London királyi parkjai: Kensington Gardens

A Londonba látogatóknak feltűnhet, hogy világvárosi státusza ellenére London egy meglehetősen zöld város. A statisztikák azt mutatják, hogy a város (külvárosaival együtt) nagyjából 47%-ban zöld, amiből 33% természetes élőhely, további 14% pedig a magán kert kategóriába esik.

A londoni közparkok egy része azonban csak mostanában került a köz használatába, hosszú évszázadokig inkább mint királyi parkok funkcionáltak, azaz közvetlenül a korona tulajdonába tartoztak és látogatásukra csak engedéllyel kerülhetett sor, ott is csak a kiválasztottaknak.

Ezen kiráyi parkok Londonban a következők és róluk szól ez a 8 részes sorozat is:
* Bushy Park
* Green Park
* Greenwich Park
* Hyde Park
* Kensington Gardens
* Regent's Park
* Richmond Park
* St. James's Park

területe: 107 hektár

Idézve egy korábbi bejegyzésemből mely a Hyde Parkról szólt, kezdjük a Kensington Gardens történetét III. Vilmos király (uralkodása: 1689-1702) és unokatestvére, egyben felesége II. Mária királynő (uralkodása: 1689-1694) közös uralkodásának idejétől, mely időszak alatt a Hyde Parkot komoly csapás érte, ugyanis nagyon megszaporodtak a parkban az előkelő közönségre vadászó útonállók. A kor gazdag családjai közül sokan a park mai, Kensington Palota felöli oldalán laktak és esténként amikor hazafelé tartottak, sokszor estek áldozatul a különböző rablóbandáknak.

Akkoriban azonban a mai Kensington Palotának még híre-hamva sem volt, állt azonban itt egy majorság, ami Nottingham grófjának tulajdonában volt. Az uralkodó, III. Vilmos ezt a birtokot 1689-ben megvásárolta a gróftól és a St James Palace, azaz a korabeli királyi palota és a birtok között, a parkon áthaladó nagyjából egyenes utat majd 300 olajlámpással kivilágíttatta, hogy biztonságban tudjon közlekedni. Ő volt az az uralkodó is, aki a park történetében először katonai őrséget állíttatott a parkba, hogy este 11-ig biztosítsák a nyugalmat. Ha azonban az újdonsült birtokán kaszinó partikat rendezett, akkor az őrséget is megduplázta, ezzel is védve magas rangú vendégei biztonságát.

Vilmos ideje egy részét az ország ügyeivel is foglalkozva a Whitehall-on töltötte, onnan esténként kocsival hajtatott haza a Hyde Parkon keresztül, mely utat mint említettem ki is világíttatta. Az út neve eredetileg Route de Roi volt, azaz a Király útja, de mert sokan nem beszéltek franciául Londonban, hallás után csak mint Rotten Row (azaz Rohadt sor) emlegették.

William egészsége az idő előrehaladtával megromlott, elsősorban krónikus asztmától szenvedett a füstös Londonban így egyre sűrűbben használta a mai Kensington Gardens területén álló majorsági épületet, mint királyi központot, mivel az igen közel esett a Whitehall-hoz és a Parlament épületéhez is.

Az épület azonban komoly felújításokra szorult, így III. Vilmos feleségére, II. Mária királynőre hagyta az építkezés felügyeletét, mivel ő ekkoriban igen sok időt töltött külföldön a szövetségeseinél, avagy éppen szövetséges keresőben. Mária komolyan vette a feladatot, szinte minden nap meglátogatta az épületet, melyet ekkoriban már mint Kensington House emlegettek és még ugyanebben az évben, Karácsony előtt be is költözött.

Vilmos nagyon szeretett kertészkedni, így egy alkalmas és szemet gyönyörködtető kert valamint egy nagyobb park a palota körül, elkerülhetetlen volt. A park kialakítása a korabeli holland kertépítés formáit hozta, azaz a színes virágágyásokat törpe növésű fák szegélyezték, melyek mind egy-egy négyszöget formáztak.

Sajnos 1691-ben egy tűzeset következtében az újonnan épült ház egy része elpusztult, de a veszteség pótolható volt és Mária nagyon jól érezte magát ebben az épületben. Sajnos nem tehette ezt sokáig, ugyanis 32 évesen himlőben elhunyt, férje Vilmos pedig egész életén át gyászolta szeretett feleségét.

III. Vilmos és II. Mária házasságából nem születtek utódok, így Vilmos halála után a trón Mária húgára, Annára szállt (eredetiben Anne, uralkodása: 1702-1714), aki dán származású férjével költözött be a Kensington House-ba. Az új királynő első dolga volt a holland mintára készült kert átalakítása, bár az is köztudott volt, hogy még Vilmos életében, Anna nem tartotta vele a jó rokoni kapcsolatot. Sőt mi több, Anna egy bekerített kifutót is készíttetett a szarvasainak és az antilopjainak, de ekkoriban készült el az Orangery is, mely amolyan nyári lakként szolgált a palota mellett.

Anna királynő halála után a trónt átvették a Németországból származó Hanover dinasztia tagjai, akik ennél grandiózusabb lakóépületekhez szoktak otthon, így I. György király (uralkodott: 1714-1727) első intézkedései között volt, hogy az épületet bővítsék és nevezzék azt át Kensington Palotává. A ház megnövekedett víz szükségletét egy újonnan kiásott víztározóból oldották meg, melyet a Hyde Parkba telepítettek, valamint a kert is komoly újratervezésen esett át, melynek eredményét azonban I. György király már sajnos nem láthatta.

Utóda, II. György király (uralkodott: 1727-1760) valamint felesége Caroline királyné azonban sikeresen újjáépíttette a parkot, egy sokkal természetesebb, az angol kertműveléshez sokkal közelebb álló stílusban, amely nagyban emlékeztet a palota körül ma is látható parkra. Szintén ebben az időben alakították ki a palotával szemben lévő kis mesterséges tavat is, hogy némiképp megtörjék a fák egyeduralmát. Caroline királynő 1737-ben elhunyt ugyan, de a grandiózus park elkészült és szombatonként válogatott közép- és felsőosztálybeli érdeklődőkből álló kisebb társaságok látogathatták is azt, amennyiben az uralkodó éppen távol volt.

A soron következő uralkodó, III. György (uralkodott: 1760-1820) már nem a Kensington Palotát használta uralkodói központként, hanem a mai Buckingham Palotához közelebb eső St. James Palotát, így az 1800-as évektől a tisztességesen felöltözött látogatók előtt megnyitották a Kensington Palota parkját. A fák közé birkanyájakat telepítettek, így csempésztek egy kis vidéki érzetet az egyre növekvő és gyorsuló London egyik szegletébe.

Az 1840-es évektől London benőtte a rendelkezésre álló tereket a Kensington Gardens körül is, így az építkezések a palotától nyugati irányba is megindultak. Elsősorban nagypolgári lakásokat, villákat építettek a Kensington Palota háta mögé, mely legközelebbi utca mai napig London legdrágább utcájaként ismert.

Viktoria királynő uralkodása (1837-1901) azonban változást hozott a palota életébe is, már csak azért is, mert a német származású kislány itt született, bár akkor még egyáltalán nem volt egyértelmű, hogy valaha is a trón közelébe kerülhet.

Ekkoriban a környékbeli gazdag családoknál dolgozó nevelőnők a Kensington Palota előtt kialakított tóhoz hordták a kicsiket, valamint sokan sétálgattak a palota kertjében is. Amikor Viktória királynő 1837-ben trónra került, királyi székhelyét azonnal áttette a Buckingham Palotába, de az évek alatt a Kensington Palota környéke egyre csak szépült.

A látogatóknak mosdókat alakítottak ki, kisebb kávézókat, szobrokat, a gyerekeknek pedig játszóteret. Viktória halála után egyik lánya Louise egy szobrot készített édesanyjáról, melyet a palota előtt a mai napig is láthatunk.

Ha szívesen sétálnál velem London titkos helyszínein, sohasem hallott történeteket hallgatva akkor küldj nekem egy üzenetet, beszéljük meg a részleteket. Persze akkor is írhatsz ha szívesebben követnéd az útikönyvek ajánlatát, azokhoz is vannak elképesztő történeteim. :) Ágota
idegenvezeteslondon@gmail.com

Ha hasznosnak találod a változatos és izgalmasabbnál-izgalmasabb bejegyzéseket az "Idegenvezetés London" blogon és Facebook oldalon, akkor kérlek, támogass egy kávé árával, hogy még sokszor találkozhassunk legalább a képernyőn keresztül. www.buymeacoffee.com/agotabf

Facebook: Idegenvezetes London
Instagram: @idegenvezeteslondon
X (korábban Twitter): @Idegenvezetes_L