Maga a Christmas pudding (azaz a karácsonyi puding) egy igazi hagyományos angol ünnepi desszert, melyet mindig december 25-én fogyasztanak. A középkor óta az angol karácsonyi hagyományok fontos eleme, de nem szabad összetévesztenünk az általunk ismert pudingnak hívott édességgel, ugyanis állaga, összetevői és elkészítési módja is nagyban eltér.

Az angolban a pudding szó tágabb jelentéssel bír, nemcsak édes, hanem sós, húsos ételek, illetve lisztes, tészta jellegű ételek is beletartozhatnak.

photo by Jill Heyer on Unsplash

Az anglikán világban a pudding elkészítésének szabott ideje van, ez minden esetben az adventi első vasárnapot megelőző vasárnap, azaz 2020-ban november 22-e, amit a köznyelvben "Stir-up Sunday" néven is emlegetnek. Az anglikán szentírásban, azaz a Common Prayer Book-ban az adott napra szerepel egy mondat, ahonnan ez a kiemelt nap az elnevezését is kapta: "Stir up, we beseech thee, O Lord, the wills of thy faithful people; that they, plenteously bringing forth the fruit of good works, may of thee be plenteously rewarded; through Jesus Christ our Lord." (azaz „Kavard fel, könyörgünk, Uram, a hívők akaratát, hogy számos jó cselekedetükért bőségesen megjutalmazhasd őket Jézus Krisztuson, a mi Urunkon keresztül. Ámen.”

A középkor óta ezen a napon a hagyomány szerint a család apraja-nagyja összegyűlik a konyhában és közösen készítik el a karácsonyra szánt édességet, sőt mi több a családi receptek általában titkosak, azokat féltve őrzik. Az összetevők elég változatosak lehetnek, de a pudding különleges aromáját mindig a különböző módokon kevert fűszerek adják, valamint a barna cukor (vagy régebben melasz), a citrusgyümölcsök, a marhafaggyú, a brandy vagy egyéb más alkoholos ital, esetleg barna sörfélék.

photo by Kai Reschke from Pixabay 

A 19. század előtt a puddingot egy szorosra tekert textilben főzték, ennek köszönhetően formája gyakran kerek volt, azonban a viktoriánus korban már inkább fém formában gőz fölött párolták, a kész puddingot pedig tányérra téve fagyönggyel díszítették. A felszolgálás előtt azután a puddingot újra melegítették, leöntötték brandy-vel majd meggyújtották.

A karácsonyi puding elkészítésének hagyománya a régi időkre nyúlik vissza, a római katolikus egyház egyik fennmaradt dekrétuma szerint „a pudingot a Szentháromság ünnepe utáni 25. vasárnap kell készíteni, 13 összetevőből kell állnia, amelyek Krisztust és a 12 apostolt jelképezik, és minden családtagnak meg kell kevernie keletről nyugat felé a napkeleti bölcsek utazásának tiszteletére”. A puding készítésének idején tehát a család minden tagjának, de legalábbis minden gyereknek meg kellett kavarnia a tésztát és közben kívánnia kell valamit.

Érdekesség, hogy a puding a középkorban nem is igazán desszertként készült, mint inkább az ételtartósítás egy eszköze volt, ugyanis az állatok nagy részét ősszel levágták, húsukat pedig hogy ne romoljon meg, tésztába sütötték, mellé pedig szárított gyümölcsöket tettek mintegy tartósítóként. Hagyomány volt az is, hogy a tésztába kis ezüst pénzérméket helyeztek, melyeket megtarthatott az, aki megtalálta.

1714-ben I. György király első, Angliában töltött karácsonyán kérte, hogy a nagy királyi karácsonyi fogadások idején pudingot is szolgáljanak fel, innen ered az uralkodó „pudingkirály” beceneve is. 1747-ben Hannah Glasse londoni szakácskönyvíró már karácsonyi ételnek nevezte a pudingot, de "Christmas pudding"-ként először Eliza Acton East Sussex-i szakács említette szakácskönyvében.

Christmas Pudding modern változata / photo by Brenifumi from Pixabay 

A karácsonyi puding Charles Dickens Karácsonyi ének (1843) című művében is megjelenik: "Cratchitné egyedül távozott a szobából – sokkal idegesebb volt, semhogy tanúk jelenlétét is el tudta volna viselni –, hogy kiborítsa és behozza a pudingot. (…) Hahó! Hatalmas gőzfelhő. A puding ki van borítva a rézüstből. Olyan szag érzik, mint nagymosáskor. Ezt a kendő okozza. Aztán olyan szag, mintha vendéglő meg cukrászda volna egymás mellett, és egy mosóintézet a közelükben! Ez már maga a puding. Fél perc múlva belépett Cratchitné – kipirulva, de büszke mosolygással –, és hozta a pudingot, amely olyan volt, mint egy pettyes ágyúgolyó, éppen olyan kemény és szilárd, egy nyolcad icce égő pálinkában lobogva, és tetejébe szúrt karácsonyi magyalfa-ággal fölékesítve."

Mivel a puding nagyon tartós étel, sok családnál szokás, hogy többet készítenek karácsony táján és egyet az ünnep után is megőriznek, egy későbbi ünnepre (gyakran húsvétra) vagy akár következő karácsonyra.

Ha szívesen sétálnál velem London titkos helyszínein, sohasem hallott történeteket hallgatva akkor küldj nekem egy üzenetet, beszéljük meg a részleteket. Persze akkor is írhatsz ha szívesebben követnéd az útikönyvek ajánlatát, azokhoz is vannak elképesztő történeteim. :) Ágota

cover: by Public Domain Pictures from Pexels