Honnan kapták London metró megállói a nevüket? - 5. rész
London egy óriási város, szám szerint 11 metró vonal szeli keresztül-kasul, melyek 272 állomást szolgálnak ki:
* Bakerloo Line (1906)
* Central Line (1900)
* Circle Line (1871)
* District Line (1868)
* Hammersmith & City Line (1864)
* Jubilee Line (1979)
* Metropolitan Line (1863)
* Northern Line (1890)
* Piccadilly Line (1906)
* Victoria Line (1968)
* Waterloo & City Line (1898)
A vonalak teljes hossza 402 km, a legelső, a Mertopolitan Line 1863-ban nyílt meg, akkor Paddington (régi nevén Bishop's Road) és Farringdon Street megállók között.
Naponta majd 5 millió embert szállít a londoni metró és legtöbben úgy suhanunk keresztül az állomásokon, hogy nincs tudomásunk a neveik mögött megbújó történelemről. Ezen most egy kicsit változtatunk.
King's Cross St. Pancras
Londonnak az a területe amit ma King's Cross néven emlegetnek, régebben Battlebridge névre hallgatott, azaz magyarul kb. úgy fordíthatnánk, hogy "Csata-híd". Hogy az elnevezést értelmezni tudjuk, egészen a római időkig kell visszamennünk, amikor is a területet meghódította a Római Birodalom és gyakorlatilag megalapította London városát Londinium néven. A terület azonban nem volt lakatlan, itt éltek többek között a kelták, vezetőjük pedig egy nő, egy bizonyos Boudicca volt. A rómaiak és a már itt élő népek között rendszeresek voltak az összecsapások, ezen a területen a Fleet nevű folyóért folyt a harc i.sz. 59-61 között, innen a Battlebridge elnevezés.
Évszázadokkal később a területet átnevezték, ugyanis ide került IV. György szobra, mely 1830 és 1845 között a kereszteződés közepén állt, így lett belőle King's Cross.
St. Pancras viszont egy magányos kis falu volt hosszú évszázadokkal ezelőtt, mely idővel a St. Paul's Cathedral tulajdonában került. A falu a nevét egy kis templomról kapta, melyet egy mártír halált halt kisfiú emlékének szenteltek, ő volt St. Pancras (Pancratius).
A helyszínen lévő vonatállomást 1868-ban nyitották, a történet szerint azon a helyen, ahol egyszer Ceasar seregeinek tábora is volt. A Metropolitan metró vonal állomását 1863-ban először csak King's Cross néven nyitották, majd később átnevezték King's Cross St. Pancras-re. A Piccadilly vonal megállója 1906-ban nyílt, a Northern Line pedig 1907-ben. Legutolsóként a Victoria vonal érkezett, az állomást 1968-ban nyitották.
Knightsbridge
A hely első említése 1046-ból származik 'Cnihtebricge' néven, melynek jelentése a 'fiatal emberek hídja'. Valószínűleg ezek a fiatal emberek voltak felelősek a híd állagmegóvásáért, vagy talán a védelmét is elláthatták, ugyanis akkoriban a híd a Westbourne folyócskán ívelt át. Másik magyarázat szerint, ez volt az a hely, ahol a korabeli lovagi tornákat tartották.
Maga a Westbourn folyócska egyébként ma is itt folydogál, de már nem látható, ugyanis a viktoriánus időkben a London városa alatt kiépített csatornahálózat részévé tették. Az első tervek szerint a metró megálló neve Sloane Street lett volna, de 1906-ban mégis inkább a Knightsbridge név mellett döntöttek.
Minden évben megrendezik Londonban a Royal Albert Hall-ban a 'Proms' nevű nagyszabású kultúrális eseményt, ahol 2011-ben a BBC Szimfónikusok játszották Eric Coates népszerű, a viktoriánus időket idéző "Knightsbridge" című vidám darabját.
Lambeth North
Ez a metrómegálló annak az időszaknak állít emléket, amikor a Temzén keresztül a világ minden tájáról érkeztek a kereskedőhajók. 1041-ben Lambhyo néven említették a környéket, mely egy ó-angol szó, mai jelentése szerint olyasmi lehet, hogy 'a kikötő ahová a bárányokat és a bocikat szállították'.
Az első metrómegállót itt 1906-ban Kennington Road néven nyitották, majd 1917-ben nevezték át Lambeth North-ra.
Leicester Square
A hely története 1631-ben kezdődött, amikor Robert Sidney, Leicester 2. grófja (aki egyébként 1636 és 1641 között francia nagykövet is volt), engedélyt kapott, hogy a helyszínen egy családi kúriát építsen, Lammas Land néven. A teret - mely egyébként nevét a gróftól kölcsönözte - 1665-ben alaktották ki és akkoriban Leicester Fields néven ismerték, majd 1874-ben közpark lett belőle azonban Leicester gróf kúriája 1865-ben sajnos tűzvész martalékává lett.
A metrómegálló nevének először a Cranbourn Street nevet javasolták, de hamar átírták Leicester Square-re és 1906-ban az állomás is megnyílt.
Liverpool Street
Azon a helyen ahol ma az állomás található, 1246-ban egy zárdát nyitottak, mely később Bethlehem Hospital néven működött egészen 1676-ig. 1829-ben a közeli utat kiszélesítették és Lord Liverpool miniszterelnök (1812-1827) tiszteletére Liverpool Street névre keresztelték. 1864-ben nagy munkálatokba kezdtek a területen, ugyanis 1874-ben megérkezett a vasút, majd 1875-ben a Metropolitan vonal szerelvényei is.
Eredetileg a Metropolitan vonal megállóját Bishopsgate néven nyitották, de 1909-ben átnevezték Liverpool Streetre.
folytatása következik...
A sorozat további részeit az alábbi linkeken találod:
Ha szívesen sétálnál velem London titkos helyszínein, sohasem hallott történeteket hallgatva akkor küldj nekem egy üzenetet, beszéljük meg a részleteket. Persze akkor is írhatsz ha szívesebben követnéd az útikönyvek ajánlatát, azokhoz is vannak elképesztő történeteim. :) Ágota
idegenvezeteslondon@gmail.com
Ha hasznosnak találod a változatos és izgalmasabbnál-izgalmasabb bejegyzéseket az "Idegenvezetés London" blogon és Facebook oldalon, akkor kérlek, támogass egy kávé árával, hogy még sokszor találkozhassunk legalább a képernyőn keresztül. www.buymeacoffee.com/agotabf