A londoni British Museum kincsei: az egyiptomi múmia átka

A londoni British Museum világszerte az egyik legismertebb múzeum ami nem is csoda, hisz a gyűjtemény története már az 1753-as évben elkezdődött, amikor Sir Hans Soane angol-ír orvos és tudós privát gyűjteménye nyilvánossá vált. Később ebből a gyűjteményből alakult ki a ma már igencsak testesre duzzadt mai gyűjtemény.

Összességében 8 000 000 tárgyat őriznek itt a világ minden tájáról azonban ennek csak 1%-át, azaz 80 000 tárgyat találunk magában az épületben bemutatva. Vannak itt tárgyak melyek a brittek általi tulajdonlása komoly és szűnni nem akaró vitákat vált ki, de egyelőre még nem igen mutatkozik hajlandóság a múzeum oldaláról, hogy bármely ismert tárgyat visszaszolgáltassanak.

Kevesen tudják, de maga a British Library korábban részét képezte a múzeumnak, csak 1976-ban választották azt le bár 1997-ig még mindig egy épületben működött a két intézmény. Maga a British Museum az ország többi nemzeti múzeumához hasonlóan ingyen látogatható, de adományokat mindig nagy örömmel elfogadnak.

A British Múzeum leghíresebb látnivalói talán a múmiák, melyeket szinte minden látogató megkeres én pedig most elárulom, hogy egészen pontosan a 62-es és a 63-as termekben találjátok őket.

Sokan vannak, az ember nem is tudja merre kezdje a bejárást, de sokszor az izgalom mellé valami furcsa más érzés is társul ezekben a termekben, mert bár balzsamozva és jórészt szarkofágokban, de mégiscsak régen élt emberek maradványait szemléljük. Valakiket, akik ugyanúgy valakiknek a fiai, lányai, anyjai, apjai, testvérei voltak...saját véleményem ugyan, de én meglehetősen méltatlannak tartom a múzeum ezen termeit.

Az sem véletlen talán, hogy az egyiptomiak folyamatosan harcolnak azért, hogy a korábban orvul elhurcolt őseik maradványait visszakaphassák, jogosan, mondván Egyiptom földje hiányolja a gyermekeit. Tulajdonképpen nem csak a gyermekeit, hanem összességében ezt az 50 000 különböző műkincset, melyet az angolok 1882 és 1956 között hurcoltak el Egyiptomból, mely akkoriban még angol gyarmatnak számított.

Manapság az Egyiptomon kívüli legnagyobb műkincsgyűjtemény Londonban található, egy időben európai régészek, felfedezők és kalandorok százai utaztak az afrikai országba, hogy újabb és újabb felfedezéseik darabjait tanulmányozzák, hazaszállítsák, eladják, vagy saját magángyűjteményük részévé tegyék. Ma már nemigen lehet megállapítani a múzeum gyűjteményének nagy részéről, hogy lopott tárgyakról van-e szó, avagy legálisan beszerzettekről, így pl. az egyiptomiak ezt az anomáliát használják érvelésükben, szerintük a múzeumnak kellene bizonyítania ha valamely tárgyhoz legálisan jutott és nem fordítva.

Amellett persze hogy ezek a furcsán vegyes érzések veszik körbe a múmiákat, ők mégiscsak egy letűnt kor meglehetősen rejtelmes képviselői itt London közepén, sőt mi több bizonyos legendák is kapcsolódnak hozzájuk.

A legismertebb talán a múmia átka, melynek bizonyítására a londoni British Museumban is történt néhány megmagyarázhatatlan eset. Az egyik legérdekesebb talán az Amen-Ra templom egyik főpapnőjének múmiájához köthető.

A nagyjából 3500 éves ereklye 1890 körül került egy angol, egészen pontosan Thomas Douglas Murray birtokába és azóta több esetben is jegyeztek fel furcsa eseményeket, hirtelen haláleseteket a mumifikált holttest közelében. Ez a szarkofág nagyon sokáig a múzeum egyik első egyiptomi termében volt bemutatva.

A vásárlást követően Murray vadászpuskája megmagyarázhatatlan módon felrobbant, miközben a Níluson lövöldözött, majd óriási ellenszél hátráltatta, hogy visszatérjen Thébából Kairóba, hogy orvosi kezelést kaphasson, így majd tíz napba telt, mire orvoshoz jutott. Addigra már az üszkösödés beállt és Murray karját amputálni kellett. A Kairóba való visszaút során az egyik társa is életét vesztette.

Ezek után két szolgálója, akik a múmiaügyet talán kellő tisztelet nélkül intézték tizenkét hónapon belül meghaltak, miközben egy harmadik is távozott ugyanabban az évben, aki faragatlan vicceket gyártott a múmia kárára.

Amikor Murray hazatért Angliába, otthonának halljában kicsomagolva találta a szarkofágot, melynek arca akkor már neki is nagyon baljóslatúnak tűnt. Murray egy újságíró ismerőse egy időre kölcsönkérte tőle a szarkofágot, de a végzet őt is gyorsan utolérte, édesanyja lezuhant a lépcsőn és meghalt, vőlegénye szakított vele, kutyái megőrültek, őt magát pedig rejtélyes rosszullétek kerülgették.

Amint továbbadta az egyiptomi műtárgyat egy barátjának, egy bizonyos Wheeler úrnak, az hirtelen halált halt. Wheeler nővére gondozta ezután a műkincset, melyet elvitt lefényképeztetni is egy stúdióba, de az előhíváskor egy mérges egyiptomi szellem alak arcát vélték felfedezni a felvételen.

Hamarosan titokzatos körülmények között a fényképész is elhunyt így Murray hallgatva a bölcsebb hangokra megvált a múmiától, azaz felajánlotta azt a British Múzeumnak, akik azt örömmel elfogadták.

Azonban a rejtélyes halálesetek itt is folytatódtak, gyors egymásutánban meghalt a férfi aki a szállításban segédkezett, egy másik aki fényképeket készített az évezredes műkincsről, egy harmadik öngyilkos lett...

Sir Ernest Wallis Budge aki a múzeumban az egyiptomi és asszír műkincsekért volt felelős hallott a szarkofág átkáról így azt a múzeumban egy dícsérő felirattal látta el, így mintha egy kicsit csökkenni látszottak volna az éjszakai kísértet históriák is.

A festett koporsófedél a mai napig is a British Museumban található, pontos történetéről pedig annyit érdemes tudni, hogy Thébában fedezték fel ezt a belső koporsófedelet, amely a 21. vagy a 22. dinasztia kora (Kr. e. 950-900) idejéből származik. Méretét tekintve 162 cm magas, de tulajdonosáról keveset tudunk, csak annyit hogy valószínűleg valami magas rangú személy lehetett, talán papnő.

1890 óta a koporsófedő folyamatosan ki van állítva a múzeumban, egyes források pedig azt állítják, hogy a fedelet egy James Carnegie nevű amerikai milliomos régiséggyűjtőtől vásárolta, mégpedig a híres német régész, Heinrich Schliemann mecénásától, aki az 1880-as évek végén fedezhette fel egy ásatás során. A fentiekben említett, a múmia átkához köthető halálesetek nem bizonyítottak, a múzeum szerint csak városi legenda mind.

A mellkasánál széttárt tenyerű figura egy keskeny szarkofág fedőn a 62-es terem 21-es tárolójában ma is látható.

Ezekben a termekben a látogatási idő alatt mindig nagy a tolongás, így ha valóban ráérősen és részletesen szemügyre szeretnétek venni a gyűjteményt, valamint elolvasgatni a kiírásokat, akkor ide kattintva egy igazán minőségi virtuális túrát is tehettek a tárolók között.

A British Museum kincseit bemutató sorozat egyéb bejegyzései:

Ha szívesen sétálnál velem London titkos helyszínein, sohasem hallott történeteket hallgatva akkor küldj nekem egy üzenetet, beszéljük meg a részleteket. Persze akkor is írhatsz ha szívesebben követnéd az útikönyvek ajánlatát, azokhoz is vannak elképesztő történeteim. :) Ágota
idegenvezeteslondon@gmail.com

Ha hasznosnak találod a változatos és izgalmasabbnál-izgalmasabb bejegyzéseket az "Idegenvezetés London" blogon és Facebook oldalon, akkor kérlek, támogass egy kávé árával, hogy még sokszor találkozhassunk legalább a képernyőn keresztül. www.buymeacoffee.com/agotabf