Hogyan került a London Bridge Amerikába?
A helyzet az, hogy az amerikai Arizona államban egy bizonyos Lake Havasu City nevű helyen áll az állam második leglátogatottabb nevezetessége, ami ezer szállal kötődik Londonhoz. Természetesen az első számú látványosság a Grand Canyon a környéken, de hogyan esett meg, hogy a második egy híd lett, melynek neve London Bridge?
Hogy a történetet felgöngyölíthessük, vissza kell mennünk a római korig, azaz kb. 2000 évet a történelemben, amikor is London város története elkezdődött. A Temze ezen szakasza ahol a város most is fekszik, stratégiailag és kereskedelmileg is egy igen kiemelt helyszín volt, nem is csoda ha a Római Birodalom legnyugatibb tartományának székhelyévé tették az akkor Londonium néven futó, mai London ősét.
A történelem során a folyón átívelő első fából készült ponton hidat a rómaiak építették, pontosan a mai London Bridge helyén. Az elkövetkező évszázadok során azután különböző hidak foglalták el ezt a helyszínt, összekötve a City of London területét a mai Southwark városrésszel a Temze déli partján. Mindegyik híd igy vagy úgy de elveszett a történelem sodrásában. A leghosszabban a 12. században épített híd maradt meg, melyen akkoriban még házak is álltak!
Erről a történetről már korábban irtam, azt a bejegyzést ide kattintva elolvashatjátok.
A 19. század elején azonban újra szükség volt egy újabb hídra, így pályázatot írtak ki, melyet a skót építőmérnök, John Rennie nyert. Az új London Bridge-et 100 méternyire nyugatra tervezte az előzőtől, ami 928 láb hosszú, 49 láb széles volt (azaz több mint 280 méter hosszú és majdnem 15 méter széles) és öt boltívvel dicsekedhetett. A híd több mint egy évszázadig állta a sarat, azonban az 1960-as évekre London lakossága több mint megnégyszereződött, és a hídon sem lóvontatta kocsik furikáztak, hanem helyettük megjelentek az autók és a buszok.
A megnövekedett terhelés hatására a híd nyolc év alatt 1 hüvelyket azaz kb. 20 cm-t süllyedt, így 1967-ben a londoni tanács úgy döntött, hogy új hidat kell építeni, míg a régit majd elbontják.
Ilyenkor általában a régi hidat elbontják és megsemmisítik, de ez esetben Ivan Luckinnak - aki korábban újságíró volt, most pedig a megoldáson dolgozó bizottság egyik munkatársa - őrült ötlete támadt: a megsemmisítés helyett miért nem bocsátják inkább árverésre a hidat, biztosan lenne olyan őrült különc aki megvenné.
Az ötlet korántsem volt olyan őrült mint ahogyan elsőre hangzik, ugyanis éppen ebben az időben egy bizonyos Robert P. McCulloch - egy missouri-i születésű olaj- és repülőgép-vállalkozó - különleges problémával szembesült. McCulloch 1963-ban megalapította Lake Havasu City-t 16 000 hektár nyugati arizonai földön, de a Colorado-folyó egyik ága, amelyről úgy gondolta, hogy az új várost vonzó üdülővé teszi, úgy tűnt, hogy folyóból hamarosan inkább tóvá változik.
Ennek megakadályozása érdekében komoly mérnöki munkával új csatornát hozatott létre, melyre azonban új hidat volt szükséges építeni. Így történt, hogy 1968 áprilisában McCulloch egyezséget kötött London városával és alig kevesebb mint 2,5 millió dollárt fizet a hídért.
Ezek után még 7 millió dollárt ajánlott, hogy a gránit blokkokat szétszedés során egyesével beszámozzák majd azokat az államokba szállítsák. A hidat azután az arizónai Thompson-öböl és a Havasu-tó között 1971-ben nyitották meg a nagyközönség előtt.
Ha szívesen sétálnál velem London titkos helyszínein, sohasem hallott történeteket hallgatva akkor küldj nekem egy üzenetet, beszéljük meg a részleteket. Persze akkor is írhatsz ha szívesebben követnéd az útikönyvek ajánlatát, azokhoz is vannak elképesztő történeteim. :) Ágota
idegenvezeteslondon@gmail.com
Ha hasznosnak találod a változatos és izgalmasabbnál-izgalmasabb bejegyzéseket az "Idegenvezetés London" blogon és Facebook oldalon, akkor kérlek, támogass egy kávé árával, hogy még sokszor találkozhassunk legalább a képernyőn keresztül. www.buymeacoffee.com/agotabf