Rózsakert egy londoni templomban
Londonban a City városrész gyakorlatilag óvárosnak számít, még akkor is, ha látványában már csak helyenként hasonlít középkori önmagára és a korabeli városfal maradványai is csak szórványosan fellelhetőek.
Azonban ezen a 2,9 km2-es területen csak úgy hemzsegnek a különlegesebbnél különlegesebb történelmi emlékek, melyek sorában előkelő helyet foglal el az egykori középkori templom, a Christ Church Greyfriars, a Szent Pál Katedrális közvetlen szomszédságában.
Már a neve is izgalmas, ugyanis a Greyfriars az egykor itt szolgáló szürke csuhás szerzeteseket jelöli, egészen pontosan a ferences rendi szerzetesek egy kisebb, konvencionálisabb ágát.
Az eredeti templom története - amelyet a helyszínen alapítottak - 1226-ra nyúlik vissza, amikor a ferences rendi atyafiak új rendje, a szürke csuhások letelepedtek London városában és közadakozásból, akkori értéken £200 hozzájárulásból templomot építettek. A szürke testvérek gyorsan az egyház egyik legbefolyásosabb és legvirágzóbb szerzetesrendjévé váltak, gazdagságuk még a mai Szent Pál Katedrális helyén álló korábbi templom püspökének gazdagságával is vetekedett.
A ma már csak romokban megtalálható Greyfriars templom lenyűgöző volt kívül-belül, hossza 91 méter, szélessége 27 méter és a torony magassága 45 méter volt. Odabent legalább 11 oltár volt található és a kor nagyjai, de legalábbis hozzátartozóik szívesen temetkeztek ide. Itt kapott végső nyughelyet I. Edward király második felesége Marguerite of France, II. Edward király özvegye Izabella, az ő lányuk, valamint II. Edward király felesége, Eleanor of Provence is.
Azonban VIII. Henrik király 1534-ben szakított a római egyházzal, mert a pápa semmilyen kérésnek és könyörgésnek nem engedve nem bontotta fel az uralkodó és első felesége Aragóniai Katalin házasságát, Henrik a Supremacy Act nevű törvénnyel egyszerűen kiléptette az országot a római katolikus pápa fennhatósága alól és megalapította a mai is fennálló anglikán egyházat.
Ennek a tettnek következményeként felszámoltatta az országban a szerzetesrendeket, vagyonukat elkoboztatta és épületeiket más célra hasznosította vagy egyszerűen leromboltatta.
Nem menekültek a szürke csuhás ferences szerzetesek sem, a templomot gyakorlatilag szétverték és minden mozdíthatót kihordtak belőle, még a márvány sírköveket is, melyet építőanyagként értékesítettek. A kiürített épületet azután mindenféle világi célokra hasznosították, mígnem 1666-ban a nagy londoni tűzvésznek is áldozatául esett.
Az újjáépítési munkálatok alatt majd 10 évig érintetlenül maradt, mígnem Sir Christopher Wren a kor főépítésze új terveket készített és a középkori alapokat figyelembe véve létrehozta a londoni City egyik legelegánsabb templomát.
Az újjáépítés első szakaszát 1687-ben fejezték be £11 778 költséggel, a második szakasz pedig 1704-ben fejeződött be, amikor egy elegáns torony is került az épület fölé. Valamivel több mint 300 év adatott ezután az épületnek, mígnem 1940. december 29-én vasárnap este a német légierő a Blitz hadművelet keretében közvetlen bombatalálattal megsemmisítette a templomot. A folyosóoszlopok összerogytak a tető beomlott és egyik percről a másikra a City egyik legdíszesebb épülete az enyészeté lett.
Egyedül az épület tornya élte túl, de az is komoly károkat szenvedett, úgyhogy komoly rekonstrukcióra szorult. 1950-ben az újjáépítéskor az összes követ megszámozták, majd az újonnan emelt tégla- és betonhéjba beillesztették az évszázados maradványokat.
A ma is látható rózsakertet 1973-ban hozták létre, ekkor bontották el a még megmaradt keleti falat, valamint a déli fal mentén található hat beugróból ötöt. A rózsakertben található stilizált oszlopok az eredeti középkori templom elrendezését sejtetik.
A helyszín külön érdekessége, hogy a megmaradt toronyban lévő 8 szintes keskeny ingatlan megvásárolható, legutóbb 2021-ben került kalapács alá az impozáns £3,750,000-os ajánlati áron.
Ha szívesen sétálnál velem London titkos helyszínein, sohasem hallott történeteket hallgatva akkor küldj nekem egy üzenetet (idegenvezeteslondon@gmail.com), beszéljük meg a részleteket. Persze akkor is írhatsz, ha szívesebben követnéd az útikönyvek ajánlatát, azokhoz is vannak elképesztő történeteim. :) Ágota
cover: photo by Daiga Ellaby on Unsplash
