London titkai: a zártkörű férfi klubok

London utcáin járva-kelve sok olyan épület mellett mehetünk el gyanútlanul, amelyek történelmileg érdekesek, sőt a mai napig is sok, akár politikai döntés is ott születik, ám kívülről semmi sem árulja el, hogy vajon kik és milyen körülmények között gyűlnek ott össze rendszeresen.

Azek az úgynevezett gentlemen's clubok, azaz a zártkörű férfiklubok, melyekben általában semmi illegális nem történik, azonban csak bennfenntesek lehetnek a tagjaik és léphetnek be.

Odabent általában a klasszikus angol elegancia honol, sokukban értékes műtárgy kincsek és komoly könyvtári gyűjtemények is megtalálhatók, és még manapság is üzemelnek itt a szivar szobák, vagy az elegáns éttermek, sőt némelyikben akár nagy hátsó kertek avagy földalatti uszodák is találhatók.

A legrégebbi ilyen klubok akár több évszázadra is visszatekinthetnek, és csakúgy mint régen, most is használatban vannak, bár bekerülni egyikbe sem könnyű.

Na de nézzünk is meg egy párat, melyek ezek a klubok ahová bejutni csak szigorú jelentkezési eljárások és sokszor évekig tartó várólistákon való részvétel után lehetséges.

White's (1693)
37-38 St James's Street, London SW1A 1JG

Eredetileg mint White's Chocolate House nyitott meg a hely 1693-ban ugyanis a 17. század vége felé már inkább a csokoládé népszerűsége ugrott meg a kávéval szemben, bár alapvetően ezek a csokoládé házak is a kávézókra hasonlítottak. Mindekttőben némi belépődíjat kértek és odabent lehetett társasági életet élni, valamint némi ételt is fogyasztani.

Alapítója Francis White volt, innen a név is és elsősorban a magasabb társadalmi státuszú vendégek látogatták. Amikor Francis White 1711-ben meghalt, a ház még népszerűbbé vált, ahogy özvegye vette át az intézmény irányítását, ő ugyanis nagy tétű szerencsejátékot is kínált az uraknak.

1736-tól lett a White's privát klub, de akkor még egy másik helyen, ahol manapság a Boodle's nevű privát klub működik. Az új helyiség, az utca túloldalán, ahová a White's átköltözött 1753-ban leégett, ezután költözött át mai, végleges helyére.

Nem sokkal a privát klub megalakulása után rengetegen jelentkeztek tagnak, de más londoni klubokhoz hasonlóan a Whites's is bevezette, hogy a már meglévő tagok fekete és fehér golyók általi, titkos szavazásának pozitív eredménye után engedte csak be az új tagokat. Már egyetlen fekete golyó elegendő volt ahhoz, hogy a jelentkezőt elutasítsák.

A White's a mai napig egy elit exlkuzív klub, manapság már 25+1 fő ajánlása szükséges a bekerüléshez. Tagjai között megtaláljuk a jelenlegi uralkodót, III. Károlyt, valamint fiát Wilmost is, de tag itt a volt miniszterelnök, David Cameron is. Ő korábban nyíltan ellenezte, hogy a klub nőket nem vesz fel tagjai közé, bár ennek ellenére korábban kétszer is beengedték a néhai II. Erzsébet királynőt, egészen pontosan 1991-ben és 2016-ban. Sőt mi több, a királynő uralkodásának 70. évfordulójára a klub különleges vacsorát is rendezett, ahová kivételesen a tagok feleségei is hivatalosak voltak.

A klub komoly öltözködési szabályokat is érvényesít, kötelező a szigorúan vett formális viselet, tagjai pedig elsősorban arisztokraták, egy bizonyos társadalmi státusz felett. Erről hivatalos információ ugyan nincs, de a szóbeszéd szerint az egy éves tagság a White’s-ban £85 000.

Boodle's (1762)
28 St. James's Street, London, SW1A 1HJ

A Boodle's privát klubot 1763-ben Lord Shelburne alapította, aki később az ország miniszerelnöke is lett (1782-1783). Eredetileg a londoni Pall Mall 49-es szám alatt működött, a William Almack által vezetett pub tőszomszédságában, így sokan csak mint Almack néven ismerték ezt a klubot is.

Az ő saját szabályaik szerint, aki náluk tag volt, az egyidejűleg semelyik másik londoni privát klubnak nem lehetett a tagja, saját tagságát pedig 250 főben maximálta. Bekerülni úgy lehetett, hogy ugyanazt a fehér és fekete golyós szavazási metódust alkalmazták, mint amit a White's klub is. A tagok az első évben 13 vezetőt választottak maguk közül, akik egy évig szolgáltak, vagyis a klub rendjére és fegyelmére ügyeltek, majd megbízatásuk lejáratakor ki kellett jelöljék utódaikat.

A feljegyzések szerint 1762-ben, megalakulásakor 80 úriembert vettek fel a tagok közé, akik mind ki is fizették a tagsági díjukat.

Mindössze két évvel később, 1764-ben azonban a klub tagsága két részre szakad, valószínűleg az eltérő politikai hovatartozásuk miatt, valamint azért, mert a tagok egy része szerette volna ha a szerencsejátékokra vonatkozó klubszabályokon enyhítenek. A tagok egy része maradt a Pall Mall 49-es szám alatt, belőlük később megalakult a Brooks klub, a másik részük átköltözött a Pall Mall 50-es szám alá, ők pedig elkezdték használnia Boodle's nevet, ami a klub vezetőjének, Edward Boodle-nek volt a családneve.

1782-ben a Boodle's átvette a „Savoir Vivre” klub épületét a londoni St James's Street 28. szám alatt, és azóta is ott üzemel.

Ma a Boodle's-t az egyik legrangosabb londoni klubnak tartják, tagjai között számos brit arisztokratát és jelentős politikust is számon tartanak, ez a White's után a világ második legrégebbi privát klubja. Politikai értelemben a klub a konzervatívok pártja, akik Winston Churchill-t tiszteletbeli taggá választották, de ide járt Ian Fleming is, a James Bond történetek megalkotója is.

Ma bekerülni csak ajánlás és azután szavazás útján lehetséges, éves £1700 megfizetése mellett. Öltözködési ajánlása smart casual azaz elegáns de kevésbé alkalmi, a farmer viselése például nem megengedett. A klub egyébként néhány üzletet is fenntart London szerte, elsősorban luxus ékszerekkel kereskednek.

Brook's (1764)
60 St. James’s Street, London SW1A 1LN

A Brooks's klub 1764-ben alakult, az előzőekben említett Boodle's klub ketté szakadásával. Itt 27 prominens fiatal arisztokrata állt össze és ezek az urak elsősorban szerencsejátékkal, evéssel is ivással múlatták az időt.

A jelenlegi helyükre 1778-ban költöztek át, ahol az első emeleten alakították ki a fő termet, a kis szalont és a klub legfőbb vonzerejét, a kártyaszobát is, ahol alkalmanként komoly vagyonokat tettek kockára. Volt hogy egész éjszakákon át játszottak, elsősorban hazardot (kockajátékot) valamint két másik népszerű kártyajátékot, a farót és a macaót.

A klub tagjainak egyébként reggelit, ebédet és vacsorát is kínáltak, bár az étkezések alatt tilos volt a játék. Az estebédet (dinner) fél 5-kor szolgálták fel, míg a vacsorát (supper) álalában éjjel 11 órakor de a falatozás és iszogatás sokszor elhúzódott hajnali fél 1-ig is. A szerencsejátékokon sokan nyertek nagyot, de voltak férfiak akik itt, a klub asztalainál lettek földönfutókká.

A Brook's 1978-ban kibővült, csatlakozott hozzá a St. James's Club, így néhány brit diplomatával és híres íróval bővült a tagság. Korábban egyébként tagjai között tartották számon az akkor még walesi herceget, a későbbi IV. György királyt (uralkodott: 1820-1830) és fiát a későbbi IV. Vilmos királyt (uralkodott: 1830-1837) is.

Traveller's (1819)
106 Pall Mall, London  SW1Y 5EP

A Traveller's Club 1819-ben alakult, vezetőjük pedig egy bizonyos Lord Castlereagh, egy ír származású brit államférfi és politikus volt. A klub alapító szellemisége alapján egy találkozóhelyet hoztak létre a külföldről elszármazott, hasonló gondolkodású urak számára, ahol akár a Londonban kiküldetésben lévő külföldi diplomatákat is megvendégelhették.

A klub tagjainak gerincét a Diplomatic Service (azaz a Diplomáciai Szolgálat), a Home Civil Service (azaz a honi Közszolgálat) valamint az Armed Forces (azaz a Honvédség) tagjai alkották, de voltak itt többen felfedezők, politikusok, újságírók és a jog képviselői is.

A klub legelőször a Waterloo Place 12. szám alatt kapott helyet, de hamarosan kinőtték, így a Pall Mall 49. szám alá költöztek, majd onnan jelenlegi helyükre.

A múltban több ismert államférfi is tagja volt a klubnak, például Wellington hercege is, aki a waterloo-i ütközetet nyerte meg az angoloknak 1815-ben. Jelenleg tiszteletbeli tagjaik közé tartozik III. Károly király, Edvárd Kent hercege, aki II. Erzsébet királynő unokatestvére valamint Michael szintén kenti herceg, aki szintén a néhai királynő unokatestvére.

A Traveller's klub szigorúan férfi klub, a hölgyek csak mint vendégek léphetnek be, valamint a mobiltelefonokat csak és kizárólag a lift előterében és a recepció területén szabad használni, a klub egyéb tereiben nem. A megjelenéssel kapcsolatban elvárt az öltönykabát és nyakkendő, edzőcipő avagy farmer nem megengedett, ugyanis azok akik a szabályokat megszegik, nem léphetnek be a klubba. Még manapság is az egyik legszebb belső terű londoni férfi klubnak tartják, éves tagsági díja ugyan nem publikus, de nagyjából £1100 környékén mozog.

A klub épületét a Firenzében található Palazzo Pandolfini ihlette, építésének éve 1832 volt, azonban a belső kialakítása a mai napig őrzi ennek a kornak a szellemét. Mint más hasonló zárt klubokban, itt is található billiárdszoba, szivarszoba, könyvtár, mely gyűjteményének kétharmada utazással foglalkozó kiadvány, valamint egy térképszoba, ahol korabeli fontos felfedezők térképgyűjteményei találhatók.

Athenaeum (1824)
107 Pall Mall, London SW1Y 5ER

Az Athenaeum klubot tartják ma is London egyik legkomolyabb privát klubjának, ami valószínűleg a tagok összetétele miatt lehet így. Alapítója egy bizonyos John Wilson Croker volt, az Admiralitás fáradhatatlan titkára, célja pedig az, hogy összeterelje az irodalom, a tudomány és a képzőművészetek, a korban jeles képviselőit.

Érkeztek is a tagok sorába a korabeli tudósok, politikusok, egyházi személyek, a klub első titkára például egy fiatal, a ma is ismert Michael Faraday volt, aki akkoriban az elektromágnesesség és elektrokémia témakörében kutatott, és hamarosan ki is adta a róla elnevezett Indukció törvényt, tehát hogy az időben változó mágneses mező feszültséget indukál.

Az első klubelnök Sir Humphry Davy volt, egy cornwalli fafaragó fia, aki hamarosan a kémiai kutatások egyik vezetőjévé nőtte ki magát, és ma különösen a Davy-lámpa elnevezés emlékeztet rá, mely arra a világítási módra utal, amit a szénbányászatban mint az első sújtólég-biztos világítóeszközként ismernek.

Megalapítás után, 1824 májusában a klub a Waterloo Place 12. szám alatti bérelt helyiségekbe költözött, majd hat évvel később átköltözött a mai helyére. Az első ülésen 400 főben maximálták a taglétszámot, azonban ez az elmúlt évtizedek alatt folyamatosan emelkedett és ma már 2000 fő. A klub különlegesságe, hogy 2011 óta hölgyeket is várnak tagjaik körébe, sőt azóta volt már női elnöke is a klubnak.

Az épület homlokzatán egy különleges, arany színű görög szobrot találunk, ami magának a klubnak a jelképe, valamint az athéni Parthenon egyik Athena (a bölcsesség istennője) szobrának a pontos másolata.

A klub épületében néhány igen szép, hagyományos angol ízléssel berendezett termet is találhatunk, például a kiterjedt könyvtárat, a kávézóval egybekötött reggeliző helyiséget, az első emeleti társalgót, a szivarszobát, és egy lakosztályt is néhány hálószobával.

Tagjai elsősorban azok lehetnek, akik a saját szakmai területükön már felmutattak valamiféle értékelhető eredményt, avagy ha fiatalabbak, akkor erre majd jó esélyük lehet a jövőben. A klub a története során 51 Nobel-díjas tudóst üdvözölhetett a tagjai között.

A klub természetesen szabályozza az elfogadható megjelenési formát is, így férfiaknak a galléros ing és a zakó elengedhetetlen, este 19 óra után pedig a nyakkendő is kötelező, de a farmer és az edzőcipő kizáró ok. Mobiltelefonokat itt is csak az előtérben használhatnak a vendégek, mindenhol máshol a használatuk tiltott. Az Athenaeum klub tagsági díja életkortól függően évi £300 és £1000 között mozog.

Oriental (1824)
11 Stratford Place, London W1C 1ES

Az Oriental klub érdekessége, hogy elsősorban azokat gyűjti egybe, akik érdeklődnek a Kelet kultúrája iránt, és szívesen töltik idejüket hasonszőrűek társaságában. Ez nem meglepő, ugyanis anno alapítói között is elsősorban a Ázsiából hazatért tisztek és tisztviselők voltak.

A klub ötlete Sir John Malcolm vezérőrnagy fejéből pattant ki és elsősorban azokat az urakat célozta, akik akkoriban tértek haza Szent Ilona szigetéről, Egyiptomból, a Jóreménység fokáról, Mauritiusról vagy akár Konstantinápolyból. Az alapításkor csatlakozott hozzájuk Wellington hercege is, aki 1815-ben legyőzte a franciákat Waterloo-nál.

A klub eredetileg a Grosvenor Street-en nyílt, ahol négy évig maradt is, majd átköltözött a Hannover Square-re, ahol az új klubház épült. Kezdetben 400 fős taglétszámmal indult, akik közül többen a korabeli Kelet-indiai Társaság magas rangú aktív tisztjei voltak, akik kellemes környezetben találkozhattak és üzletelhettek, miközben éppen itthon voltak szabadságon.

Ahogy a klub tagsága nőtt, egyre inkább szükség volt egy megfelelő épületre, így 1960-ban az Oriental Club megvásárolta a Stratford House-t, ahol nemcsak a klubhelyiségeiket rendezték be, de tagjaiknak szállást is biztosítanak londoni tartózkodásuk esetére.

A klub komoly festmény gyűjteménnyel is rendelkezik, köztük számos korai indiai és brit portrét is találunk, többek között például Arthur Wellesley-ről, Wellington hercegéről is. Tagjai között érdekes nevek is felbukkannak, mint például:
* Dwarkanath Tagore, Rabindranath Tagore, az indiai iró, filozófus nagyapja
* Sir John Gardner Wilkinson, a brit egyiptológiai kutatások alapítója
* Maharaja Sir Duleep Singh a Sikh Birodalom utolsó maharadzsája
* Sir George Martin, The Beatles együttes menedzsere

A klub épületében az öltözködési szabályokat kérik szigorúan betartani, azaz az étkező részen és a csak tagoknak fenntartott szobákban elegantly casual (elegáns hétköznapi) az elvárás, ahol az elegancia a szabónál készült öltönyt jelenti. A klub egyéb tereiben a smart casual (jól öltözött hétköznapi) az előírás, sportruhában, farmerben, rövidnadrágban, pólóban, sportcipőben, mellényben, papucsban, logóval ellátott ruhában vagy látható márkajelzéssel magunkon, a belépés nem lehetséges.

Savage (1857)
1 Whitehall Place, London SW1A 2HD

Ha a klub nevét lefordítanánk magyarra, akkor annyit tenne hogy vadember, de nem tesszük, mert az elnevezés egy családnévből ered, mégpedig egy korábban élt bohém költő, Richard Savage (élt kb. 1697-1743) nevéből, akit korábban gyilkosságért elítéltek, és aki az adósok börtönében halt meg, valószínűleg ivás okozta májelégtelenségben.

A klub célkitűzése a "boldogság keresése", amelyért az üzemeltetők és a tagok is sokat tesznek. Alapítói 1857-ben gyűltek össze, elsősorban olyanok akik irodalommal, képzőművészettel és a keresztény tanok hirdetésével foglalkoztak, és esetleg szeszesitalok értékesítésében is érdekeltek voltak.

A klub nevét érdekes körülmények között választották ki, ugyanis elég sok és vegyes javaslat érkezett, mint például Addison, Johnson, Goldsmith avagy Shakespeare de végülis kellő szerénységgel és humorral, a Savage név mellett döntöttek.

Az eredeti tagok nagy része a korabeli The Illustrated London News nevű újság bohém újságírói és írói közül került ki, akik úgy vélték, hogy annak kicsi a valószínűsége, hogy más komoly, művészetekkel foglalkozó klubba bekerülhessenek, így inkább megalapították a sajátjukat. Hamarosan csatlakozhattak hozzájuk már zenészek, tudósok és a jogi szakma képviselői is.

Története során a klub elég sokat költözött, a legutóbbi hírek szerint a következő megállójuk a londoni Covent Garden lesz.

A csatlakozni kívánó tagok az elérhető 6 kategória közül kell kiválasszák, hogy melyikbe is sorolják magukat, avagy melyik is érdekli őket igazán, de akit több minden érdekel, az szabadon többet is választhat:

Művészet
Szakavatott iparművészek, designer-ek kell hogy legyenek, esetleg tipográfiával, fényképezéssel, építészettel kell hogy foglalkozanak.

Irodalom
Legjobb ha már van megjelent könyve, esetleg egy kiadót képvisel, netalán újságíró, szerkesztő, könyvtáros, költő, levéltáros, fordító vagy tanár.

Zene
Hangszeresek, énekesek, karmesterek, hangszerelők, zenei társaságok vagy operacsoportok tagjai, jazz zenészek és mindenki más, akik valódi zenei teljesítményt tudnak felmutatni.

Tudomány
Az orvostudomány, a gyógyszerészet, a fogászat, a patológia, a kutatás, esetleg a törvényszéki tudományok, az élelmiszertudomány, avagy a számítástechnika berkeiben kell hogy járatos legyen az illető.

Dráma
Ide tartoznak a filmekkel, a televízióval és rádióval, valamint a színpaddal kapcsolatos tagjelöltek, az előadóművészek és a rendezők is.

Jog
A bírák, az ügyvédek egyértelműen jogosultak ide belépni, de akár a rendőrség egyes tagjai és bizonyos olyan szakmák tagjai is, amelyek kvázi jogi képesítést igényelnek, például könyvelők és okleveles könyvvizsgálók.

A klubhoz való csatlakozás meghívásos alapon történhet, ami csak férfiak részére lehetséges. Érdekesség, hogy három olyan tagjuk is volt, akik egy év leforgása alatt mind ültek a brit trónon:
* V. György király
* VIII. Edvárd király
* VI. György király

Beefsteak (1876)
9 Irving Street, London WC2H 7AH

Így utólag abban már nincs egyetértés, hogy vajon hogyan és miért jött létre a Beefstakes, de annyi bizonyos, hogy eredetileg egy bizonyos Richard Rich, a Covent Garden-ben működő Theatre Royal vezetője alapította a Beefsteak Society-t (Beefsteak Társaságot) 1735-ben, a George and Vulture (azaz a György és a Keselyű) nevű pubban, melynek első tagjai festők és színészek voltak, de nem sokkal később csatlakozott maga III. György fia, a szintén György régens herceg (későbbi IV. György király) és két testvére, az egyik Vilmos (aki később IV. Vilmos néven uralkodott) és a másik Augustus Frederick herceg is.

Tagjai még egyenruhát is hordtak, melynek színe kék és barnássárga volt, mellényükön sárgaréz gombokkal de alapvetően a Society of Beefsteaks kezdettől fogva elsősorban vacsora klub volt. A mai klubnak azonban körülbelül 500 tagja van, bár a mai napig is használt klubasztalnál csak 24-en férnek el.

Az idő változásával azonban csökkent ezeknek a vacsoráknak a látogatottsága, és végül a Society of Beefsteak 1867-ben bezárt, de szerencsére ez mégsem lett a történet vége.

1876-ban a klub újjászületett, a tagsága akkoriban kimondottan arisztokratikus volt, de hamarosan kiváló művészekkel, színészekkel, újságírókkal, parlamenti képviselőkkel és tábornokkal bővült. Tagjai között olyan neveket találunk, mint például Rudyard Kipling aki a Dzsungel könyve című könyvet is írta.

1930-ban a klub történetében újabb jelentős pillanat következett, ugyanis az akkori walesi herceg elfogadta a tagságot, majd amikor VIII. Edvárd néven trónra lépett, még abba is beleegyezett, hogy a klub királyi patrónusa legyen.

1963-ban a klub egyik legérdekesebb szabályát vezették be, mégpedig azt, hogy mindig a harmadikként érkező tag ül az asztalfőn.

Ha szívesen sétálnál velem London titkos helyszínein, sohasem hallott történeteket hallgatva akkor küldj nekem egy üzenetet, beszéljük meg a részleteket. Persze akkor is írhatsz ha szívesebben követnéd az útikönyvek ajánlatát, azokhoz is vannak elképesztő történeteim. :) Ágota
idegenvezeteslondon@gmail.com

Ha hasznosnak találod a változatos és izgalmasabbnál-izgalmasabb bejegyzéseket az "Idegenvezetés London" blogon és Facebook oldalon, akkor kérlek, támogass egy kávé árával, hogy még sokszor találkozhassunk legalább a képernyőn keresztül. www.buymeacoffee.com/agotabf

Facebook: Idegenvezetes London
Instagram: @idegenvezeteslondon
X (korábban Twitter): @Idegenvezetes_L