Hasfelmetsző Jack öt áldozata: az második, Annie Chapman

Ha valaki vonzódik az évszázados bűntények témájához, akkor valószínűleg előkelő helyet foglalhat el a listáján a londoni Hasfelmetsző Jack (eredetiben Jack the Ripper) történet.

Nem csoda, a gyilkosságsorozat a mai napig is élénken foglalkoztatja nem csak a közvéleményt, hanem a szakembereket is, ugyanis a rejtélynek, hogy ki is lehetett az elkövető, a mai napig nincs egy mindenki által elfogadott megoldása.

Ez sem meglepő, hiszen a kor gyilkosságai közül az az öt amit biztosan Hasfelmetszőnek tulajdonítanak, 1888. augusztus 31. és 1888. november 9. között történtek, egészen pontosan 70 nap alatt, idestova 136 éve, amikor a mai értelemben vett rendőrségi nyomozás még gyermekcipőben járt.

A történtekről sokat tudunk, rengeteg cikk, könyv, dokumentumfilm és játékfilm készült a megtörtént eseményekből, de magukról az áldozatokról idegen kevés információnk van. Amennyi van, az azzal intézi el ezeket a szerencsétlen sorsú nőket, hogy prostituáltak voltak. Nos ez nem igaz, nem voltak...legalábbis nem mindannyian.

Ebben az öt részes sorozatban az ő életükbe tekintünk be, egészen a haláluk pillanatáig, minden további véres részlet nélkül.

A második áldozat: Annie Chapman (1841-1888)

Annie (születési nevén Annie Smith) apja George, Londonban, a királyi testőrségnél szolgált már egészen fiatal kora óta, anyja Ruth pedig egy jómódú családnál volt házvezetőnő, a Hyde Park melletti paloták egyikében.

A királyi gárdában íratlan szabály alapján ugyan, de nem nézték jó szemmel, ha egy katonájuk rangon aluli házasságot kötött. Akkoriban 100 házassági kérelemből nagyjából 7-et hagytak jóvá a hadseregben, így a katonák nagy része házasság nélkül volt kénytelen választottjával élni, azonban ez azt is jelentette, hogy a kapcsolatból esetlegesen születendő gyerekek mind illegitimnek számítottak, azaz sem az öröklésben, sem egy esetleges szükséges állami ellátás esetén nem igazán voltak különösebb jogaik.

Egy ilyen, nem szentesített kapcsolatba született Annie is 1841-ben, de szüleinek szerencséjük volt, ugyanis két év elteltével a hadsereg mégiscsak engedélyt adott rá, hogy hivatalosan is egybekeljenek. A családba végül összesen hat gyermek érkezett, bár a lakhatás meglehetősen problémás volt számukra, lévén akkoriban a laktanyákban nem volt házasok számára kijelölt lakrész.

Az előny amivel az édesapa pozíciója járt, az kétségtelenül a hadsereg által finanszírozott iskola volt, ahol Annie is tanult, annál is inkább, mert ekkoriban még egyáltalán nem volt kötelező a gyermekeknek iskolába járni, ez a törvény csak később, 1870-ben született meg.

Emellett a hadsereg azt is megkövetelte az állománytól, hogy rugalmasak legyenek az állomáshelyüket illetően, így a család számtalanszor költözködött London és Windsor között az elkövetkező években.

Hamarosan, azaz egészen pontosan 1844-ben Londonban kitört a skarlát járvány, majd hamarosan megérkezett a tífusz is, mely egyaránt pusztított a fiatalok és az idősebbek között, így történhetett hogy a család a hat gyermekből ebben az időszakban négyet el is veszített. A megmaradt két nagyobb gyermek mellé azután hamarosan érkezett még három kisebb, bár addigra Annie már 15 éves volt és elszegődött egy jobbmódú családhoz szolgálni.

Eközben Annie apja, George is egy magasabb rangú tiszt mellett talált szolgálatot, így ő maga is előre lépett a ranglétrán és elég jól is keresett. Egy nap azonban átvágott torokkal találták a férfit és gyilkosáról később sem derült ki semmi.

Annie immár özvegy édesanyja Ruth, magára maradt a problémákkal, azonban szerencséjére házassága szentesítve volt az egykori katonatissztel, így a hadsereg egyszeri, nagyobb összegű segítségben részesítette a családot. Ezt az összeget az édesanya ügyesen befektette, részletre ugyan de vásáolt egy házat, melyet azután szegényebb embereknek éjszakai szállás gyanánt kiadott, azaz nyitott egy lodging house-t.

Egy nap egy kocsis, egy bizonyos John Chapman érkezett a szállásra, aki végül hosszabb távon maradt és ez idő alatt összeismerkedett Annie-vel, akivel hamarosan egymásba is szerettek. Annie ekkor már 27 éves volt, a kor viszonyai szerint szinte vénlány, úgyhogy John pont alkalmasnak látszott arra, hogy végre Annie is saját családot alapíthasson.

Közös de szerény otthonukat a londoni New Bond Street környékén rendezték be egy mews-ban, azaz egy olyan utcában, ami alapvetően az akkoriban tömegesen tartott lovak ellátására volt használatos, tehát tele volt istállókkal. Hamarosan megszületett első közös gyermekük is, majd hat másik elveszített baba után lassan négy fősre bővült a család. John szépen haladt a karrierjében, privát kocsis lett egy előkelő családnál Windsor közelében, így kellemes, nyugodt életet tudott biztosítani családjának és ezzel együtt jó társaságban is kezdtek forogni.

Annie azonban nem tudott szabadulni múltjától, elsősorban az elveszített testvérei, gyermekei és apja meggyilkolásának traumájától így gyakorlatilag egész életében ivott. Ezt a függőségét hol jobban, hol kevésbé de valamennyire kordában tudta tartani, azonban a kényelmes élet, melyben neki már nem kellett dolgoznia, ellenben sokat volt egyedül, próbára tette.

Ahogy a gyerekek cseperedtek, rajtuk is egyre inkább láthatóvá váltak a magzati alkohol szindróma tünetei. Egyikük arcvonásai voltak jellegzetesek (kicsi fejkörfogat, keskeny felső ajak, rövid szemrések, kicsi áll), míg másikuknál a súlyos idegrendszeri károsodások epilepsziás epizódokban jelentkeztek. Annie korábban elhalt hat apró gyermeke halálának elsődleges oka szintén az alkoholizmus lehetett, melynek tudata Annie-t csak még mélyebbre húzta függősége spiráljába.

A nő problémáit csak tetézte, mikor első szülött lányuk 12 éves korában agyhártyagyulladás következtében szintén elhunyt.

1879-ben az Egyesült Királyságban törvénybe iktatták, hogy az ittas személyeket akár börtönnel is súlythatják, ugyanis ekkorra már komoly gondot kezdett okozni az alkoholizmus mértéke a népesség körében. Sokakat akár erőszakkal is rákényszeríthettek az elvonókúrára és így jutott be 1882-ben Annie is egy ilyen intézménybe, egy éves időtartamra.

Az elvonókúra alatt férje látogatta feleségét és fizette ellátását, majd mikor Annie-t kiengedték egy rövid időre úgy tűnt, hogy talán az elvonókúra sikeres is volt. Annie azonban visszaesett, sőt a problémákról végül John munkáltatója is tudomást szerzett, aki kerek-perec kijelentette, hogy az ő köreikben ilyesfajta viselkedés nem megengedett, így John ultimátumot kapott: vagy megszakítja feleségével a kapcsolatot, vagy elveszítheti az állását.

Annie visszaköltözött hát édesanyjához Ruth-hoz, a férje pedig tisztességből fizette felmerülő költségeit. A nő azonban nem tudott a szoros családi felügyelet alatt élni és démonjaitól sem tudott szabadulni így középosztálybeli kényelmes életéből csakhamar a Whitechapel nevű városrész rosszhírű nyomornegyedében találta magát.

Annie nem sokkal később megismerkedett egy Jack Sivey nevű férfivel, aki szintén meglehetősen sokat ivott, és hamarosan egy pár lettek. 1886-ig elsősorban Annie férjétől származó járandóságából éltek, mígnem egy nap nem érkezett több támogatás a férfitől, ugyanis John tartós betegsége miatt nyugdíjba kényszerült.

Annie ekkor pénze nem lévén gyalog indult Windsorba, hogy meglátogassa volt férjét, de mivel az út gyalogszerrel napokig tartott, sajnos már csak arra a hírre érkezhetett, hogy John őszen, megöregedve és összetörve elhunyt.

Annie-t teljesen leteglózta ez az újabb veszteség, az addig a pénzét szívesen költő Jack is lelépett, így a nő egyedült próbált meg életben maradni Whitechapel veszélyes utcáin. 1887-re megbetegedett, hosszú lefolyású TBC gyötörte, de még így is megpróbált némi horgolásból, gyufa- és virágárusításból annyi pénzt összeszedni, hogy valami fedél kerüljön a feje fölé.

Ebben az állapotában találkozott Edward Stanley-vel, akivel azután sok időt töltöttek együtt, bár a nő betegsége egyre csak rosszabbodott, a vége felé már dolgozni sem volt képes, pénz híján pedig nem futotta éjszakai szállásra így sokszor az utcán aludt.

Az utolsó, végzetes napon sem volt elegendő pénze szállásra, így a Hanbury Street 29. szám hátsó udvarában húzta meg magát, mely épületet ismerte, hiszen korábban többször volt hogy itt fiztett magának éjszakai szállást. Itt érte éjszaka a brutális támadás is, mely másnap már körbejárta a korabeli sajtót, részletesen ecsetelve minden véres részletet.

Annie családja összetört a hír hallatán, de ami igazán megviselte őket az a rengeteg pletyka volt ami nyomtatásban is megjelent, hiszen Annie sohasem volt prostituált, viszont életét végigkísérték az embertpróbáló tragédiák.

Ha kíváncsi vagy a sorozat többi bejegyzésére is, akkor ezeken a linkeken elolvashatod őket:
* Hasfelmetsző Jack öt áldozata: az első, Polly Nichols
* Hasfelmetsző Jack öt áldozata: a harmadik, Elizabeth Stride
* Hasfelmetsző Jack öt áldozata: a negyedik, Catherine Eddowes
* Hasfelmetsző Jack öt áldozata: az ötödik, Mary Jane Kelly

Ha szívesen sétálnál velem London titkos helyszínein, sohasem hallott történeteket hallgatva akkor küldj nekem egy üzenetet, beszéljük meg a részleteket. Persze akkor is írhatsz ha szívesebben követnéd az útikönyvek ajánlatát, azokhoz is vannak elképesztő történeteim. :) Ágota
idegenvezeteslondon@gmail.com

Ha hasznosnak találod a változatos és izgalmasabbnál-izgalmasabb bejegyzéseket az "Idegenvezetés London" blogon és Facebook oldalon, akkor kérlek, támogass egy kávé árával, hogy még sokszor találkozhassunk legalább a képernyőn keresztül. www.buymeacoffee.com/agotabf