletről az a feljegyzés maradt fenn, hogy ezt elsősorban II. Aragóniai Ferdinánd és felesége Kasztíliai Izabella nyomására hozták meg, ugyanis a lányuk Aragóniai Katalin éppen házasságot készült kötni VII. Henrik első szülött fiával Artúrral, a trón várományosával. A név ismerős lehet, ugyanis Artúr korai halála után Katalin annak testvérével, a későbbi VIII. Henrik királlyal kötött házasságot. A leiratok szerint Katalin egész életében bűnösnek érezte magát Edvárd halála miatt.

A mai történészek úgy vélik, hogy Edvárd Plantegenet valószínűleg szellemi fogyatékos lehetett, de hosszas bebörtönzése miatt legalábbis a szociális képességeknek nemigen volt birtokában.

Edvárd kivégzését a Tower Hill-en felálított bitófán végezték el, az ítélet lefejezés volt. Halála után a Plantagenet-ház közvetlen utódlása kihalt.

Edward Stafford, Buckingham 3. hercege
kivégzése: 1521

Edvárd Stafford egy angol nemesi családba született és IV. Edvárd király unokaöccse volt. Édesapja központi szerepet játszott III. Richárd király elleni lázadásban, amiért halálra ítélték teljes vagyonelkobzás mellett. A kis Edvárdot ezután különböző helyszíneken bújtatták, egészen addig míg 1485-ben III. Richárd király meg nem halt.

Utóda VII. Henrik király (uralkodott: 1485-1509) rehabilitálta a családot és Edvárdot mint Buckingham hercege megerősítette, bár a fiú ekkor még mindig csak 7 éves volt. Később a Térdszalagrend lovagjává ütötték, majd Edvárd továbbra is szorosan a királyi udvar berekiben maradt.

VIII. Henrik király (uralkodott: 1509-1547) beválasztotta Edvárdot a Privy Council, azaz a legbennsőbb tanácsadó testülete tagjává és a férfi vezette a király hadait a franciaországi hadjáratokban.

Annak ellenére, hogy a Plantagenet-ház egyenes ága korábban már kihalt, Edvárd jelentős Plantagenet vérrel rendeljezett és számos kapcsolatot tartott fenn a tágabb családja körében, ami azonban felkeltette VIII. Henrik király gyanúját.

1520-ban már komoly uralkodó ellenes tevékenységgel vádolták meg, így VIII. Henrik nyomozást indított ellene, bizalmasát, Wolsey bíborost bízta meg azzal, hogy derítse ki az igazat. A következő évben Edvárd Staffordot már hazaárulással gyanúsították és azzal vádolták, hogy hallgatott a király haláláról szóló próféciákra, és meg akarta ölni a királyt. Buckingham hercegét 1521-ben a Tower Hill-en kivégezték, családja vagyonát pedig elkobozták annak ellenére, hogy az ellene szóló vádak csak szolgálók hallomásaiból származtak, akiket megfenyegettek és megkínoztak, hogy Stafford ellen valljanak.

John Fisher, Rochester püspöke
kivégzése: 1535

John Fisher egy angol katolikus püspök, teológus és a Cambridge-i Egyetem kancellárja volt, ma a katolikus egyház mártírként és szentként tiszteli.

Fishert VIII. Henrik parancsára végezték ki az angol reformáció idején, mert nem volt hajlandó elfogadni az uralkodót az anglikán egyház legfelsőbb vezetőjének, és támogatta a katolikus egyház pápai felsőbbrendűségről szóló tanát. Nem sokkal halála előtt bíborossá nevezték ki.

Halála a Tower Hill-en nem volt szép, ugyanis az elítéltet először egy fatáblához szögezték ahonnan még halála előtt levették, ezután ló mögé kötötték és úgy vontatták a kivégzése helyére, ahol azután lefejezték majd felnégyelték, maradványait pedig az ország négy szegletébe vitték. Testének egy részét karóra tűzve a London Bridge déli kapuja fölé erősítették elrettentésként. Ezen brutális kivégzés csak férfiakra vonatkozott, a hazaárulásért elítélt nőket tisztesség okán máglyán égették el.

Sir Thomas More
kivégzése: 1535

Thomas More angol ügyvéd, diplomata és Anglia főkancellárja volt, bűne ugyanaz mint az előbb említett John Fisher püspöké, ő sem volt hajlandó elfogadni az uralkodót az anglikán egyház legfelsőbb vezetőjének.

Az ő büntetése lefejezés volt a Tower Hill-en.

Thomas Darcy, Lord Darcy of Templehurst
kivégzése: 1537

Thomas Darcy arisztokrata családból származott, élete során mindvégig VII. Henrik király szolgálatában állt, szolgálatait a király pedig bőségesen honorálta. Többek között lovaggá ütötte, megtette a Térdszalagrend tagjává, valamint beválasztotta a Privy Councilba, az uralkodó legközelebbi tanácsadó testületébe is. Később fiát, VIII. Henrik királyt (uralkodott: 1509-1547) is hasonló odaadással szolgálta.

Thomas Darcy nehézségei 1529-ben kezdődtek, amikor nagyjából előkészítette az utat régi bajtársa Wolsey bíboros bukásához, amikor egy hosszú vádiratot készített ellene, a királyhoz való hűségét megmutatván. A probléma gyökere VIII. Henrik és Wolsey bíboros között az volt, hogy Wolsey nem tudta elérni, hogy a római pápa érvénytelenítse VIII. Henrik és Aragóniai Katalin házasságát, amit Henrik kétségbeesetten szeretett volna megtenni, csak hogy feleségül vehesse Boleyn Annát. Ez a helyzet Wolsey hatalomból való bukásához vezetett.

Három évvel később, 1532-ben Darcy a Parlament előtt már arról beszélt, hogy bár személye és javai a király rendelkezésére állnak, de ami a házassági ügyeket illeti, szerinte azt a király személyes tanácsadóival (Privy Council) kellett volna először átbeszélni, és csak utána kellett volna egy idegent, jelesül Wolsey bíborost bevonni. Ez nem volt jó pont, ezután személye már nem volt kívánatos a parlamenti üléseken.

Amikor 1534-ben végül VIII. Henrik saját jogán, mint az Anglikán egyház feje kimondta a saját válását, a szerzetesrendeket mind feloszlatta és a szerzeteseket szélnek eresztette. Ezzel a lépésével Thomas Darcy egyáltalán nem értett egyet, ami az uralkodót felbőszítette.

Néhány évvel később, 1537-ben Thomas Darcy már a vádlottak padján ült, a vádirat szerint felróható volt neki, hogy az uralkodót nem fogadta el az Anglikán egyház fejéként, valamint hogy a kolostorok feloszlatása ellen indult forradalomban aktívan részt vett. Ítélete lefejezés volt amit a Tower Hill-en hajtottak végre, fejét pedig egy karóra tűzve elhelyezték a London Bridge déli kapuja fölött.

Henry Curtenay, Devon 2. grófja
kivégzése: 1538

Henry Curtenay az uralkodó, VIII. Henrik király (uralkodott: 1509-1547) unokatestvére volt, tőle kapta a Devoni grófságot is. Életében a király nagyon sok fontos eseménynél számított rá, Curtenay például segítkezett érvényteleníteni Aragóniai Katalinnal való házasságát, de a Boleyn Anna elleni felségárulási perben is lehetett rá számítani. Az uralkodó mellett volt a Wolsey bíboros elleni perben is, így a kolostorok felszámolása idején Courtney kapott is néhány kolostorépületet a szolgálataiért.

Az 1530-as évekre Courtenay meglehetősen befolyásos alak lett az udvarban ám a másik, a korban igen fontos személy Thomas Cromwell politikai riválisa lett. Ez a bizonyos Thomas Cromwell pedig szintén egy angol államférfi volt, valamint ügyvéd, aki VIII. Henrik király főminisztereként is szolgált 1534 és 1540 között.

Miután Anglia államvallása az anglikán lett, Courtenay második felesége megtartotta római hitét, sőt levelezést folytatott VIII. Henrik eltávolított első feleségével, Aragóniai Katalinnal, ami felkeltette Cromwell gyanúját, arról nem is beszélve, hogy a kolostorok magánkézbe adásával Courtenay meglátta az egykori papok, szerzetesek nyomorúságát, még ha ezekből a javakból ő is részesült, és hamarosan bele is sodródott egy felkelésbe, melyet Cromwell intézkedési ellen szerveztek. Fenntartotta levelezését egy bizonyos Geoffrey Pole száműzött bíborossal, ami újfent csak olaj volt a tűzre.

Nem sokkal később, 1538-ban Courtenay-t feleségével és fiával együtt letartóztatták, és a londoni Tower-be zárták, majd Courtenay-t hamarosan a Westminster Hall-ban bíróság elé is állították. Bár kevés kézzelfogható bizonyíték szólt ellene, mégis bűnösnek találták így ugyanebben az évben a Tower Hill-en fejezés általi halálra ítélték.

Thomas Cromwell, Essex grófja
kivégzése: 1540

A fent említett Thomas Cromwell államférfi és ügyvéd sem kerülhette el végül sorsát, hiába volt az anglikán egyház egyik leghűbb szolgája és segítkezett VIII. Henriknek elválni Aragónai Katalintól, első feleségétől.

Hatalomra kerülése során Cromwell sok ellenséget szerzett, többek között magát Boleyn Annát is, ugyanis az ő későbbi eltávolításában is tevékenyen részt vett. Szerencsétlenségére VIII. Henrik negyedik házasságában, a német Klevei Annával is benne volt a keze, azonban ez a házasság katasztrófálisan sikerült. Azt hogy végül a házasságot elhálni sem sikerült, az udvar és végül az egész világ Cromwelltől tudta meg, bár erre VIII. Henrik akkoriban engedélyt adott.

Bár VIII. Henrik korábban elhalmozta kedvenc főminiszterét mindenféle kitüntetésekkel, címekkel és birtokokkal bizama hamarosan megingott benne, mivel kiderült, hogy a franciák ellen nem is lett volna feltétlen szükséges egy német származású hercegnővel, Klevei Annával házasságra lépnie, mert a problémákat más diplomáciai forrásokon keresztül is meg tudták volna oldani.

Cromwell-t végül 1540-ben letartóztatták és a Westminster Hall-ban bíróság elé állították, címeitől teátrálisan megfosztották, árulónak bélyegezték és a Tower of London fala közé száműzték. Egy héttel később már el is készült a vádiratok hosszú listája, melyben szerepelt a korrupció, az igazságszolgáltatási ügyekben való engedékenység, a személyes haszonszerzés, az eretnekek védelme, így nem maradt más megoldás, mint hogy Cromwellt halálra kellett ítélni.

VIII. Henrik azonban addig halasztotta a kivégzését, amíg a Klevei Annával kötött házasságát érvénytelenítették, arra az esetre ha Cromwell-nek bizonyítékot kellene szolgáltatnia a király Anna iránti ellenszenvéről. A házasságot végül sikerült békés körülmények között felbontani, de ennek ellenére Cromwell kegyelmi kérvényét elutasították és tárgyalás nélkül halálra ítélték.

Nyilvános lefejezésére 1540-ben került sor a Tower Hill-en felállított bitófánál, ugyanazon a napon, amikor VIII. Henrik házasságot kötött ötödik feleségével, Catherine Howard-dal. Cromwell fejét elrettentésképp a London Bridge déli kapuja fölé kitűzték. A király később sajnálatát fejezte ki főminisztere elvesztése miatt, és uralkodása soha nem tért igazán magához az incidens után.

Henry Howard, Surrey grófja
kivégzése: 1547

Henry Howard angol nemesi családból származott, politikus és költő is volt, az angol reneszánsz költészet megalapítója. Már apja jogán igen közel állt az udvarhoz, a francia és a skót hadjáratokban is részt vett. Híres volt kezelhetetlen indulatai miatt sokszor verekedésbe is keveredett, ami végül a vesztét is okozta. Családilag Catherine Howard unokatestvére volt, akit VIII. Henrik ötödik feleségeként ismerünk.

A Howardok nemigen fogadták jó szívvel az udvarban feltűnő újabb és újabb tisztviselőket, így Thomas Cromwell-el és a Seymour családdal sem volt jó viszonyuk, és ezzel családilag elég sok ellenséget szereztek maguknak.

Akkoriban VIII. Henrik már 50-es évei közepén tartott és sokat betegeskedett, sőt meg volt győződve róla, hogy a Howardok azt tervezik, hogy elbitorolják majd a koronát fiától, a harmadik házasságából született Edward hercegtől.

Ez a gyanú igaznak is bizonyult, ugyanis Henry Howard valóban meg akarta győzni özvegy nővérét Mary-t, hogy csábítsa el a királyt, legyen a szeretője és próbáljon meg olyan befolyást gyakorolni rá, mint amit a francia udvarban Madame d'Etampes a francia királyra. Mary ezt kategórikusan elutasította, testvérével össze is veszett, olyannyira, hogy később tanúvallomást is tett Henry ellen.

VIII. Henrik azonnal elrendelte Henry Howard letartóztatását és bebörtönzését hazaárulás okán, majd hamarosan halálra is ítélte őt, lefejezését a Tower Hill-en tartották.

Edward Seymour, Somerset 1. hercege
kivégzése: 1552

Edward Seymour angol nemes és politikus volt, aki 1547 és 1549 között Angliában betöltötte a Lord Protector pozíciót is, azaz kvázi államfő volt az esetleges politikai és vallási felfordulások idején. Unokaöccse volt VI. Edward király (uralkodott: 1547-1553) és ő volt Jane Seymour királyné, VIII. Henrik harmadik feleségének legidősebb túlélő testvére.

Amikor VIII. Henrik elvette Jane-t, Edward Seymour gyorsan emelkedett az udvari ranglétrán, amikor 1547-ben meghalt, gyakorlatilag ő vezette az országot az akkor 9 éves VI. Edward mellett. Irányítása alatt azonban a dolgok nem mentek igazán jól, a skótok elleni győzelem ellenére nem tudta a pozícióját megtartani Skóciában, az anglikán hit megszilárdítására tett törekvései és egyéb gazdasági intézkedései is sikertelenek voltak ami felkelések sorozatát váltotta ki. Rossz gazdaságpolitikájával és költséges háborúival a koronát pénzügyileg tönkretette.

Hamarosan az udvar előkelői és a Privy Council tagjai összefogtak és kiszorították Edward Seymourt a hatalomból, bebörtönözték, majd hazaárulás vádjával 1552-ben fejét vették a Tower Hill-en. Testét a Tower of London területén található kápolnában, a St. Peter ad Vincula nevűben temették el.

Sir Thomas Wyatt
kivégzése: 1554

Sir Thomas Wyatt angol politikus és egyben lázadó volt, I. Mária királynő (uralkodott: 1553-1558) idején. Mozgalmát "Wyatt lázadás" néven ismerik, ami egy nem túl népszerű és végül sikertelen felkelés volt 1554-ben. Magát a lázadást I. Mária királynő azon döntése okozta, hogy feleségül kívánt menni egy külföldihez, jelesül a spanyol II. Fülöphöz, és azt tervezte hogy Angliát visszaszolgáltatja a római katolikus egyháznak és a pápai hatalomnak.

A lázadásban részt vevő elítéltek általános kivégzése 1554. február 12-án kezdődött a London-szerte felállított akasztófáknál, így napi rendszeres akasztásokkal kb. 150 embert ki is végeztek. Wyatt ítéletét áprilisban hajtották végre, halálneme szintén akasztás volt amit a Tower Hill-en felállított bitófánál végeztek el.

Thomas Howard, Norfolk 4. hercege
kivégzése: 1572

Thomas Howard angol nemes, katona és politikus volt, valaminy I. Erzsébet királynő (uralkodott: 1558-1603) másodunokatestvére, mégpedig anyai nagymamáján, Lady Elizabeth Howardon keresztül, aki Boleyn Anna édesanyja volt.

Az udvarban alapvetően magas pozícióból indult, I. Erzsébet koronázási ünnepségéért például ő felelt mint Earl Marshall, amiért hamarosan megkapta a Térdszalagrend kitüntetést is. Hiába volt a királynő egyik kedvece, Howard féltékeny volt Robert Dudley-ra, akit az uralkodó szintén kitüntetett bizalmával.

Thomas Howard lett a főbiztos azon a konferencián is, ahol 1568-ban a skótok angliába menekült királynőjéről, Máriáról hoztak döntést, és ezen döntés alapján Mária továbbra is fogságban maradt a Tower of London falai között.

Miután Thomas Howard nemrég veszítette el harmadik feleségét, komoly terveket kezdett szövögetni, hogy esetleg Máriával, a skótok katolikus királynőjével kellene frigyre lépnie. Howard és Mary is a Plantagenet-házból származtak, ezen felül az egykori skót uralkodónő az angol koronára is igényt tartott, mint VII. Henrik leszármazottja. Kétségtelenül jó partinak tűnt Howard számára, azonban Mária trónigénye komoly veszélyt jelentett I. Erzsébet anglikán kormányzására.

A háttérben többen is támogatták Howard és Mária házasságát, azonban Howard kissé tartott a vallási ellentétek okozta zűrzavartól, de az mégis kecsegtetőnek tűnt, hogy esetleg a tervezetten gyermektelen és így utód nélkül uralkodó I. Erzsébet helyett mégiscsak legyen egy törvényes öröklési lánc. A házasság kétségtelenül politikai előnyhöz juttatta volna Thomas Howardot aki ezért azt is elvállalta, hogy egy felkelést vezessen az uralkodó, I. Erzsébet ellen.

Thomas Howard ugyan megpróbálta leállítani a lázadást amikor látta, hogy az hamarosan kudarcba fullad, de ez késő volt, az uralkodó ekkor már elrendelte letartóztatását. Ekkor Harwardnak még szerencséje volt, mert bizonyítékok hiányában kingedték a fogságból, valamint mert bevallotta házasulási szándékát, ami önmagában ugyan kifogásolható volt, de valójában nem volt hazaárulás és mert kegyelemért könyörgött az uralkodóhoz.

Röviddel azután, hogy Howardot szabadon engedték, Roberto Ridolfi, egy olasz kereskedő és bankár, aki akkoriban Londonban élt, felvette a kapcsolatot a herceggel, hogy behívja abba az összeesküvésbe, amelynek célja a skót Mária kiszabadítása volt és a katolicizmus visszaállítása Angliában. Némi habozás után Thomas Howard elfogadta a felkérést és cserébe Máriával való házasságána támogatását kérte.

Hamarosan, egészen pontosan 1571-ben I. Erzsébet hírszerző hálózata felfedte a terveket, Thomas Howard szolgálóit elfogták, letartóztatták és fenyegetéssel vagy kínzással kiszedték belőlük a részleteket. Howard eleinte mindent tagadott, de később kénytelen volt mindent bevallani így az esküdtszék egyhangúlag árulásban bűnösnek találta, és halálra ítélték. A nyakazást a Tower Hill bitófáján hajtották végre.

Thomas Wenworth, Strafford 1. grófja
kivégzése: 1641

Thomas Wenworth angol államférfi volt, a parlamentben töltött be tisztséget és I. Károly király (uralkodott: 1625-1649) elkötelezett híveként tartották számon. A király vezető tanácsadójakánt a király pozícióját próbálta megerősíteni a parlamenttel szemben.

Részt vett a skótok és az írek elleni háborúkban, miközben határozott intézkedéseket sürgetett a Parlament ellenőrzésére és a skótok elleni háborúhoz szükséges pénzeszközök megszerzésére. Hazatérésekor derült ki számára, hogy milyen komoly ellenállás szerveződött ellene, így megpróbálta I. Károly uralkodót meggyőzni arról, hogy esetleg egy szerényebb összeg is elég lehetne, mint amit eredetileg a Parlamenttől követeltek.

A Parlament inkább békére törekedett a skótokkal, míg I. Károly uralkodó több pénzt akart a háború folytatásához. Hogy a király akaratát véghez vigye, Thomas Wenworth két tűz közé került, de úgy döntött hogy az uralkodó akaratát segíti, így a londoni polgárokat akarta rákényszeríteni, hogy kölcsönöket adjanak, megpróbálta a lakosságnál található nemesfémeket lefoglalni, valamint Spanyolországtól is kilátásba helyezett némi kölcsönt.

Időközben I. Károly úgy látta, hogy a jelenlegi Parlamenttel nem jut dűlőre, így királyi jogánál fogva feloszlatta a Parlamentet és egy teljesen új gyűlést szervezett. Az új gyűlés első intézkedései között volt egy bizalmatlansági szavazás Thomas Wenworth ellen, akit le is tartóztattak és a Tower of London tömlöcébe zártak.

A tárgyalás sokáig elhúzódott, I. Károly ugyan vonakodva de a végén beleegyezett az ítéletbe és Thomas Wenworth lefejezését a Tower Hill-en hatalmas tömegek előtt 1641-ben megtartották.

William Laud, Canterbury érsek
kivégzése: 1645

William Laud 1633-ban lett Canterbury érsek, I. Károly király kinevezése okán, hitt az episzkopálizmusban, vagyis a püspökök uralmában. Maga a „laudianizmus” egy vallási reformmozgalom volt az anglikán egyházon belül, amely a liturgikus szertartások fontosságát és az egyház politikai befolyását hangsúlyozta. Teológiai fejtegetéseiben megvédte az anglikán egyházt a primitívnek és középkorinak bélyegzett katolikus egyházzal szemben.

Amikor 1640-ben, miután I. Károly feloszlatta a parlamentet és megalakult az új országgyűlés, az hazaárulással vádolta Laud érseket, akit elfogtak és a Tower tömlöcébe vetettek. Mivel kézzelfogható bizonyítékokat nem találtak az akkor már 67 éves püspök ellen, a per ítélet nélkül véget ért és szabadon kellett őt bocsássák.

Élete vége felé I. Károly azonban bevallotta, hogy meglehet nem jól tette, hogy túlságosan bízott Laudban, és ezzel megengedte neki, hogy vallási megszállottsága egyházon belüli megosztottságot szítson.

Mindezek után, 1644-ben a parlament egy törvényjavaslattal (bill of attainder) minden civil jogától és vagyonától megfosztotta William Laud érseket és 1645-ben a Tower Hill-en végre is hajtották az ítéletet, mely fejezés volt.

Sir Henry Vane
kivégzése: 1662

Henry Vane alapvetően politikus, államférfi és gyarmati kormányzó volt, mégpedig Észak-Amerikában, egy ciklusban a Massachusetts Bay Colony élén.

Az angol polgárháború (1642-1651) idején vezető parlamenti képviselő volt, és szorosan együttműködött Oliver Cromwell-lel, a Lord Protectorral, azaz a köztársaságpártiak mindenható urával. Ugyan nem vett részt I. Károly király kivégzésében, de Vane az államtanács tagja volt, habár Cromwell-lel a kormányzás kérdéseiben nemigen értettek egyet így Vane hamarosan le is mondott hivataláról.

Ezután elsősorban a kormányreformért, az alkotmányért, valamint a polgári és vallási szabadságjogokért folytatott harcot, ami a visszatérő II. Károly király (uralkodott: 1660-1685) szemében veszélyes figurává tette. Az uralkodó hamarosan le is tartóztatta de azután mégiscsak úgy döntött, hogy kegyelmet ad neki.

Szabadsága nem tartott soká, ugyanis 1662-ben az esküdtszék újra perbe fogta, sőt a bírósági eljárásban megtagadták tőle a védőt és annak a lehetőségét is, hogy megfelelően előkészítse a védekezését, így a királypárti esküdtszék elítélte. II. Károly király ezután visszavonta korábbi kegyelmét, és Vane-t 1662-ben lefejezték a Tower Hill-en.

Algernon Sydney ezredes
kivégzése: 1683

Algernon Sydney angol politikus, politikai teoretikus (azaz politikai elméletekkel foglalkozó személy) valamint ezredes volt. Ellenezte I. Károly király 1649-es kivégzését, ennek ellenére mégis megvádolták II. Károly király elleni összeesküvés szervezésével, mivel művében a "Discourses Concerning Government" (azaz A kormányzatról szóló diskurzusok) címűben megvédte a köztársaságot és a népkormányzatot.

Az ellene indított tárgyaláson könyvét bizonyítékként használták így hazaárulás vádjával ítélete lefejezés lett, melyet a Tower Hill-en végeztek el.

James Scott, Monmouth 1. hercege
kivégzése: 1685

James Scott angol nemes és katonatiszt volt, eredetileg James Croftsnak vagy James Fitzroynak hívhatták és a hollandiai Rotterdamban született. Érdekesség, hogy édesanyja az a Lucy Walter volt, aki egyébként az angol uralkodó, II. Károly szeretője volt és James így az uralkodó legidősebb törvénytelen fia lett.

James Scott a második (1665-1667) és a harmadik (1672-1674) angol-holland háborúban is szolgált, azonban 1685-ben egy sikertelen lázadásban is részt vett a saját nagybátyja, II. Jakab angol király (uralkodott: 1685-1688) ellen. Úgy gondolta, hogy saját pozíciója mint II. Károly (törvénytelen) fia erősebb, mint Jakab pozíciója, aki történetesen II. Károly testvére volt.

A lázadása kurcba fullad, hazaárulásért ítélete fejezés volt, melyet a Tower Hill-en felállított bitófán 1685-ben végre is hajtottak.

James Radcliffe, Derwentwater 3. grófja
kivégzése: 1716

James Radcliffe angol arisztokrata családba született és akár még egy jó élete is lehetett volna, ha nem csatlakozik James Francis Edward Stuart 1715-ös összeesküvéshez, abban a hitben, hogy a Stuart család talán visszaszerezhetné Anglia, Skócia és Írország trónját a regnáló Hannover-házi uralkodótól, I. György királytól (uralkodott: 1660-1727).

James Francis Edward Stuart, II. Jakab angol király második feleségétől származó fia volt. II. Jakab király eltávolítása után első szülött lánya II. Mária vette át a trónt férjével III. Vilmossal közösen uralkodva, majd II. James másik lánya, I. Anna lett az uralkodó. Annának végül nem született gyermeke, így a hatalmi vákumba benyomulhattak a németek.

A megválasztott következő német származású uralkodó, I. György király oly módon csatlakozott az angolokhoz, hogy I. Jakab király (uralkodott: 1603-1625) a dédnagypapája volt, így aztán a vérzivataros angol vallási összetűzések során végülis egy protestánsra esett a választás és az éppen a német származású György volt. Ezt a külső benyomulást kérdőjelezte meg James Francis Edward Stuart, legitim öröklése okán.

Azonban a tervezett összeesküvés sikertelen volt, a lázadókat elfogták és a kegyelemben bízva James Radcliffe bűnösnek vallotta magát. A kegyelem nem érkezett meg, így James-t a Tower Hill bitófáján lefejezték.

Kivégzése előtt, az utolsó szó jogán azt mondta, hogy sajnálja hogy bűnösnek vallotta magát és újra megerősítette elköteleződését III. Jakab király mellett, ahogyan James Francis Edward Stuartot szólította, valamint megvallotta római katolikus hitét.

Simon Frazer, 11. Lord Lovat
kivégzése: 1747

Simon Frazer egy skót földbirtokos volt és a skót Lovat klán feje, aki elkötelezett volt a jakobita üggyel kapcsolatban.

Ez a jakobita ügy arról szólt, hogy a nemesek egy csoportja szerette volna II. Jakab Stuart-házi angol királyt trónjára visszahelyezni, miután 1688-ban onnan őt eltávolították. Az eltávolítás oka az volt, hogy II. Jakab király római katolikus volt és az országban megnőtt a félelem, hogy esetleg az 1534-ben elfogadott anglikán vallást újra felül írja majd a katolicizmus. Érdekes módon aki II. Jakab trónjára támadt, nem volt más mint saját lánya, Mária holland származású férje, Orange-házi Vilmos. Kettejükből egyébként a hatalomátvétel után I. Mária és III. Vilmos közösen uralkodó király és királynő lett anglia trónján.

Simon Frazert végül Londonban perbe fogták, bűnösnek találták és halálra ítélték, kivégzését 1747-ben hajtották végre a Tower Hill-en, mely fejezés volt. Érdekesség, hogy ő volt az utolsó ember Nagy-Britanniában, akit lefejezéssel végeztek ki.

Ha szívesen sétálnál velem London titkos helyszínein, sohasem hallott történeteket hallgatva akkor küldj nekem egy üzenetet, beszéljük meg a részleteket. Persze akkor is írhatsz ha szívesebben követnéd az útikönyvek ajánlatát, azokhoz is vannak elképesztő történeteim. :) Ágota
idegenvezeteslondon@gmail.com

Ha hasznosnak találod a változatos és izgalmasabbnál-izgalmasabb bejegyzéseket az "Idegenvezetés London" blogon és Facebook oldalon, akkor kérlek, támogass egy kávé árával, hogy még sokszor találkozhassunk legalább a képernyőn keresztül. www.buymeacoffee.com/agotabf

Facebook: Idegenvezetes London
Instagram: @idegenvezeteslondon
X (korábban Twitter): @Idegenvezetes_L

borítókép: Idegenvezetés London