London titkai: évszázados eperfák és az angol selyem

Ki gondolná, hogy akár hétköznapi fák is mesélhetnek különös történeteket, és hát így van ez London eperfáival (angolul mulberry tree) is. Ha megállunk kicsit és meghallgatjuk mit mondanak, évszázados eseményekre is fény derülhet.

Időutazásunkat kezdjük mindjárt azzal, hogy az eperfák a Brit-szigeteken nem őshonosak, azonban az ásatások során a Temze melletti, a rómaiak által alapított település, Londínium maradványai között már fellelték a magjait. Ez arra utalhat, hogy az első eperfákat - feltehetően a gyümölcseikért és gyógyító minőségükért - még a rómaiak hozhatták a szigetre.

Itt azonban érdemes szólni arról is, hogy az eperfáknak két nagy csoportját ismerjük, a fekete és a fehér epret.
* Fekete eper (Morus nigra) melyet hasonló terméseik miatt, sokan összetévesztenek a szederrel. A termések színe előbb zöldes, majd egyre sötétebb pirosas, éretten sötétbordó, majdnem fekete. A fa májusban virágzik, időjárástól függően júniusban és júliusban folyamatosan terem, a teljesen beérett termések maguktól lehullanak.
* Fehér eper (Morus alba) zsenge leveleit régebben a selyemhernyó tenyésztéshez tápláléknövényként nagy mennyiségben gyűjtötték. Gyümölcseiből melyek fehérek, néha halványan rózsásak, elsősorban erős szeszt főztek.

Visszatérve az eperfák történetéhez, Londonban a római maradványokon kívül középkori kolostorok és apátságok feltárásánál is megtalálták őket, ahová valószínűleg az kellemes árnyékuk és gyümölcseik miatt ültethették. Azonban gyógyászati felhasználásukról is maradtak fenn írások, John Gerard az 1597-es Herball című művében ezt írja: „A gyökér kérge keserű, forró és száraz: ennek főzete kinyitja a máj és a lép dugulását, megtisztítja a beleket és kihajtja a férgeket.”

Sajnos amikor VIII. Henrik a katolikus egyházzal szakítván a kolostorokat is feldúlta, Anglia eperfa kincsének a nagy része is odalett. Érdekes azonban, hogy amikor VIII. Henrik lánya, I. Erzsébet került trónra, az eperfák ázsiója is újra megnőtt. Akkoriban mintegy egzotikus különlegességként kínálták gyümölcsét az asztalokon, így újra egyre többen ültették a korban, de ekkoriban elsősorban fehér epret.

Ebből a korból azonban találhatunk néhány fekete eperfát is még a mai nap a városban, például a nyugat-londoni Syon House avagy a város északi részén található Hatfield House kertjében.

A földrajzi felfedezések és kalandozások eredményeként, és a behozott új technológiáknak köszönhetően Európán belül először Olaszországban futott fel a selyemipar még a 13. században, őket pedig a franciák követték a 15. században.

Angliában 1607-ben érkezett az első királyi rendelet I. Jakab királytól (uralkodott: 1603-1625) 100 000 eperfa elültetésére, ugyanis az angoloknak is nagy terveik voltak a hazai selyemiparral, melynek monopóliumát 2000 éven keresztül sikerült a Kínaiaknak megtartaniuk. A csemetéket nagyrészt importálták és hamarosan létre is jött egy 4 hektáros eperfa ültetvény.

Az ültetvény helyszíne érdekes, ugyanis ez az akkor még nem létező Buckingham Palota helyén létesült, a mai elrendezés szerint a palota mögötti kert északnyugati sarkában. I. Jakab király felesége dániai Anna is támogatta a terveket, sőt mi több az eperfákat eljuttatta több más királyi palotába is, hogy azokon a helyszíneken is kezdjenek neki a selyemhernyó tenyésztésnek.

A tervek sikerében bízva 1607-ben még egy, A selyemhernyók tökéletes felhasználása című franciából fordított könyvet is kiadtak, melyből egyértelműen kiderült, hogy a selyemhernyók elsősorban a fehér eper levelének fogyasztása után tudnak kiváló minőségű selymet előállítani, de ha más nincs megeszik a fekete eper levelét is, azonban az ebből készült selyem durvább, és a szála is könnyebben elszakad.

Mindezek ellenére az angolok elsősorban fekete epreket telepítettek, így természetesen a selyemipar átütő sikere is elmaradt. Persze nem feltétlen csak a rossz fajtaválasztás miatt, hanem mert Anglia éghajlata egyébként is nyírkosabb és hűvösebb volt, mint amihez az eperfák és a selyemhernyók szoktak. Az sem segített, hogy a 16. században Angliába beköszöntött egy kis jégkorszak, mely miatt az átlaghőmérséklet méginkább csökkent, és a Temze is rendszeresen befagyott, így ezt az eperfa ületetvényt is hamarosan mind kivágták, a területet pedig felvásárolta Buckingham grófja.

1718 környékén azonban mégegyszer megpróbálkoztak az angolok a selyem előállításával, ekkor a Raw Silk Company kezelésében 2000 eperfát ültettek a nyugat-londoni Chelsea parkba, de az ültetvény mindössze alig 6 évig működött. Ezen a helyszínen ma már csak a Mulberry Walk utcanév emlékeztet az egykori nagy tervekre.

A selyemhernyó tenyésztés végül sohasem lett hatalmas iparág Angliában, azonban érdekes részlet, hogy az 1930-as években egy bizonyos Lady Zoe Hart Dyke (élt: 1896-1975), aki az angol selyemkészítés úttörője volt, a nagy-London területén található Lullingstone kastélyban létrehozott egy 20 hektáros fehér eperfa ültetvényt. A kastély 30 helyiségében szaporították a selyemhernyókat olyan sikeresen, hogy az Anyakirálynő, azaz II. Erzsébet királynő édesanyja egy itteni selyemből készült ruhát viselt férje, VI. György 1937-es koronázásakor, sőt mi több, itteni selyemből készült II. Erzsébet 1947-es esküvői ruhája és 1953-as koronázási ruhája is.

Érdekesség: 1 kg selyemszál előállításához körülbelül 5000 selyemhernyó gubóra van szükség

Ha volna kedvetek megnézegetni, hogy London területén merre vannak még feljegyzett eperfák, akkor ide kattintva egy térképen böngészhettek.

Ha szívesen sétálnál velem London titkos helyszínein, sohasem hallott történeteket hallgatva akkor küldj nekem egy üzenetet, beszéljük meg a részleteket. Persze akkor is írhatsz ha szívesebben követnéd az útikönyvek ajánlatát, azokhoz is vannak elképesztő történeteim. :) Ágota
idegenvezeteslondon@gmail.com

Ha hasznosnak találod a változatos és izgalmasabbnál-izgalmasabb bejegyzéseket az "Idegenvezetés London" blogon és Facebook oldalon, akkor kérlek, támogass egy kávé árával, hogy még sokszor találkozhassunk legalább a képernyőn keresztül. www.buymeacoffee.com/agotabf

Facebook: Idegenvezetes London
Instagram: @idegenvezeteslondon
X (korábban Twitter): @Idegenvezetes_L