Titokzatos London: a Baker Street metrómegálló

Nem is olyan régen egy olyan helyszínen jártam Londonban, ahová a nagyközönséget csak ritkán, és akkor is csak vezetővel engedik be.

Ezek pedig a 1863-ban megnyílt Baker Street metróállomás néhány szervízalagútja és azóta már lezárt hátsó tere volt. Érdekes végiggondolni, hogy akkoriban ez volt a világ legelső metróállomása, hiszen a világon legelőször Londonban szorították a zsúfolt utcákról a tömegközlekedést a föld alá, mégpedig akkoriban a Metropolitan vonal egy részének megépítésével.

Jelenleg az állomás öt metróvonalat is kiszolgál a Londonban található 11 különböző metróvonalból, maga az épület fölötte, pedig II. fokozatú műemlékvédelmi épület:
* Bakerloo vonal (barna)
* Circle vonal (citromsárga)
* Hammersmith & City vonal (rózsaszín)
* Jubilee vonal (szürke)
* Metropolitan vonal (bordó)

Az 1800-as években London egyre zsúfoltabb lett, rengeteg volt a betelepülő és valódi, működőképes tömegközlekedés híján az emberek elsősorban gyalogoltak, ha bárhová el szerettek volna jutni. 1837-ben azonban megérkezett a vasút, mely Londont végre komoly időmegtakarítással tudta összekötni a vidékkel, azonban a városon belüli közlekedés melyet elsősorban omnibuszokkal oldottak meg, még mindig erősen akadozott viszont meglehetősen drága is volt.

Sokan érkeztek Londonba dolgozni az újonnan épült vasúton, de például Paddington állomásról eljutni a City of London (azaz a történelmi óváros) területére, akár 1.5 órába is beletelt.

A probléma megoldására Charles Pearson londoni ügyvédnek volt egy briliáns ötlete, ő ugyanis azt javasolta, hogy a vasutat vezessék le London utcái alá, így eljuttatva a City of Londonba igyekvőket oda, az akkori főpályaudvarról. Az ötlet forradalmi volt, mivel ilyet még sehol máshol nem csináltak a világon, de a parlament 1855-ben ennek ellenére elfogadta a terveket és 1860-ban meg is indult az építkezés John Fowler, vasútépítésre és vasúti infrastruktúra építésére szakosodott építőmérnök vezetésével.

Az építkezés menete akkoriban az volt, hogy gyakorlatilag ástak egy elég mély és széles árkot, melynek az oldalait megtámasztották, lefektették a síneket és beszerelték a szükséges infratruktúrát, majd ezt egy tetővel burkolták, mintegy alagutat készítettek belőle.

Az építkezés rettentően költséges és munkaigényes volt, de még mindig olcsóbb, mintha a föld felszíne felett építkeztek volna és az útban lévő házakat kivásárolták és elbontották volna.

Három évvel később, egészen pontosan 1863. január 10-én megnyílt a The Metropolitan Railway azaz a Fővárosi Vasút, a következő megállókkal:
* Bishop's Road (ezt ma már Paddington állomásnak hívják)
* Edgware Road
* Baker Street
* Portland Road (ma már Great Portland Street)
* Gower Street (ma már Euston Square)
* King's Cross
* Farringdon Street (ma már csak Farringdon)

A föld alatti közlekedés azonnali siker lett, indulásának napján máris 40 000 utast szállított. A Baker Street állomáson a peronon gázlámpák világítottak, a falak felső részébe épített mélyedésekbe pedig üvegeket helyeztek el, így némi természetes fény is szűrődött a föld alá.

Azonban az utasok hamarosan panaszkodni kezdtek a földalatti rossz levegője miatt, ami nem is volt meglepő annak ismeretében, hogy a lent közlekedő vasutat gőzmozdonyok hajtották, és bár megpróbálták a keletkező füstöt elvezetni, az állomásokon a levegő mégis nehéz volt. A Baker Street állomáson e problémát úgy próbálták orvosolni, hogy a falakba szerelt ablakokat eltávolították, így mintegy volt a földalattinak egy saját szellőzése, de ez nem bizonyult elegendőnek, az enyhülést csak az hozta meg, amikor 1905-ben megjelentek a villamos energia által hajtott mozdonyok.

A földalatti vonala a nagy népszerűsége miatt már 1865-ben bővítésre szorult, majd még több szakaszban folyamatosan bővítgették mind a két irányban.

A megnövekedett utasforgalom miatt a Baker Street metróállomást 1892-ben teljes egészében át kellett építeni, majd 1910-ben mégegyszer, ugyanis olyan dinamikusan fejlődött a földalatti népszerűsége, hogy muszáj volt ezzel az infratruktúrának is lépést tartania. Az új állomáson már mindenféle szolgáltatások is elérhetőek voltak, volt itt például jegypénztár, pihenőszoba külön férfiaknak és nőknek, elveszett tárgyak irodája, üzletek, csomagfelvételi pont és mindenféle egyéb irodák.

Az 1900-as évek elejére Londonban már számos másik metróvonal is megépült, ezek közül volt amelyik áthaladt a Baker Street állomáson is, úgyhogy ezeknek a csatlakozását is ki kellett építeni.
* Bakerloo vonal (barna) megépülte 1906
* Circle vonal (citromsárga) megépülte 1884

Az I. világháború után, az 1920-as években jött az ötlet, hogy egy komoly méretű lakótömböt kellene a Baker Street állomás fölé építeni, ugyanis a föld maga a The Metropolitan Railway vállalathoz tartozott és így legalább némi befektetéssel, plusz bevételhez juthatnának. Így történt, hogy elkészültek a ma is látható Chiltern Court tervei és 1929-re meg is nyitott London legnagyobb lakóépülete, benne 198 középosztálybeli lakással, fodrásszal, kiszolgáló személyzet elhelyezésére alkalmas lakrészekkel, valamint a földszinten egy étteremmel.

Azonban ekkor már a The Metropolitan Railway vállalatnak a napjai meg voltak számlálva, 1933-ban megalakult a London Passenger Transport Board (LPTB) azaz a Londoni Személyszállítási Bizottság, akik átvették az ügyeket és felügyelte a továbbiakban a vonalak bővítését.

A Baker Street állomás 160 éven keresztül volt a The Metropolitan Railway vállalat központi telephelye, így érthető módon a személyzet kiszolgálására is egy kisebb komplexumot hoztak létre. Itt voltak a földalatti szolgáltatást biztosító vezérlőszobák, az első brit közlekedési rendőrség telephelye, étkezde és egy ehhez tartozó szakács képző műhely, az elveszett tárgyak központi irodája, de volt itt egy gyakorló lőtér és klubszoba is, melyeket 1939-ben nyitották és ahol a munkatársak pihenhettek.

A Baker Street - annak ellenére hogy ma már a városban több helyen is vannak kijelölt irányító központok - még mindig a londoni közlekedés egyik legfontosabb csomópontja, az egykori első metróállomás mai maradványai pedig kiemelt műemlékvédelem alatt állnak.

Ha ti is szívesen részt vennétek ilyen, és ehhez hasonló eseményeken rejtett londoni helyszíneken, akkor nézzetek körbe a London Transport Museum oldalán.

Érdekesség: a világ legtöbb helyén metró néven emlegetik a földalattit, mely név a The Metropolitan Railway, azaz a világ első földalattiját üzemeltető társaságnak a nevéből ered.

Ha szívesen sétálnál velem London titkos helyszínein, sohasem hallott történeteket hallgatva akkor küldj nekem egy üzenetet, beszéljük meg a részleteket. Persze akkor is írhatsz ha szívesebben követnéd az útikönyvek ajánlatát, azokhoz is vannak elképesztő történeteim. :) Ágota
idegenvezeteslondon@gmail.com

Ha hasznosnak találod a változatos és izgalmasabbnál-izgalmasabb bejegyzéseket az "Idegenvezetés London" blogon és Facebook oldalon, akkor kérlek, támogass egy kávé árával, hogy még sokszor találkozhassunk legalább a képernyőn keresztül. www.buymeacoffee.com/agotabf

Facebook: Idegenvezetes London
Instagram: @idegenvezeteslondon
X (korábban Twitter): @Idegenvezetes_L

borítókép: Matt Brown, CC BY 2.0 https://creativecommons.org/licenses/by/2.0, via Wikimedia Commons