Hogyan azonosították magukat az angolok a középkorban?

Hogyan azonosították magukat az angolok a középkorban?

Ha a 14. század vidéki Angliájában járnánk, nem lenne meglepő, ha leginkább olyan emberekkel találkoznánk, akiknek csak egy nevük van. Mivel ezek a közösségek relatíve kicsik voltak, mindenki ismert mindenkit, elegendő volt ha például egyszerűen csak John-nak hívták, mindenki azonnal tudta kiről van szó.

Ha két vagy több John is volt a közösségben, akkor esetleg mellé tették, hogy "faluvégi John" vagy "John, az öreg Greg fia", akkoriban ugyanis a családnév a vidéki népek között nem bírt nagy értékkel.

Ezekben az időkben csak a gazdagabb rétegek, avagy a politikusok, tisztségviselők különböztették meg magukat családnevekkel, mivel ők jóval többet utaztak és így beazonosíthatóknak kellett lenniük lakhelyüktől távolabbi vidékeken is.

Ez a helyzet azonban a 14. század második felében gyorsan változni kezdett, ugyanis a nagy pestisjárvány után (1348-49) az emberek elkezdtek a gazdaságok között mozogni a jobb munkalehetőségek reményében, így azonosításukra is nagyobb szükség lett, amit legeygszerűbben a családneveikkel lehetett megoldani.

Ez a folyamatos változás és az uralkodó, a tisztviselők, az arisztokrata családok leszármazottainak folyamatos utazásai hozták azután magukkal a szükségét annak, hogy akár távollétükben is beazaonosíthatóak legyenek akár a velük kapcsolatos ügyek, iratok is, hogy hamarosan megjelentek a személyes pecsétek.

A nemesek pecsétein hamarosan megjelentek az évszázados családi címerek, alakok ábrázolása akár lovon, a neveik kezdőbetűi avagy a hivatal megnevezése melyet viseltek.

A világi uraságok, kereskedők pecsétei laposak és kerek alakúak lettek, míg az egyházi méltóságoké és főúri dámáké domború. Ha az illető azután elhalálozott, a leszármazottai, utódai az ő pecsétjét tovább nem használták, hanem a kiöntő mintával együtt megsemmistették azt. Ugyanígy, ha a pecsét esetleg elveszett, akkor a birodalomban körbeküldték az információt, hogy a továbbiakban a pecsét érvényét veszítette.

Nem csak személyeknek volt egyéni pecsétjük, hanem például apátságoknak, városoknak, céheknek, egyetemeknek vagy akár hidaknak is, ahol például hídpénzt szedtek.

A pecsétek akkoriban egyenértékúek voltak a mai értelemben vett aláírással.

A királyságnak is megvolt a maga pecsétje, amiből mindig kettő készült (great seals), egy a mindenkori kancellárnál, aki a kancellári iratokat hitelesítette vele, a másik pedig a kincstárnoknál, hasonló okokból. Ezek méretes pecsétek voltak, szabvány szerint 6 inch azaz nagyjából 15 cm-esek, a kancellár pedig csak piros, a kincstárnok pedig csak zöld viaszt használhatott a hitelesítésnél.

A mindenkori uralkodó ezzel szemben kezdetben egy kisebb személyes pecsétet használt (a privy seal-t), amit azután idővel a személyes titkárja kezdett használni, az uralkodónak pedig készítettek egy secret seal-t (azaz titkos pecsétet) a saját személyes leveleinek lezárása céljából. 1400 végére az uralkodónak tehát 4 külön pecsétje volt, a privy seal, a secret seal és a két great seal.

Ha szívesen sétálnál velem London titkos helyszínein, sohasem hallott történeteket hallgatva akkor küldj nekem egy üzenetet, beszéljük meg a részleteket. Persze akkor is írhatsz ha szívesebben követnéd az útikönyvek ajánlatát, azokhoz is vannak elképesztő történeteim. :) Ágota
idegenvezeteslondon@gmail.com

Ha hasznosnak találod a változatos és izgalmasabbnál-izgalmasabb bejegyzéseket az  "Idegenvezetés London" blogon és Facebook oldalon, akkor kérlek, támogass egy kávé árával, hogy még sokszor találkozhassunk legalább a képernyőn keresztül. www.buymeacoffee.com/agotabf

Read more

Magyarok Londonban: Sass Flóra, az első magyar női Afrika-kutató

Magyarok Londonban: Sass Flóra, az első magyar női Afrika-kutató

Megkockáztatom, hogy alig néhányan hallottatok Sass Flóra (helyenként Szász) magyar származású, londoni kötődésű Afrika kutatóról, pedig nem csak felfedezései de élete is meglehetősen érdekes. Sőt mi több, Ugandában emléktáblát találunk az emlékére, de erről egy kicsit később. Kezdjük a történetet ott, hogy 1841-ben egy székely kisbirtokosi családba Nagyenyeden megszületett egy

By Agota