London királyi parkjai: Regent's Park

A Londonba látogatóknak feltűnhet, hogy világvárosi státusza ellenére London egy meglehetősen zöld város. A statisztikák azt mutatják, hogy a város (külvárosaival együtt) nagyjából 47%-ban zöld, amiből 33% természetes élőhely, további 14% pedig a magán kert kategóriába esik.

A londoni közparkok egy része azonban csak mostanában került a köz használatába, hosszú évszázadokig inkább mint királyi parkok funkcionáltak, azaz közvetlenül a korona tulajdonába tartoztak és látogatásukra csak engedéllyel kerülhetett sor, ott is csak a kiválasztottaknak.

Ezen kiráyi parkok Londonban a következők és róluk szól ez a 8 részes sorozat is:
* Bushy Park
* Green Park
* Greenwich Park
* Hyde Park
* Kensington Gardens
* Regent's Park
* Richmond Park
* St. James's Park

Regent's Park, London

területe: 166 hektár

A terület, ahol a mai Regent's Parkot találhatjuk, eredetileg része volt a Great Forest Middlesex-nek (azaz a middlesex-i nagy erdőnek), ahol erdős tisztásokat és vadállatokat találhattunk volna ha a középkorban jártunk volna erre.

Amikor VIII. Henrik király (uralkodása: 1509-1547) 1536-ban feloszlatta a kolostorokat, ezt a szóban forgó területet is átvette, egy részét bekeríttette és vadőrökkel védette, ugyanis több más akkori parkhoz hasonlóan, ezt a területet is vadászparkként haszonsíttatta.

A nagy változások I. Károly király (uralkodása: 1625-1649) uralkodása alatt történtek, aki az itt található fákat és bokrokat kivágatta, hogy a szegény sorsú londoniaknak tüzelőt biztosíthasson.

Nem sokkal később, amikor az Angol Polgárháború (1642-1651) után I. Károly királyt lefejezték és a hatalmat a köztársaságpártiak vették át, vezetőjük Oliver Cromwell komoly anyagi nehézségekkel találta magát szembe, így sorra értékesítette az egykori királyi kincseket, birtokokat. Akkoriban ezt a területet mint Marylebone Park ismerték, és tulajdonjogát Cromwell három lovassági tisztje kezére játszotta át, akik akkoriban 13 000 angol fontot (mai értékén nagyjából 2 000 000 fontot) fizettek érte.

Az új tulajdonosok a még megmaradt ősi fákat azonnal kivágatták és értékesítették, hogy némileg kompenzálják a vételi árat. Örömük azonban nem tartott soká, ugyanis Cromwell halála után, 1660-ban visszatért I. Károly fia, II. Károly király néven (uralkodott: 1660-1685) és az elkótyavetyélt királyi birtokokat mind visszavette a korona birtokába. A Marylebone Park több ezer, évszázados tölgy, szil és hársfáiból ekkora már alig valami maradt, így a területet elsősorban tehenészetek tudták hasznosítani.

Az 1700-as évek közepére a Marylebone Park már szénával is ellátta a környékbeli lovakat, valamint friss tejjel az ott élőket, de John Nash a György-kori és a Regency korszak egyik legjelentősebb brit építésze ehelyett egy neoklasszikus stílusban épült kúriaegyüttest tervezett a park köré, belső részét pedig egy levegős, virágos parkként álmodta meg.

Az első nagyívű tervek 56 villáról szóltak, de az 1820-as évekre végül csak 26 valósult meg ezek közül és a csatorna amit eredetileg a park közepén tervezett átvezetni csak az északi rész pereméig jutott, mert a villák leendő tulajdonosai tartottak tőle, hogy a pangó víz egészségügyi kockázattal járna a park közepén.

Időközben IV. György király (uralkodott: 1820-1830) megvásáolta az akkor még Buckingham House-ként ismert épületet családi használatra és Nash szakértelme oda is szükséges volt, így a nagyszerű tervek a parkra nézve egy kissé háttérbe szorultak.

Amikor az 1820-as évektől különböző tudományos társaságok költöztek a parkba, az érdeklődés újra fellendült a helyszín iránt. Az első ilyen beköltöző a The Zoological Society (azaz az Állattani Társaság) lett 1824-ben, akik 2 hektárnyi területet is kaptak, ahol felépíthették a szükséges karámokat, ketreceket és a madárházakat a gyűjteményük számára, a közönség pedig hétközben fizetség ellenében megtekinthette az állatokat.

A második beköltöző a Toxophilite Society (azaz az Íjász egyesület) volt 1832-ben, ugyanis akkoriban nagy népszerűségnek örvendett az íjászat London szerte, akik szintén kaptak 2 hektárnyi területet, ahol az íjász pavilont fel tudták állítani. 1922-ig maradtak is az íjászok a parkban, majd ahogy csökkent az érdeklődés, ők is kiköltöztek.

A harmadik beköltöző a The Royal Botanical Society of London (azaz A Londoni Királyi Botanikai Társaság) lett, amit Viktória királynő uralkodásának második évében, 1839-ben alapítottak. Ők már 7 hektárnyi területet kaptak a belső részen, ahol komoly hatással voltak a park látványának kialakítására. Majd 100 éven keresztül a nyári virág fesztiváljaik tömegeket vonzottak, de amikor 1932-re a bérleti díjak annyira elszabadultak, hogy a botanikusok azt már nem tudták kigazdálkodni, ki is költöztek a parkból.

A II. világháború bombázásai komoly károkat okoztak a parkban és a körülötte álló villákban, a harcok elcsitulás után sokat el is kellett belőlük bontani. Szerencsére az eredeti tervekkel ellentétben a maradékot sikerült megmenteni és az élet is visszatért a csodálatosan tervezett parkba, melyet a mai napig is sokan látogatnak.

Ha szívesen sétálnál velem London titkos helyszínein, sohasem hallott történeteket hallgatva akkor küldj nekem egy üzenetet, beszéljük meg a részleteket. Persze akkor is írhatsz ha szívesebben követnéd az útikönyvek ajánlatát, azokhoz is vannak elképesztő történeteim. :) Ágota
idegenvezeteslondon@gmail.com

Ha hasznosnak találod a változatos és izgalmasabbnál-izgalmasabb bejegyzéseket az "Idegenvezetés London" blogon és Facebook oldalon, akkor kérlek, támogass egy kávé árával, hogy még sokszor találkozhassunk legalább a képernyőn keresztül. www.buymeacoffee.com/agotabf

Facebook: Idegenvezetes London
Instagram: @idegenvezeteslondon
X (korábban Twitter): @Idegenvezetes_L