Hogyan azonosították magukat az angolok a középkorban?
Ha a 14. század vidéki Angliájában járnánk, nem lenne meglepő, ha leginkább olyan emberekkel találkoznánk, akiknek csak egy nevük van. Mivel ezek a közösségek relatíve kicsik voltak, mindenki ismert mindenkit, elegendő volt ha például egyszerűen csak John-nak hívták, mindenki azonnal tudta kiről van szó.
Ha két vagy több John is volt a közösségben, akkor esetleg mellé tették, hogy "faluvégi John" vagy "John, az öreg Greg fia", akkoriban ugyanis a családnév a vidéki népek között nem bírt nagy értékkel.
Ezekben az időkben csak a gazdagabb rétegek, avagy a politikusok, tisztségviselők különböztették meg magukat családnevekkel, mivel ők jóval többet utaztak és így beazonosíthatóknak kellett lenniük lakhelyüktől távolabbi vidékeken is.
Ez a helyzet azonban a 14. század második felében gyorsan változni kezdett, ugyanis a nagy pestisjárvány után (1348-49) az emberek elkezdtek a gazdaságok között mozogni a jobb munkalehetőségek reményében, így azonosításukra is nagyobb szükség lett, amit legeygszerűbben a családneveikkel lehetett megoldani.
Ez a folyamatos változás és az uralkodó, a tisztviselők, az arisztokrata családok leszármazottainak folyamatos utazásai hozták azután magukkal a szükségét annak, hogy akár távollétükben is beazaonosíthatóak legyenek akár a velük kapcsolatos ügyek, iratok is, hogy hamarosan megjelentek a személyes pecsétek.
A nemesek pecsétein hamarosan megjelentek az évszázados családi címerek, alakok ábrázolása akár lovon, a neveik kezdőbetűi avagy a hivatal megnevezése melyet viseltek.
A világi uraságok, kereskedők pecsétei laposak és kerek alakúak lettek, míg az egyházi méltóságoké és főúri dámáké domború. Ha az illető azután elhalálozott, a leszármazottai, utódai az ő pecsétjét tovább nem használták, hanem a kiöntő mintával együtt megsemmistették azt. Ugyanígy, ha a pecsét esetleg elveszett, akkor a birodalomban körbeküldték az információt, hogy a továbbiakban a pecsét érvényét veszítette.
Nem csak személyeknek volt egyéni pecsétjük, hanem például apátságoknak, városoknak, céheknek, egyetemeknek vagy akár hidaknak is, ahol például hídpénzt szedtek.
A pecsétek akkoriban egyenértékúek voltak a mai értelemben vett aláírással.
A királyságnak is megvolt a maga pecsétje, amiből mindig kettő készült (great seals), egy a mindenkori kancellárnál, aki a kancellári iratokat hitelesítette vele, a másik pedig a kincstárnoknál, hasonló okokból. Ezek méretes pecsétek voltak, szabvány szerint 6 inch azaz nagyjából 15 cm-esek, a kancellár pedig csak piros, a kincstárnok pedig csak zöld viaszt használhatott a hitelesítésnél.
A mindenkori uralkodó ezzel szemben kezdetben egy kisebb személyes pecsétet használt (a privy seal-t), amit azután idővel a személyes titkárja kezdett használni, az uralkodónak pedig készítettek egy secret seal-t (azaz titkos pecsétet) a saját személyes leveleinek lezárása céljából. 1400 végére az uralkodónak tehát 4 külön pecsétje volt, a privy seal, a secret seal és a két great seal.
Ha szívesen sétálnál velem London titkos helyszínein, sohasem hallott történeteket hallgatva akkor küldj nekem egy üzenetet, beszéljük meg a részleteket. Persze akkor is írhatsz ha szívesebben követnéd az útikönyvek ajánlatát, azokhoz is vannak elképesztő történeteim. :) Ágota
idegenvezeteslondon@gmail.com
Ha hasznosnak találod a változatos és izgalmasabbnál-izgalmasabb bejegyzéseket az "Idegenvezetés London" blogon és Facebook oldalon, akkor kérlek, támogass egy kávé árával, hogy még sokszor találkozhassunk legalább a képernyőn keresztül. www.buymeacoffee.com/agotabf
