A londoni British Museum kincsei: a kölcsönkapott Bayeux Tapestry

A londoni British Museum világszerte az egyik legismertebb múzeum ami nem is csoda, hisz a gyűjtemény története már az 1753-as évben elkezdődött, amikor Sir Hans Sloane angol-ír orvos és tudós privát gyűjteménye nyilvánossá vált. Később ebből a gyűjteményből alakult ki a ma már igencsak testesre duzzadt mai gyűjtemény.

Összességében 8 000 000 tárgyat őriznek itt a világ minden tájáról azonban ennek csak 1%-át, azaz 80 000 tárgyat találunk magában az épületben bemutatva. Vannak itt tárgyak melyek a brittek általi tulajdonlása komoly és szűnni nem akaró vitákat vált ki, de egyelőre még nem igen mutatkozik hajlandóság a múzeum oldaláról, hogy bármely ismert tárgyat visszaszolgáltassanak.

Kevesen tudják, de maga a British Library korábban részét képezte a múzeumnak, csak 1976-ban választották azt le bár 1997-ig még mindig egy épületben működött a két intézmény. Maga a British Museum az ország többi nemzeti múzeumához hasonlóan ingyen látogatható, de adományokat mindig nagy örömmel elfogadnak.

Amellet azonban, hogy az angolok komoly mennyiségű tárgyat halmoztak fel az évszázadok alatt a múzuem számára, ők maguk is elveszítettek ezt-azt a történelem forgatagában.

Többek között pl. a Bayeux Tapestry-t, azaz a Bayeux-i falikárpitot.

Na de hogy mi is ez pontosan és miért olyan nagy a jelentősége, hogy az említett tárgy újra brit földre kerül 2026. szeptembere és 2027. júliusa között? Nézük is meg.

Maga a Bayeux-i falikárpit a világ egyik leghíresebb középkori remekműve, ami az 1066. október 14-es hastings-i csatának az igen bonyolultan hímzett ábrázolása. Maga a hastings-i csata nem csak egy középkori ütközet volt a sok közül, hanem gyakorlatilag az angol történelem egyik legmeghatározóbb pillanata.

Az egész, csatát megelőző konfliktus alapvetően abból származott, hogy Edward the Confessor (magyarul Hitvalló Eduárd) király (uralkodott: 1042 - 1066) utód nélkül halt meg. A trónra Harold Godwinson, Anglia legerősebb főura került, de őt az ország nem támogatta egyöntetűen, így a kialakulni látszó káoszban William the Conqueror (magyarul: Hódító Vilmos) Normandia, azaz a mai Észak-Franciaország hercege is bejelentkezett, azt állítva, hogy még életében, Edward király neki ígérte a koronát.

Egy trónbitorló nem volt elegendő, ugyanis hamarosan feltűnt a színen Harald Hardrada norvég király is, és ő is igényt tartott az angol trónra, részben a skandináv uralkodók közötti régi öröklési megállapodásra, részben az északi birodalmi hagyományokra alapozva.

Harold királynak tehát két fronton kellett védekeznie, ami komolyan megnehezítette a dolgát, így először a norvégokat verte le a stamford bridge-i csatában, York városa mellett, 1066. szeptember 25-én, majd délre rohant, Hastings városának közelébe, hogy megállítsa Hódító Vilmos csapatait is, ahogy a mai Franciaország felől éppen átkeltek a csatornán.

Harold király seregét főleg gyalogos angolszász harcosok alkották, míg a betolakodó Vilmos normannjai vegyes erőkből álltak: lovasság, íjászok, gyalogosok. A küzdelem órákig tartott, az angolszászok keményen tartották magukat, míg a normannok több támadást is indítottak, de kezdetben sikertelenül.

A fordulatot az hozta, hogy a normann lovasság színlelt visszavonulást hajtott végre, akiket az angolszászok egy része üldözőbe vett, de ezzel megbomlott az egységük és a normannok egy viszont támadás alatt Harold királyt szemen találták egy nyílvesszővel, majd a normann lovasok végeztek is vele a csatatéren.

Ezzel a rohammal végül Vilmos győzött, és ezennel Hódító Vilmos néven Anglia új királya lett (uralkodott: 1066-1087). Az országban megkezdődött a normann uralom, ami teljesen átalakította az addigi berendezkedést, kialakult egy új arisztokrácia, kővárakat építettek és komolyan megnőtt a francia nyelvi és kulturális hatás. Elindult az ország javainak összeírása Doomsday Book néven, hogy az új uralkodó láthassa, pontosan mit is szerzett és abból miféle adójövedelmekre tehet majd szert.

Ebből is látszik, hogy a hastings-i csata nemcsak katonai fordulópontot jelentett Angliára nézve, hanem számos kulturális és társadalmi változás kiindulópontja is volt, mely az ország arculatát évszázadokra meghatározta.

Maga a 70 méter hosszú Bayeux-i falikárpit tehát ennek a sorsfordító csatának a jeleneteit ábrázolja, melyet bonyolult, hímzéssel készítettek.

A műtárgyat az UNESCO 2007-ben felvette Memory of the World Register-be, azaz a Világ emlékezete programjába. Ez nem a klasszikus Világörökség-lista, hanem egy külön kezdeményezés a kiemelkedő dokumentumörökség (kéziratok, archívumok, különleges írásos emlékek) megőrzésére.

Az elmúlt 900 évben a falikárpitot Franciaországban őrizték, 1983 óta a normandiai Bayeux városában található Bayeux Múzeumban megtekinthető. Nagy-Britannia korábban már három alkalommal próbálta kölcsönkérni a kárpitot: egyszer 1931-ben, majd 1953-ban II. Erzsébet királynő koronázására, és ismét 1966-ban a hastingsi csata 900. évfordulójára de egyik alkalommal sem jártak sikerrel.

Azonban most változtak a nézetek és a franciák mégiscsak kölcsönadják a műkincset, hogy azt a londoni British Museum Sainsbury Kiállítási Galériájában 2026. szeptembere és 2027. júliusa között a brit látogatók is megcsodálhassák.

Bár erre perdöntő bizonyíték nincsen, de a szakértők úgy gondolják, hogy a falkikárpit az angliai Canterbury városában készülhetett, valószínűleg apácák és/vagy felsőosztálybeli nők hímezhették.

Persze a franciák a falikárpitért valamit kérnek is cserébe, így a megállapodások szerint a British Museum kölcsönadja nekik a következő tárgyakat:
* Sutton Hoo angolszász kincseit, mely Anglia egyik legfontosabb régészeti lelete, egészen pontosan egy 7. századi, 20 méteres angolszász hajó maradványa, mely temetkezési helyként szolgált és valószínűleg Rædwald kelet-angliai király maradványait őrizte.
* Lewis sakkfigurák (angolul: Lewis Chessmen), mely a világ egyik leghíresebb középkori sakk-készlete, a 12. századból, amelyet rozmáragyarból és bálnacsontból faragtak. Felfedezése 1831-ben történt a skót Lewis szigeten (Hebridák), innen az elnevezésük. Érdekesség, hogy ezek a bábuk szerepeltek pl. a Harry Potter és a bölcsek köve film sakkjelenetében is.

Érdemes azonban azt is megemlíteni, hogy Angliában létezik a falikárpitnak egy másolata, amelyet Reading városában őriznek, a helyi múzeumban, és amely egy 1880-as, Viktoria királynő (uralkodott: 1837-1901) idejéből származó reprodukció. Az eredeti meglehetősen pontos másolatát készítették el akkoriban, de a kor erkölcseinek megfelelően, az eredeti falikárpiton szereplő ruhátlanul ábrázolt férfire a reprodukción nadrág került.

Jegyeket egyelőre még nem lehet vásárolni a tervezett kiállításra, de amint megnyílik a lehetőség, én is frissíteni fogom a bejegyzést.

Ha szívesen sétálnál velem London titkos helyszínein, sohasem hallott történeteket hallgatva akkor küldj nekem egy üzenetet, beszéljük meg a részleteket. Persze akkor is írhatsz ha szívesebben követnéd az útikönyvek ajánlatát, azokhoz is vannak elképesztő történeteim. :) Ágota  idegenvezeteslondon@gmail.com

Ha hasznosnak találod a változatos és izgalmasabbnál-izgalmasabb bejegyzéseket az "Idegenvezetés London" blogon és Facebook oldalon, akkor kérlek, támogass egy kávé árával, hogy még sokszor találkozhassunk legalább a képernyőn keresztül. www.buymeacoffee.com/agotabf

Facebook: Idegenvezetes London
Instagram: @idegenvezeteslondon
X (korábban Twitter): @Idegenvezetes_L