London titkai: Drake kapitány hajója, a Golden Hinde

London utcáin úgy érdemes sétálgatnunk, hogy egy ismeretlen sarkon befordulva mindig számítsunk valami komoly meglepetésre. Így van ez a London Bridge vonat- és metróállomás közvetlen szomszédságában is, gyakorlatilag a Borough Market (a 12. századból származó piac) tőszomszédságában, ahol a régi utcákon járva-kelve egy ránézésre 16. századi hajóra bukkanhatunk.

Mielőtt azonban rátérnénk magára a hajóra, vizsgáljuk meg, hogy pontosan hol is van ez a száraz dokk (azaz partmenti hajóépítő vagy hajójavító műhely), ahol az utókornak elhelyezték.

A dokk neve St Mary Overie (más leiratokban Overy), mely név eredete egyszerű, azt jelenti hogy Szent Mária a folyó másik oldalán, azaz jelen esetben a Temze déli partján, ahol a normann időszakban, azaz a 9-13. században két lovag kolostort alapított.

Persze van egy ennél romatikusabb történet is ami ide tartozik, ez pedig úgy szól, hogy még a normann rendház megalapítása és az első kőből készült London Bridge megépítése (1209) előtt egy komp közlekedett a Temze folyó két partja között. Ezért a kompért egy bizonyos John Overs volt a felelős, akit a korban meglehetősen fösvénynek ismertek és aki egy nap úgy döntött, hogy saját halálát színleli, és így talán a meglehetősen népes háztartása majd tisztesség okán böjtöl egy néhány napig, amivel némi pénzt spórolhat neki. De nem így lett. Mivel a legtöbben nem szerették Overs urat, inkább halotti tort ültek és halálát ünnepelték, ami felbőszítette az öreget. Overs úr leugrott a ravatalról mire egyik alkalmazottja, attól való rémületében, hogy szellemet lát, egy evezővel úgy fejbe verte a férfit, hogy az valóban meghalt. Overs lánya, Mária és szeretője eközben szemet vetett apja örökségére, a férfi lóhalálában sietett szerelméhez, ám a nagy sietségben leesett lováról és a nyakát törte. Mária szomorúságában kolostort alapított, ahová később visszavonult és a legenda szerint innen kapta nevét a helyszín.

A kapitány akiről ez az itt látható hajó szól, nem más, mint Sir Francis Drake (élt kb. 1540 - 1596) aki korának meghatározó tengerésze és felfedezője volt, meglehetősen közeli kapcsolatban I. Erzsébet királynővel (uralkodott: 1558-1603).

Francis Drake Angliában, Devon megyében született 1540 körül, és már fiatalon tengerre szállt, sőt 1567-ben már unokatestvérének segítkezett afrikai rabszolgákat vinni az Újvilágba. Ez az utazás azonban nem sok híján tragédiába fulladt Drake számára is, ugyanis az expedició a hajói nagy részt elveszítette, amikor a spanyol Armada rájuk rontott. Ettől kezdve a spanyolok egy életre szóló ellenségévé váltak Drake-nek.

A következő években elég sűrűn tengerre szállt, többek között:
* 1570-ben és 1571-ben két nyereséges kereskedelmi utat tett a karib térségbe
* 1572-ben két hajót irányított egy portyázó expedícióban a karibi spanyol kikötők ellen, elfoglalta Nombre de Dios kikötőjét a Panama-szoroson, ami után egy komoly rakománnyi spanyol kinccsel és briliánssal tért vissza Angliába

1577-ben Drake titokban megbízást kapott I. Erzsébettől, hogy induljon expedícióra az amerikai nyugati parton fekvő spanyol gyarmatok elleni fosztogatásra, mely küldetésre Drake öt hajóval indult, de mire 1578 októberében elérte a Csendes-óceánt, a térségben tomboló kíméletlen viharok miatt már csak egy hajója maradt épen, mégpedig éppen Drake zászlóshajója, a Pelican - amelyet később átkereszteltek Golden Hinde-re. Nehéz idők jártak, a hajósoknak még az ivóvizük is elfogyott, kénytelenek voltak nyitott hordókban esővizet gyűjteni a túléléshez. A spanyolok elől úgy próbálták elrejteni ennek a küldetésnek a célját, hogy azt a hírt terjesztették, hogy a hajó Egyiptomba indul, kereskedelmi céllal.

Ezzel a teljesítményável Drake volt az első angol, aki elérte a Csendes-óceánt a Dél-Amerika csücskén átvezető Magellán-szoroson keresztül.

Innen felfelé hajózott Chile nyugati partjai mentén, és ahol érte, kifosztotta a spanyol kikötőket. A spanyolokat az általában éjszaka végrehajtott támadássorozat felkészületlenül érte, hiába próbálták lóháton kiküldött hírnökökkel figyelmeztetni a telepeseket. A Golden Hinde legjövedelmezőbb rajtaütését a Nuestra Senora de la Concepcion (azaz a Szűzanya Fogantatása) nevű, komoly kincsekkel megrakott spanyol hajón hajtották végre.

Innen azután Drake tovább haladt észak felé, abban a reményben, hogy valahol majd utat talál a dél-amerikai kontinensen keresztül a keleti oldalhoz, így végül feljebb vitorlázott Amerika nyugati partjai mentén, mint addig bármelyik másik európai. Egészen a mai Kanada északi részéig jutott, ahol megpróbálta megkeresni az Észak-nyugati átjárót, amely a korban még csak egy feltételezett átkelő volt Anglia felé. Itt a rideg időjárás miatt Drake hajója komolyan megsérült, a legénységnek szárazra kellett azt vontatni, hogy a szükséges javításokat a helyszínen elvégezhessék.

Ha szívesen olvasnátok a későbbi, 1845-ös brit Franklin expedícióról, akik ugyanezt az Észak-nyugati átjárót keresték de tragikusan végezték, akkor ide kattintsatok.

Mivel Drake végül nem talált átjárót, újra délnek fordult, majd 1579 júliusában nyugatra vette az irányt, mert arra számított hogy még délebbre hajózva már biztosan várják őket a spanyolok, hogy revansot vegyenek. A Csendes-óceánon keresztül végül eljutott a mai Indonéziába, majd Afrika déli csücske, a Jóreménység-fok alatt elhajózva 1580-ban viszatért Angliába, megrakva olyan egzotikus fűszerekkel mint bors, fahéj és szegfűszeg, valamint a spanyoloktól zsákmányolt kincsekkel. Pedig Indonéziától délre a Golden Hinde komoly bajba került amikor egy zátonynak ütközött, és kénytelenek voltak több tonnányi árut kidobni a hajó könnyítésére, köztük ezüstöt, fűszereket és fegyvereket is, mígnem sikerült újra útra kelniük. Sok különböző vélemény létezik arról, hogy pontosan milyen értékű kincset vittek magukkal az angolok, maguk a spanyolok körülbelül £600 000-ra becsülték a veszteségeiket, ami mai áron nagyjából 232 milló angol fontnak felel meg.

Így történt, hogy Drake lett az első angol aki a Földet a derekánál megkerülte, aminek elismeréseként I. Erzsébet királynő hamarosan lovaggá is ütötte Drake kapitányt, mégpedig hajója, a Golden Hinde fedélzetén, ami nyilván felbőszítette a spanyol uralkodót, II. Fülöp királyt (uralkodott: 15556-1598), hiszen a spanyolok csak mint El Draque, azaz a Sárkány néven emlegették a kapitányt és kalóznak tartották.

Ennek a bizonyos II. Fülöp spanyol uralkodónak és VIII. Henrik első gyermekének, a későbbi I. Mária királynőnek nem túl boldog kapcsolatáról ide kattintva olvashattok bővebben.

Azonban hamarosan, egészen pontosan 1585-ben Drake már újra hajózott, igaz ezúttal Közép-Amerika, a Karib-szigetek és Florida irányába, ahol módszeresen megtámadta és kifosztotta a partmenti spanyol telepeseket. Hazafelé tartva összeszedte a dél-nyugat-amerikai Roanoke-sziget sikertelen angol telepeseit és készségesen hazaszállította őket Angliába.

Azonban az angolok és a spanyolok között köszöbön állt már a háború, így 1587-ben Drake újra vízre szállt és a Gibraltártól nem messze lévő Cadiz kikötőjében sebtiben megsemmisített 30 spanyol hajót, melyek már éppen Anglia ellen indultak volna.

Az 1588-as angol-spanyol vizi ütközetben már altengernagy volt, segítségével az angolok le is győzték a hírhedt spanyol Armadát.

Ezután Drake már csak egyetlen, utolsó expedícióra vállalkozott, mégpedig vissza a Karib-szigetek környékére, de ezúttal a spanyolok már várták és a vállalkozás katasztrófába torkollott. Drake kapitány 1596-ban végül nem csatában, hanem vérhasban halt meg a panamai Portobelo partjainál, holtteste pedig sohasem került vissza Angliába, tengerész társai a tengerbe temették.

Na most hogy tisztában vagyunk Drake kapitány jelentőségével, rá is térhetünk a ma Londonban látható hajóra.

Az itt álló hajó neve Golden Hinde azaz Aranyszarvas, ugyanis a hinde angolul a gímszarvas (red deer) nőstényének elnevezése, mely név a fenti leírásból már ismerős lehet. Nevét pedig annak a Hatton családnak a címerében található nőstény szarvas ábrázolás adta, akik I. Erzsébet királynő mellett a legtöbb pénzt áldozták arra, hogy Drake kapitány eljuthasson a messszi földrészekre.

Maga a hajó sajnos nem az eredeti, ugyanis az, az 1660-as években elbontásra került, de amit most látunk, az az eredetivel mindenben megegyező másolat, 1973-ból.

Történt ugyanis, hogy két amerikai üzletember, Albert Elledge és Art Blum, 1968-ban hozzáfogtak, hogy Drake 1579-es észak-amerikai partraszállásának 400. évfordulójára elkészítsék a hajó másolatát, és behajózzák azt a helyi ünnepségekre.

Mivel eredeti tervek sajnos nem maradtak fenn, egy kaliforniai hajóépítész három évet töltött az elérhető kéziratok felkutatásával és a Tudor hajóépítési technikák tanulmányozásával, mire összeálltak az újkori tervek. A tényleges feladatot, azaz a hajó megépítését a J. Hinks & Son cég vállalta, egy hajógyártó berkekben igen tekintélyes cég az angliai Devon megyéből, ahonnan Drake maga is származott.

Sok időtt vett igénybe az autentikus anyagok, azaz a tölgy, szil és fenyő alapanyagok beszerzése, valamint a hagyományos korabeli technikák felkutatása és elsajátítása, amellyel valóban minden ízében 16. századivá varázsolhatták a hajót. Aprólékosan megtervezték a külső és belső díszítéseket, beleértve a hosszú csövű puskákat, a különböző eszközöket, sőt még a fedélzeten használt edényeket is.

A hajó teljes hossza 37 m, magassága 27 m, a súlya 300 tonna és legnagyobb sebessége hozzávetőleg 5 csomó, azaz kb. 9 km/óra.

1973 április 5-én - két év áldozatos munka után - vízre tették a régi új hajót, mely az angliai Plymouth-ból San Franciscóba vitorlázott, hogy méltóképp megemlékezzenek Drake 1579-es partraszállásáról, majd 18 éves földkörüli útja után 1991-ben visszatért Nagy-Britanniába. 1996-ban végleg letelepedett jelenlegi otthonában a St. Mary Overie Dock-ban és azóta csak egyetlen rövidebb utat tett - 2003-ban a Southampton-ban megrendezett Boat Show-n volt sztárvendég.

A hajón fénykorában hozzávetőleg 60 fős személyzet szolgált, amely a hajó méretét tekintve meglehetősen zsúfolt lehetett, nagyrészük kabin híján a fedélzeten volt elszállásolva. Legénységnek elsősorban alacsonyabb férfiakat választottak a hajó igen alacsony belső magassága miatt, akik átlagosan 160 cm körül mozogtak, de azért alkalmaztak magasabb termetű férfiakat is, mivel ők a csatákban eredményesebbek voltak. A hajót egyébként azért szerelték igen alacsony belső magassággal, hogy súlypontja minél alacsonyabra kerüljön, ezzel is javítva a vízfekvését és sebességét.

Ha ma a kikiötőben a hajó mellett állunk, akkor látható, hogy az aranyszarvas szimbólum a hajó orrán található, míg a hajó hátsó részén egy Tudor rózsát és mellette az E.R., azaz az Elizabeth Regina (Erzsébet Királynő) monogrammot láthatjuk.

A kék keretbe foglalt aranyszarvas szimbólum alatti latin felirat, a Cassis Tutis Sima Virtus, jelentése Az erény a legbiztonságosabb sisak, ami szintén a támogató Hatton család címeréről származik.

Alatta az aranyozott oroszlán fej pedig arra szolgált, hogy elűzze a hajó körül esetlegesen ólálkodó tengeri szörnyeket.

A hátsó részen található fél fedélzetről navigálták a hajót, ide csak a kapitány és a tisztek léphettek be, ez alatt volt a kapitány kabinja, ami az egyetlen privát helyiség volt az egész hajón, felszerelve navigációs eszközökkel, térképekkel és könyvekkel.

Mellette volt található a fegyvertár, ahol a magas rangú tisztek aludtak és ahol a hajó fegyvereit is tárolták. Innen lehetett a hátsó terelő lapátokat is irányítani, amivel a hajót lehetett irányba állítani és tartani, valamint a vasmacskát leengedni és felhúzni.

A fegyvertár mellet volt egy nagyobb kabin, amit a tisztek használhattak étkezés, pihenés és a startégia közös kidolgozása céljából.

A középső fő fedélzeten töltötte a legénység az ideje nagy részét, melynek a teteje felnyitható volt, itt dobálták be a megszerzett kincseket a hajó gyomrába. A fedélzet oldalán faragott lovag fejeket látni, melyeket ha a legénység megérintett, úgy érezték, hogy védelmet és jó szerencsét kaptak tőlük.

A hajó gyomrában őrzött kincseket és felszereléseket szigorú felügyelet alatt tartotta a fedélzetmester és a szállásmester. Itt álltak a hordók amikben az ételt és az italt tárolták, az ételt elsősorban szárítva avagy sózva.

A hajó első vitorlája alatti terület volt a legénység főzőhelye, valamint itt dolgozott az asztalos és a vitorlajavító is szükség esetén. Két fegyver is el volt itt helyezve, amelyekkel a tengeri csatákban nagyobb távolságokra lőhettek.

A legénység nagy része a hajó orrában, az alsó fedélzeten aludt, mindenféle rögzített ágy nélkül. Ugyanebből a fedélzetből voltak irányíthatóak a kisebb ágyúk is, amiből 14 volt a hajón, ezeket 4 képzett tengerész 3 perc alatt üzembe tudta helyezni.

A hajó látogatható, a helyszínen lehetséges jegyet vásárolni és max. 30 perc alatt töviről-hegyére körbejárni.

Ha szívesen sétálnál velem London titkos helyszínein, sohasem hallott történeteket hallgatva akkor küldj nekem egy üzenetet, beszéljük meg a részleteket. Persze akkor is írhatsz ha szívesebben követnéd az útikönyvek ajánlatát, azokhoz is vannak elképesztő történeteim. :) Ágota
idegenvezeteslondon@gmail.com

Ha hasznosnak találod a változatos és izgalmasabbnál-izgalmasabb bejegyzéseket az "Idegenvezetés London" blogon és Facebook oldalon, akkor kérlek, támogass egy kávé árával, hogy még sokszor találkozhassunk legalább a képernyőn keresztül. www.buymeacoffee.com/agotabf

Facebook: Idegenvezetes London
Instagram: @idegenvezeteslondon
X (korábban Twitter): @Idegenvezetes_L