Hasfelmetsző Jack öt áldozata: az első, Polly Nichols

Ha valaki vonzódik az évszázados bűntények témájához, akkor valószínűleg előkelő helyet foglalhat el a listáján a londoni Hasfelmetsző Jack (eredetiben Jack the Ripper) történet.

Nem csoda, a gyilkosságsorozat a mai napig is élénken foglalkoztatja nem csak a közvéleményt, hanem a szakembereket is, ugyanis a rejtélynek, hogy ki is lehetett az elkövető, a mai napig nincs egy mindenki által elfogadott megoldása.

Ez sem meglepő, hiszen a kor gyilkosságai közül az az öt amit biztosan Hasfelmetszőnek tulajdonítanak, 1888. augusztus 31. és 1888. november 9. között történtek, egészen pontosan 70 nap alatt, idestova 136 éve, amikor a mai értelemben vett rendőrségi nyomozás még gyermekcipőben járt.

A történtekről sokat tudunk, rengeteg cikk, könyv, dokumentumfilm és játékfilm készült a megtörtént eseményekből, de magukról az áldozatokról idegen kevés információnk van. Amennyi van, az azzal intézi el ezeket a szerencsétlen sorsú nőket, hogy prostituáltak voltak. Nos ez nem igaz, nem voltak...legalábbis nem mindannyian.

Ebben az öt részes sorozatban az ő életükbe tekintünk be, egészen a haláluk pillanatáig, minden további véres részlet nélkül.

Az első áldozat: Mary Anne "Polly" Nichols (1845-1888)

Polly (születési nevén Polly Walker) egy rendezett, de szerény anyagi körülmények között, a londoni Whitechapel szegénynegyedében élő családba született két fiú testvére mellé, egyetlen lányként 1845-ben. Édesanyjuk Caroline volt, édesapjuk pedig Edward, aki egyébként kovácsként dolgozott.

Az Egyesült Királyságban 1876-ig nem volt kötelező a gyermekeknek az oktatás, azonban a Walker család ezt mégis fontosnak érezte, így a szülők megoldották, hogy mind a három gyermek megtanuljon írni és olvasni.

Sajnos Polly 7 éves korában, 1852-ben édesanyjuk TBC okozta tüdőbetegségben elhunyt, így apjuk magára maradt a három gyermekkel. A kor akkori tendenciáinak ellenében, az édesapjuk nem hagyta a gyermekeket a rokonságra avagy az államra, hanem megpróbálta őket saját maga ellátni, valószínűleg Caroline nővérének segítségével.

A tragédiák sora azonban nem hagyta el a családot, édesanyjuk halála után Polly egyik fiútestvére is megbetegedett, majd rövidesen meg is halt. Hiába volt segítsége az anya nélkül maradt családnak, Polly-nak nagyon gyorsan fel kellett nőnie és át kellett vennie a női szerepeket. Ő volt az aki a többieket és az otthoni háztartást is ellátta, pedig otthoni teendői mellett tanulmányait még tizenévesen is folytatta, valamint mellékkeresetként házvezetőnői munkát is vállalt más családoknál. Talán ennek a szoros, egymást segítő kapcsolatnak az eredményeként Polly és apja között egész életükben megmaradt a szoros kapcsolat.

1861-ben, 19 évesen Polly megismerkedett William Nichols-szal aki szintén 19 éves volt és a korabeli nyomdaiparban tevékenykedett. A találkozásuk utáni harmadik évben, 1864-ben össze is házasodtak a londoni Fleet Street melletti St Bride's templomban, majd ugyanezen év végére megszületett első közös gyermekük is, egy kisfiú, majd egy év múlva a következő is.

Akkoriban a lakhatás körülményei nagyon nehezek voltak, olyan összegekbe kerültek a bérelhető szobák, lakások, hogy egy-egy ilyen szegény negyedben gyakorlatilag senki sem tudta őket megfizetni, sokszor generációk éltek egy-egy zsúfolt szobában, avagy egy aprócska lakásban.

Polly körülményei ugyanilyen nehezek voltak, hiába volt férjnél és gyermekei is születtek, édesapjával és egy megmaradt fiú testvérével együtt kellett hogy éljenek, így végül London Wandsworth nevű városrészében találtak egy kis lakást egy sorházban.

A szegényes körülmények, a nem megfelelő táplálkozás és tisztálkodás okán akkoriban nagyon magas volt a gyermekhalandóság, gyakorlatilag a gyermekek 1/3-a meghalt öt éves kora előtt. Sajnos ez a tragédia a Nichols családot sem kerülte el, Polly mind a két gyermekét elveszítette, bár hamarosan újabb három kicsi érkezett a családba.

Hamarosan Polly testvére is felnőtt, saját családot alapított így kiköltözött a közös lakásból. Döntése érthető volt, bár távozását megérezték a maradók, ugyanis az az egy extra férfi kereset mely a 7 együtt élő embert a felszínen tartotta, hamarosan hiányozni kezdett. A család anyagi helyzete rohamosan romlott és nem sokkal később már nekik is be kellett adniuk igényüket egy szocális lakásra.

1876-ban a Nichols család, azaz az akkor 31 éves Polly, a férje William és három gyermekük be is költözött egy kiutalt 3 szobás lakásba, aminek a feltétele az volt, hogy a lakóknak a házat tisztán kellett tartaniuk, nem zajonghattak, nem dolgozhattak az épületben és egyéb szigorú szabályokat is be kellett tartaniuk.

Idővel a Nichols családba összesen 5 gyermek érkezett, azonban a házasságban felütötték a fejüket a problémák. William állítása szerint Polly egyre többet kezdett inni, míg mások azt állították, hogy a problémák eredője William hűtlensége volt. Polly apja egyre sűrűbben kezdte látogatni a családot és elmondása alapján Polly valóban féltékenynek tűnt, ugyanis amíg a nő állapotos volt a férje egyre több időt töltött a szomszédban, egy bizonyos Rosetta társaságában.

Polly is egyre sűrűbben kereste apja társaságát, de házasságából kimenekülni nem tudott, hiszen az öt gyermekét nem tudta volna édesapjához vinni. 1880-ra, amikor Polly 35 éves lett, a helyzet olyannyira elviselhetetlenné vált számára, hogy gyermekeit apjára bízta és kilépett a házasságból.

A gyermekek azonban nem kerültek ki apjuk felügyelete alól, a szerelmesek összeköltöztek, így William és Rosetta közösen viselték gondját a kicsiknek, majd később közös gyermekeik is születtek.

Polly helyzete meglehetősen kilátástalanná volt, habár valószínűleg odaköltözhetett volna apjához avagy testvéréhez, de végülis egy dologházban kötött ki, mint oly sokan mások.

Az 1880-as években a brit törvények egyáltalán nem segítették a nőket, ha válásra került a sor akkor az elsősorban a nő alkalmatlanságát jelentette. A férj viszonylag könnyedén elválhatott megcsalás indokán, de egy nőnek ezt bizonyítania is tudni kellett, sőt hogy kérése valóban meghallgatást nyerjen, a hűtlenség mellett a férfinak bizonyíthatóan erőszakosnak avagy bűnözőnek is kellett lennie. Így történhetett, hogy a nők többsége egy nem működő kapcsolatból, csak mindenét hátrahagyva menekülhetett akkoriban.

Polly szerencséjére, a dologházba való felvételekor egy olyan ügyintézőbe botlott, aki nem fogadta el teljes egészében William magyarázatát arról, hogy elsősorban a nő alkoholizmusa miatt ment tönkre a házasságuk, így a férfit végül kötelezték egy szerényebb összegű asszonytartás folyamatos megfizetésére.

Azonban Polly-nak ez a helyzet nagyon nehéz volt, hiszen még sohasem élt külön a családjától és a gyermekeitől sem volt eddig még soha elszakítva. A dologházban csak úgy tartózkodhatott, ha közben munkát is vállalt, de a korabeli viszonyok között ez nőként elsősorban csak valami nagyon alacsonyan fizetett, hosszú munkaidős állás lehetett.

Két évvel később, 1882-ben William úgy döntött, hogy ezt a szerény támogatást sem hajlandó Polly-nak megfizetni, így inkább elkezdett a nő ellen bizonyítékokat keresni, hogy az már valaki mással él együtt, még egy magánnyomozót is felbérelt. Meg is találták Polly-t a feljegyzésékben egy másik férfi neve mellett, így a bíróság végülis William javára döntött.

Polly a nehézségei ellenére megpróbálta életét valamelyest újáépíteni, azonban ez nem igen sikerült, éveken keresztól ki-be járkált a dologházakból. Végül testvére nyújtott neki segítséget, így ő is odaköltözött a családhoz ahol már szintén volt 5 gyermek és ahol édesapja is élt. Meglehetősen szerény és zsúfolt körülmények között éltek, Polly iszákossága pedig csak egyre rosszabb lett.

Ebben az állapotban találkozott egy idősebb férfival aki szintén kovácsként dolgozott, a férfi három gyermekét együtt próbálták nevelni, így a körülményekhez képest Polly élete úgy-ahogy rendeződött, bár a nő még ekkor is házasnak számított William Nichols-szal, ugyanis a szegényebb rétegek nem engedhették meg maguknak a válással kapcsolatos jogi procedúrák költségeit.

Eközben testvére egy sajnálatos balesetet szenvedett, egy felrobban olajlámpa komoly égési sérüléseket okozott neki, mely sérüléseiben másnap belehalt. Ez az újabb veszteség Polly-t nagyon megviselte és kapcsolata is hamarosan tönkre ment a kováccsal.

A nő hamarosan újra az utcán találta magát, mégpedig a között az alkalmanként összeverődött 200-600 szegény ember között, akik az ájszakáikat a szabadban, egészen pontosan a londoni Trafalgar téren töltötték, mivel olyan szegények voltak, hogy még egy koszlott, tetvektől hemzsegő matracot sem tudtak maguknak megfizetni egy-egy túlzsúfolt éjszakai szálláson.

Polly megpróbált kéregetni a környéken, ami egyébként tilos volt, így párszor a rendőrség is elvitte őt.

Később újra próbálkozott a dologházaknál, és végül óriás szerencsével és az egyik ottani ügyintéző segítségével egy középosztálybeli családhoz került szolgálni, ahol az eddigiekhez képest meglehetősen kényelmes körülmények várták. Azonban ez a szolgálat kemény volt, hosszú és levés szabadidővel járt, Polly pedig egyre magányosabbnak érezte magát.

Egy éjszaka a családtól kapott egyenruhájában megszökött amit azután hamarosan zálogba is adott és a pénzből így pár hétig ehetett és egy bérelt matracon alhatott legalább. Az egyetlen ember akivel akkoriban a kapcsolatot tartotta egy bizonyos Ellen Holland volt, aki meglehetősen szomorúnak és hallgatagnak írta le Polly-t, aki általában félig részeg volt, vagy talán egészen az.

A halála napján, azaz 1888. augusztus 31-én Polly hajnal fél 1-ig a Frying Pan nevű pubban italozott a Thrawl Street-en és amikor elhagyta a helyet ismét részeg volt. Nem volt szállásra pánze, így amikor egy újabb helyről zavarták el azzal vágott vissza, hogy ő bizony megszerzi a pénzt, ha kell a csinos kis főkötőjét fogja zálogba adni.

Éjjel fél 3 körül Ellen Holland még látta Polly-t az Osborn Street-en sétálni Whitechapel városrész felé, sőt említette is neki, hogy vele tarthatna egy szálláson, de Polly nem fogadta el az ajánlatot. Addig bolyongott az éjszakában mígnem eljutott a Buck Row nevű utcába ahol elérte végzete, Hasfelmetsző Jack áldozata lett. Holttestét másnap férje, William Nichols azonosította.

Ha kíváncsi vagy a sorozat többi bejegyzésére is, akkor ezeken a linkeken elolvashatod őket:
* Hasfelmetsző Jack öt áldozata: az második, Annie Chapman
* Hasfelmetsző Jack öt áldozata: a harmadik, Elizabeth Stride
* Hasfelmetsző Jack öt áldozata: a negyedik, Catherine Eddowes
* Hasfelmetsző Jack öt áldozata: az ötödik, Mary Jane Kelly

Ha szívesen sétálnál velem London titkos helyszínein, sohasem hallott történeteket hallgatva akkor küldj nekem egy üzenetet, beszéljük meg a részleteket. Persze akkor is írhatsz ha szívesebben követnéd az útikönyvek ajánlatát, azokhoz is vannak elképesztő történeteim. :) Ágota
idegenvezeteslondon@gmail.com

Ha hasznosnak találod a változatos és izgalmasabbnál-izgalmasabb bejegyzéseket az "Idegenvezetés London" blogon és Facebook oldalon, akkor kérlek, támogass egy kávé árával, hogy még sokszor találkozhassunk legalább a képernyőn keresztül. www.buymeacoffee.com/agotabf