Amikor a Temze befagyott vizén tartották a heti vásárokat: a kis jégkorszak Londonban

Amikor a Temze befagyott vizén tartották a heti vásárokat: a kis jégkorszak Londonban

„Kis jégkorszaknak” a 14. századtól a 19. századig terjedő hűvösebb időszakot nevezi a tudomány, amelynek okai elsősorban a naptevékenységben, a vulkáni aktivitásban és az éghajlat természetes ingadozásában keresendők. Egyes teóriák szerint a hűvösebb éghajlat egészen 1850-ig éreztette hatását.

Globálisan az átlaghőmérséklet alig 1 Celsius fokkal csökkent, ám Európa némely vidékén a lehűlés jelentősebb volt, különösen télen. Északnyugat-Európában a kemény fagyok, a hideg és csapadékos nyarak számos éhínséget idéztek elő, különösen a 18–19. század folyamán.

photo by zanna-76 on Pixabay

A kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy a lehűlés hírtelen köszöntött be valamikor 1250 és 1300 között, majd további hőmérsékletcsökkenés következett be 1430 és 1455 között. Az első lehűlést négy hatalmas trópusi vulkán kitörése okozta, ezek közül az első 1256-ban tört ki.

A tűzhányók hatalmas mennyiségű kénrészecskéket lövelltek a légkör felső rétegeibe, ezek az aeroszolok visszaverték a napfényt, lehűlést okozva, ám hatásuk csupán néhány évig tartott. Ez a rövid, ám intenzív lehűlés azonban elegendő volt, hogy megnövelje a nyaranta is befagyott területek nagyságát az Északi Jeges-tengeren, ahogy a gleccserek kiterjedését is. A növekvő jégtakaró pedig több napenergiát vert vissza, és gyengítette a Golf-áramot az Atlanti-óceánban, ami szintén visszahatott az éghajlatra.

photo by Zailin Liu on Unsplash

Két évszázadon át, 1550 és 1740 között az éghajlat különösen hidegre fordult, a 16. század egész második felében a tél jellemzően novembertől márciusig tartott.
A nedves-hideg nyarak a búza és egyéb gabonanövények elrothadásához vezetett, emiatt az élelmiszertermelés jelentősen visszaesett, éhínség köszöntött be.

Közvetett módon a kis jégkorszak is felelős a koraújkori boszorkányüldözések kialakulásában is; az emelkedő árak, az alultápláltság és a járványok a társadalmi-szociális problémák kiélesedéséhez vezettek.

Londont sem kerülte el a rendkívül hideg időjárás, a Temze telente vastag jégpáncélt öltött magára, lehetővé téve a gyalogos átkelést a folyón. Azt azonban érdemes tudni, hogy akkoriban a folyó nem volt szabályozva, azaz sokkal szélesebben és lassabban hömpölygött ami sokkal inkább kedvezett a jég kialakulásának.

photo by Michel Stockman on Unsplash

Azonban még így is jóval ritkábban fagyott be a folyó mint ahogyan azt a városi legendák tartják, hozzávetőleg 10 évente egyszer, azaz a 15. és a 19. század között összesen csak 24 alkalommal.

1538-ban amikor VIII. Henrik király Greenwich-be utazott, az utat a folyó befagyott jegén, szánon tette meg.

1683 és 1684 telén azonban a folyót teljes két hónapon át jégpáncél borította, a vastagsága pedig elérte a 28 cm-t is, akadályozva ezzel a folyón való hajózást valamint számos kikötő használatát.

A találékony londoniak azonban ebben is megtalálták a lehetőséget, ugyanis Westminstertől egészen Temple-ig jeges karnevált (=Frost Fair) tartottak, azaz a Temze befagyott vizén piacoztak, szánkóztak, ló- és kocsiversenyeket tartottak.
Hat penniért emléklapokat lehetett vásárolni, melyre ráírták a vásárló nevét, a dátumot és a tényt, hogy a lapot a Temze jegén nyomtatták, és még II. Károly király is vásárolt belőlük.

photo by Comfreak on Pixabay 

Azonban a jéggel akkoriban is vigyázni kellett, mikor beindult az olvadás, a legjobb volt a szárazföldre sietnie mindenkinek. 1789 januárjában emberéletet is követelt az enyhébb idő, egy jégbe fagyott hajó, melyet egy part menti házhoz erősítettek a laza jégben mozgásba lendült, magával rántva a könnyű szerkezetes házat, melyben öt ember lelte halálát.

A legutolsó, 4 napos vásárt a Temze jegén 1814-ben tartották, akkor még egy elefántot és átsétáltattak a fagyott vízen a Blackfriars hídnál.

Az időjárás ekkortájt változni kezdett és a régi masszív London Bridge is elbontásra került, mely addig még inkább lassította a folyó áramlását. A 19. században a Temze szabályozás alá került, így a szűkebb keresztmetszet a gyorsabb folyással már nem teszi lehetővé hogy a folyó egykönnyen befagyjon.

A központi égitestünk napciklusáról készült új modell azonban feltárta, hogy a jövőben a naptevékenység várhatóan visszaesik majd, amit hasonló feltételeket okozhat, mint ami a legutóbbi kis jégkorszak alkalmával, 1645-ben volt tapasztalható.

Ha szívesen sétálnál velem London titkos helyszínein, sohasem hallott történeteket hallgatva akkor küldj nekem egy üzenetet, beszéljük meg a részleteket. Persze akkor is írhatsz ha szívesebben követnéd az útikönyvek ajánlatát, azokhoz is vannak elképesztő történeteim. :) Ágota

cover: by Myriams-Fotos from Pixabay