A nagy viktoriánus szexbotrány: 19 Cleveland street (18+)

A szexualitással kapcsolatos normákat, azaz a nemi erkölcsöt Európában - és így a Egyesült KIrályságban is - a korai középkor óta a kereszténység tanai határozták meg. A gyakorlat azonban a változatlan alapelvek ellenére az évszázadok folyamán viszonylag tág határok közt ingadozott és nem volt ez másként a viktoriánus korban sem.

A kor nyilvánosan hirdetett normája a nemi életet csak gyermeknemzés érdekében tartotta elfogadhatónak, de gyakoriságát és formáit még a házasságon belül is korlátozni kívánta. A puritán morál a szexualitást elvben elutasította mint örömforrást, de meglehetősen eltérő módon viszonyult a két nem szexualitásához. A férfi késztetését természetes biológiai tényként fogadta el, míg a nőnél még a létezését is kétségbe vonta, tőlük mindössze a házasélet passzív tűrését várták el habár a szigorúan korlátozó normákat leginkább csak a városi középrétegek követték. Azokat, akik fittyet hánytak a normákra -
amelyekkel a ’művelt középosztály’ megkülönböztette magát a ’néptől’ - kiközösítették maguk közül.

A szegényebb rétegek körében ugyanakkor széles körben fennmaradt a meztelenséghez való természetesebb viszony. Noha a felnőtt embertől elvárták, hogy a nyilvános terekben eltakarja testének nagy részét, de a mosakodás, fürdés és öltözködés a szűkös összezártságban kényszerűen mások előtt zajlott. Az ellenkező nemű családtagok előtti meztelenség nem keltett szégyenkezést.

A kettős morál következménye az az ellentmondás is, hogy miközben abszurdba hajló szigorral igyekeztek megrendszabályozni a nemi ösztönöket, a prostitúció virágkorát élte. Londonban 1887-ben 80 000-re becsülték a prostituáltak számát, a ’kéjnők’ hozzátartoztak a városok egyes utcáinak, vendéglátó- és szórakozóhelyeinek képéhez, a bordélyházak látogatása pedig a közép- és felsőosztálybeli férfiak elfogadott 'szabadidős tevékenysége' volt. A prostitúciót nemcsak nőtlen férfiak vették igénybe: a nem szerelmi házasságok hidegsége, az uralkodó prüdéria, gyakran eredményezett kielégítetlenséget a házasságban élőknél is.

A fotográfia elterjedésével párhuzamosan ezekben az évtizedekben váltak kereskedelmi tömegtermékké a pornográf képek és kiadványok is. Az új jelenségre először Angliában reagált a törvényhozás, ahol 1857-ben törvényt hoztak az ’obszcén művek és írások’ terjesztése ellen.

Ez a hosszas bevezető a korba szükséges volt ahhoz, hogy megértsük, akkoriban a saját nemükhöz vonzódó személyeknek milyen nehéz környezetben kellett utat találni vágyaikhoz. A homoszexualitás nem csak hogy tiltott volt, de komoly börtönbüntetést is vont maga után, elég ha csak a szerencsétlen sorsú költő, drámaíró Oscar Wilde-ra gondolunk.

Az író 1891-ben ismerkedett meg Lord Alfred Douglas-szel, a nála 16 évvel fiatalabb arisztokratával, aki maga is költői ambíciókat dédelgetett és Wilde nagy rajongója volt. Kapcsolatuk hamarosan több lett mint barátság, ezt pedig Douglas apja, Queensberry márki nem nézte jó szemmel és a botrány hamarosan kirobbant. A márki magándetektíveket fogadott akik előásták Wilde összes gyanús ügyét, három nappal később Wilde-ot bűnösnek találták többrendbeli fajtalankodás vádjában a bíró pedig a maximális, kétévnyi kényszermunkára ítélte a vádlottat mely ítélet azután derékbe törte Wilde írói karrierjét.

Volt azonban a kornak egy sokkal magasabb körökbe mutató botránya is, melyet a mai napig csak úgy emlegetnek, hogy a ’Cleveland Street-i ügy’.

Történt, hogy a 19.  század végén egy bizonyos Charles Hammond nevű úriember egy csak és kizárólag férfiak találkozóhelyeként fenntartott bordélyházat üzemeltett a londoni Cleveland Street 19 szám alatt, mely épület a mai Tottenham Court Road és a Great Portland Street metró megállók között félúton található.

Hammond ’ügyfélköre’ nagyrészt arisztokrata férfiakból állt és a találkahely éveken át működött minden probléma és a hatóságok tudta nélkül, annak ellenére, hogy tevékenysége törvénybe ütközött.

Azonban semmi sem tart örökké, így egy nap, 1889. július 4-én a botrány kipattant. Főszereplője a 15 éves Charles Swinscow nevű távirat kézbesítő fiú volt, akit munkáltatója az Általános Postahivatal lopással vádolt és ellene vizsgálatot is kezdeményeztek. A kézbesítők feladata volt ugyanis, hogy kerékpárjukkal a várost járva a sürgős üzeneteket célba juttassák, melyért heti 11 shilling fizetés járt. Mikor Swinscow elfogására került sor, nála 18 schillinget találtak, melynek származására nem tudott kielégítő magyarázattal szolgálni ezért azonnal elő is állították a közeli rendőrörsön.

A véget nem érő faggatás és megfélemlítés hatására Swinscow pánikba esett és bevallotta, hogy Charles Hammond Cleveland Streeten található házban is gyakran megfordul, ahol alkalmankénti 4 shilling összegért a férfiak rendelkezésére áll.

A felháborodás a rendőrörsön nem is lehetett volna nagyobb, azonnal kivonultak a Clevelend streetre hogy Hammondot letartóztassák, de a férfit nem találták ott így figyelni kezdték az épületet, várva hátha hamarosan felbukkan. Az elkövetkezendő napokban a rendőrség megpróbálta azonosítani az házhoz érkező és onnan távozó férfiakat, akik között Swinscow segítségével horogra is akadt egy bizonyos ’Mr. Brown’, akiről a kézbesítő fiú állította, hogy az egyik ügyfele volt.

A rendőrség követni kezdte a férfit, aki elvezette őket egy Knightsbridge városrészben lévő laktanyához, ahol azután a férfit Lord Arthur Somerset néven azonosították. Sommeret nem volt más mint a Királyi Lovasőrség egyik hadnagya és Edward walesi herceg (a későbbi VII. Edward király) lovászmestere, így a botrány szálai azonnal nagyon magasra vezettek.

Még megdöbbentőbb volt azonban, hogy a királyi család egyik tagja, Albert Viktor herceg is gyanúba keveredett (a későbbi VII. Edward király fia), akit ugyan a fiúk nem neveztek meg, de a rendőrségnél lévő iratok a részvételét sugallták. Hogy a királyi család elkerülje az igazi botrányt, Albertet több éves indiai útra küldték, hogy minnél távolabb legyen a várostól. Valójában Albertnek nem ez volt az első botránya, ugyanis a nem egészen egy évvel korábbi Hasfelmetsző Jack gyilkosságok nyomozása során is felmerült a neve mint lehetséges felbújtó.

Mint tudjuk az európai uralkodóházak ezer szállal kötődnek egymáshoz, berkeikben rengeteg a belházasság így alkalmanként genetikailag nem tökéletes vagy akár szellemileg sérült utódok is korona közelbe kerülhetnek. Nem volt ez másként Albert herceg esetében sem, nem rendelkezett tökéletes génállománnyal és úgy tűnt szellemileg is elmaradt a korosztályától. Szexualitásában biszexuális volt, így a női és férfi bordélyokat is látogatta, ahol egy alkalommal szifilisszel fertőződött, mely betegség előrehaladott állapotában komoly szellemi leépüléssel jár így hamarosan ki is húzták nevét a trónöröklési listáról.

A botrány harmadik arisztokratája a 39 éves Henry James Fitzroy volt, Euston grófja akinek levelezése szintén hemzsegett a fiatal fiúkkal váltott üzenetektől, ennek ellenére vallomását, miszerint mindössze egyszer látogatott csak el a Cleveland Street 19-be, a bíróság elfogadta és felmentette a grófot.

A fiúkat a bíróság a szeméremsértés elkövetésével összefüggésben négy és kilenc hónap kényszermunkával súlyosbított szabadságvesztésre ítélte.

Furcsa mód azonban ekkoriban a bíróság nem tett különbséget beleegyezésen és erőszakon alapuló ’szodómia’ között, sőt a nők közötti egynemű kapcsolatról 1921-ig nem is vett tudomást.

Az arisztokrata vendégek közül végül senkit sem vontak felelősségre.

Ha szívesen sétálnál velem London titkos helyszínein, sohasem hallott történeteket hallgatva akkor küldj nekem egy üzenetet, beszéljük meg a részleteket. Persze akkor is írhatsz ha szívesebben követnéd az útikönyvek ajánlatát, azokhoz is vannak elképesztő történeteim. :) Ágota
idegenvezeteslondon@gmail.com

Ha hasznosnak találod a változatos és izgalmasabbnál-izgalmasabb bejegyzéseket az  "Idegenvezetés London" blogon és Facebook oldalon, akkor kérlek, támogass egy kávé árával, hogy még sokszor találkozhassunk legalább a képernyőn keresztül. www.buymeacoffee.com/agotabf