A londoni Kensington Palota és amit odabent láthatunk

Korábban már írtam egy bejegyzést a londoni Kensington Palotáról, elsősorban arról, hogyan is jött létre évszázadok alatt ez a központi királyi palota, valamint hogy ki laktak itt és hogyan formálták a helyszínt napjainkig. Ha ezt a bejegyzést szeretnétek elolvasni, akkor kattintsatok ide.

Ebben a bejegyzésben pedig a jelenleg is látogatható palotáról lesz szó, mégpedig részletesen, hogy mit is láthattok odabent.

Kezdjük is azzal, hogy önmagában a Kensington Palota hozzávetőleg 300 éves történelemmel rendelkezik, látogatásra az év szinte minden napján van lehetőség, ide kattintva jegyet is tudtok foglalni.

Odabent állandó kiállításokat találhattok:
* The King's State Apartments, azaz a férfi uralkodók által használt lakrész
* The Queen's State Apartments, azaz a királynék által használt lakrész
* Victoria: A Royal Childhood, azaz a lakrész ahol Victoria királynő született és felnőtt

Valamint időszaki kiállításokat a The Pigott Galleries-ben, melyek általában szorosan kapcsolódnak a palota múltjához, a benne lakókhoz, sőt alkalmanként az egykoron itt szolgálókhoz is.

A Kensington Palota előtt található egy süllyesztett kert is, erről azonban egy másik bejegyzésben lesz szó.

The King's State Apartments

Londonban - csakúgy mint Európa más uralkodóházainál - a királyi palotákban az uralkodó párnak külön lakosztálya volt, a házastársak nem éltek olyan szorosan együtt, ahogyan az a mai időkben egy párnál megszokott. A királyi lakrész nem csak az uralkodó privát szféráját jelentette, de része volt az udvarnak is, ahol igen sokan megfordultak, amikor ilyen-olyan ügyben a király színe elé járultak. Itt mindig nagy volt a sürgés-forgás, a folyton áramló vendégsereg mellett a kiszolgáló személyzet hada is használta a helyiségeket.

Magához a királyi lakosztályokhoz (King's State Apartments) a Királyi lépcsősoron (King's Staircase) át vezetett az út, így ha ti pont ezeket a lépcsőket másszátok, érdemes rá emlékezni, hogy a korabeli előkelőségek lába nyomában jártok.

Ahhoz azonban, hogy valaki a király színe elé kerülhessen, nem csak az öltözékének de ékszereinek és egyéb kiegészítőjeinek is rendben kellett lenni, amit a mindenkori, vörös egyenruhát viselő ajtónállók ellenőriztek.

Magának a lépcsőháznak a festése 1726 körül római mintára készülhetett, a megbízatást pedig a kor egyik kiváló festőművésze William Kent (1685 – 1748) kapta, aki egyébként saját magát is a képre festette. Ezt az alakot a mennyezeten találjuk, barna festősapkában amint egy festőpalettát tart a kezében.

The Presence Chamber (a fogadószoba)

Feltűnhet, hogy a palota egyes termei igencsak gyéren bútorozottak, de ez nem azért van, mert az idők során eltünedeztek belőlük a berendezési tárgyak, hanem mert valójában sohasem voltak ott. Ebben a teremben például egyedül csak az uralkodó ült trónján a bíbor színű selyemdamaszt baldachin alatt, a vendégek nemre és korra való tekintet nélkül, mind álltak körülötte. Érkezéskor természetesen a király előtt szükséges volt meghajolni és neki kezet is csókolni.

The Privy Chamber (a magánszoba)

Ez a szoba II. György király (uralkodott: 1727-1760) feleségének, Caroline királynénak a kedvenc szobája volt, ugyanis nagyon szerette itt szórakoztatni a saját vendégeit. A festményeket itt is William Kent festőművész készítette, az alakok között ott van Mars, a római hadisten és Minerva, a bölcsesség istennője is.

The Cupola Room (a kupola terem)

Ez az egyik leggazdagabban díszített terem, és a festést itt is természetesen Kent végezte. Az egyébként, hogy Kent-re esett az uralkodó választása, meglepte az udvar népét, ugyanis a kor legismertebb festője Sir James Thornhill volt a várományos, azonban Kent olcsóbban vállalta a munkát.

A terem közepén egy hatalmas órát találhatunk 1743-ból, mely fénykorában Handel dallamokat játszott. Az óra II. György (uralkodott: 1726-1760) király első szülött fiának, Frederik herceg feleségének, Augusta of Saxe-Gotha hercegnőnek a jóvoltából került a palotába.

II. György király és Caroline királyné ebben a teremben tartotta a legtöbb bálat, melyek során a vendégek a terem közepén táncoltak, a királyné pedig a szomszédos szobában kedvenc időtöltésének hódolt, kártyázott.

Később, 1819-ben szintén fontos helyszín lett a terem, itt tartották ugyanis a kislány Viktória (a későbbi királynő) keresztelőjét is, ahol nagybátyja, a későbbi IV. György király (uralkodott: 1820-1830) javaslatára lett a lányka teljes neve Alexandrina Victoria. Alexandrina az orosz cár, I. Miklós felesége Alexandra Feodorovna (élt: 1798-1860) után, míg Viktória az kislány édesanyja után. Egyebek mellett I. Miklós cár nevéhez fűződik az 1848-49-es magyar szabadságharc leverése, valamint a krími háború megindítása is.

The King's Drawing Room (a királyi szalon)

Ebben a szobában csoportosultak az udvaroncok, mindazok akik támogatást reméltek az uralkodótól. A mennyezeti festményen Jupitert láthatjuk, amint véletlenül ugyan de megöli szerelmét Semele-t - mintegy üzenetként, hogy vigyázat!

1735-ben, amikor az uralkodó, II. György király Hannoverben, a szülőföldjén tartózkodott, felesége Caroline királyné aki a művészetek nagy barátja volt, megragadta az alkalmat és az itt lógó festményeket kicsit átrendeztette, sőt egy, a Stuart királyi családot ábrázoló van Dyke festmény is elhelyeztetett a falakon. Amikor György király visszatért, hatalmas haragra gerjedt és utasítást adott, hogy az addig itt függő olasz festményt azonnal hozzák vissza. Ahogy fogalmazott, azt a "kövér Vénuszt"! Amire gondolt, az a Vénusz és Cupido című festmény Giorgio Vasari-tól, mely azóta is itt függ a szobában.

A képen a két figura, a fiatal Cupido (a római mitológiában Ámor, a görög mitológiában Erosz) által megtestesített érzéki, földi szerelem és a Vénusz istennő által képviselt szellemi, égi szerelem kontrasztját képviseli, akit Cupido csókja nem igen hat meg.

Queen Caroline's Closet (Caroline királynő szobája)

Eredetileg ez a kis szoba III. Vilmos király (uralkodott: 1689-1702) kisebbik hálószobája volt, sokkal jobban szerette és többet is használta, mint a mellette lévő, nagy méretű állami háloszobát. Később I. György király (uralkodott: 1714-1727) a könyv gyűjteményét tartotta itt, de azoknak hamarosan menniük kellett, ugyanis II. György felesége, Caroline királyné 1727-ben hatalmas felfedezést tett, egy szekrénykében ráakadt Hans Holbein festőművész, még VIII. Henrik királyról (uralkodott: 1509-1547) és udvaroncairól készült rajzokra, a szobát pedig galériává alakította és elnevezte az Angol Galériának.

A 18. század végére azonban ezek a képek elkerültek innen, átvitték őket más királyi rezidenciákra, a szobát pedig előbb Viktória királynő édesanyja számára öltözőszobává, majd Viktoria számára fürdőszobává alakították.

The King's Gallery (a királyi galéria)

Ez az épületrész III. Vilmos király számára készült, és az eredeti tervekben nem szerepelt. Eredetileg a falakat zöld bársonnyal fedték és a király itt találkozott a kémeivel, valamint tervezte meg katonai hadjáratait. 1694-ben az ablak elé egy szélkereket is szereltek az uralkodó számára, mely a tetőre épített szélkakashoz csatlakozott, így a király bármely időben szemügyre vehette a szélirányt, csak hogy tudja, vajon jók-e a szelek ahhoz, hogy Franciaország felől, a csatornán közeledő ellenséges invázióra számítani kelljen. Az is nagyon valószínű, hogy III. Vilmos ebben a szobában fázhatott meg olyan komolyan, amely 1702-es halálához vezetett.

1725-ben a termet I. György király számára vörös damaszttal borították, a fal mentén a fa borítást fehérre festették majd aranyozták és a mennyezetet is freskókkal díszítették.

Később, 1835-ben Viktória édesanyja a hatalmas termet három kisebb szobára osztatta kislánya számára, de ezt a módosítást hamarosan megszüntették.

The Queen's State Apartments

Ezekben a magán szobákban töltötte II. Mária királynő (uralkodott: 1689-1694 haláláig) és férje III. Vilmos király (uralkodott: 1689-1702) a magánóráit, közös uralkodásuk ideje alatt.

The Queen's Staircase (a Királynői lépcsőház)

A Királynői lépcsőház szándékoltan kisebb és kevésbé díszes mint a Királyi lépcsősor, míg amaz márvánnyal, ez itt tölgyfával borított.

The Queen's Gallery (a Királynői galéria)

A gyönyörű és divatos Mária 28 évesen került a trónra, miután összeházasodott a holland Orange házból származó unokatestvérével Vilmossal, és Anglia trónján is közösen ültek. A házasság nem indult könnyen, Vilmos majd kétszer olyan idős volt mint Mária, beteges és ez a mások által elrendezett házasság a fiatal lányt eleinte eléggé elszomorította, de azután az évek alatt összeszoktak. A galériában találni is kettejükről portrékat, de van itt egy Mária édesanyjáról, Anne Hyde York hercegnőjéről is.

Mária még Hollandiában kezdte elhivatottan gyűjteni az indiai, kínai és japán kincseket, elsősorban szőnyegeket és porcelánokat, amelyeket a Kensington Palotába is magával hozott és a királyi lakhely berendezésének a gerincét adták.

A galériában sokszor üldögélt az uralkodónő az udvarhölgyeivel, akik hímzéseikkel foglalkoztak, avagy hangos felolvasásokat tartottak. Az ablak közelében madarak csiripeltek kalitkákban, valamint a palota kutyái is itt üldögéltek a földre helyezett párnáikon.

1689-ben III. Vilmos meghívására egy előkelő vendég érkezett a galériába, maga Nagy Péter cár (uralkodott: 1682-1721), aki még portrét is ült a kor egyik ismert festőművészének, Sir Godfrey Knellernek, melyet szintén megtalálhatunk itt a szobában.

The Queen's Closet (a Királynő szobája)

Anna királynő (uralkodott: 1702-1714), aki II. Mária húga volt, a galériában élt közösségi élete után szeretett ide visszavonulni magányába, de szintén ez az a helység, ahol 1710-ben egyik legkedvesebb gyermekkori barátnőjével, Sarah Churchill Marlborough hercegnőjével is komolyan összeveszett. A két nőt 35 éves barátság kötötte össze, Anna komoly pozíciókkal halmozta el barátnőjét az udvaron belül, bár sokszor előfordult, hogy nem értettek egyet a politikai, a bírósági avagy az egyházi kinevezésekkel kapcsolatban. Többek között ezekre a vitákra ment rá végül a barátságuk és többé nem is beszéltek egymással.

The Queen's Dining Room (a Királynő étkezője)

Ez a szoba meglehetősen szépen megmaradt, így megláthatjuk, hogy hogyan is nézhetett ki a helység a 17. század környékén. Elsősorban a királyi pár használta, II. Mária és férje III. Vilmos itt szerették elkölteni a privát vacsorájukat. Ez volt az a szoba is, ahol az akkoriban még egzotikumként kezelt teát is fogyasztotta a királynő, udvarhölgyei társaságában.

A falon lógó képen Katherine Elliot látható, aki II. Mária édesapjának, II. Jakab királynak (uralkodott: 1685-1688) volt a dajkája, valamint később udvarhölgye a két feleségének. Az első közülük Anne Hyde volt, aki mint szerető kezdte karrierjét a királyi udvarban, a második pedig Modenai Mária volt aki Észak-Olaszországból származott.

The Queen's Drawing Room (a Királynői szalon)

II. Mária itt tartotta a korban is híres porcelángyűjteményét, gyakorlatilag a szoba minden pontján ezek voltak kiállítva. Sajnos a II. világháború alatt, 1940-ben komolyan megsérült egy bombatalálat miatt.

The Queen's Bedroom (a Királynő hálószobája)

Amikor a királyi pár, II. Mária és III. Vilmos az építkezés befejezésekor beköltözött, ezt a helységet jelölték ki a királynő hivatalos hálószobájává, de később az uralkodónő kérésére kicsit megnagyobbították az itt található helységeket. A hálószoba átkerült máshová, ez a szoba pedig szintén a porcelánoké lett.

Amikor II. Mária királynő 1694-ben a himlő csalhatatlan jeleit vette észre magán, első dolga volt a hivatalos- és magániratainak az elrendezése és csak ezután tudatta férjével és a személyzettel, hogy nagy valószínűséggel megbetegedett. Férje III. Vilmos ezután egy lépésre sem távolodott el szeretett feleségétől, akit ebben a szobában fektettek ágyba, a szerető férj pedig még egy tábori ágyat is felállíttatott a szobájában, hogy az éjszakát is vele tölthesse. A férfi sírva fogadta a királynő halálhírét de nélküle még 8 évet élt, egyedül uralkodva.

Amikor III. Vilmos 1702-ben a Hampton Court palota környékén lovas balesetet szenvedett, a sebesült királyt visszahozták a Kensington Palotába, ahol azonban náhány nap múlva maga is életét veszítette.

Victoria: A Royal Childhood

A német származású Viktória 1819. május 24-én, hajnali 4.15-kor született a Kensington Palotában, mint trónörökös a sorban ötödikként. Édesapja III. György király 5. gyermeke volt, Edvárd herceg, édesanyja pedig Viktória, Szász-Koburg-Saafeld (Saxe-Coburg-Saalfeld) hercegnője, egyenesen Németországból. Kevesen tudják, de az édesanya az angol párja előtt már volt házas, első férje a 23 évvel idősebb, szintén német Leiningen hercege Emich Carl volt, akivel két gyermekük született, mielőtt a férfi 50 évesen meghalt.

A szülők, Edvárd és Viktória nagyon boldogok voltak a kislánnyal, Viktóriával. Az édesapa, a kislány 8 hónapos korában a családot a lakhatási költségek csökkentése okán vidékre vitte, hogy a telet egy tengerparti városban, Sidmouth-ban töltsék, azonban a férfi az egyik napi sétájuk alatt olyan komolyan meghűlt, hogy néhány hét múlva 1820-ban meg is halt.

A gyászoló özvegy a picike Viktóriával visszatért a Kensington Palotába, annak ellenére hogy nemigen beszélt angolul és szinte senkit sem ismert az országban, de azt gondolta, hogy gyermeke érdekében ez a legjobb megoldás. Itt is növekedett fel Viktória, anyja első házasságából származó egyik féltestvérével az ekkor már 13 éves Feodore hercegnővel, Louise Lehzen nevű nevelőnőjükkel és az ambíciózus lovászmesterükkel Sir John Conroy-jal.

A kislány Viktóriának jó gyermekkora volt, ellátták mindenféle játékokkal, háziállatokkal, csodálatos ruhákkal amiket mind nagyon szeretett. Emellett rövid történeteket írt, babaruhákat varrt és remekül rajzolt. Nagyon érdekelte a színház és féltestvérével, Feodore-ral is sokat játszottak együtt, mindazok ellenére, hogy édesapja halála komoly anyagi nehézségeket rótt a családra.

A tágabb családban sem volt azonban teljes a harmónia, ugyanis elhunyt férje testvére, akkor már uralkodó IV. György király (uralkodott: 1820-1830) nemigen szívelhette az özvegyet, ezért is alakult úgy, hogy a kis család anyagi oltalmazója és segítője Sir Conroy lett. Ő volt az, aki aktívan részt is vett Viktória nevelésének bonyolult és szigorú szabályrendszerének kialakításában, amelynek célja, az volt, hogy alapvetően gyenge akaratúvá és teljesen tőlük függővé tegye a lányt abban a reményben, hogy egy napon majd esetleg némi hatalmat gyakorolhatnak rajta keresztül.

Ezzel Sir Conroy nem volt túl népszerű a királyi család tagjai között és maga a kis Viktória sem kedvelte a férfit. Tervei szerint ha Viktória még kiskorúként léphetett volna trónra, akkor megtette volna magát régensnek, de ez a terve füstbe ment, mivel 1837-ben, amikor Viktória megörökölte a trónt, már éppen nagykorú lett, a férfit pedig gyakorlatilag kizárta az udvartartásból. Conroy ezután vidékre vonult vissza, majd 12 évvel később súlyos adóssággal a háta mögött halt meg.

A korábbi terveknek megfelelően Viktóriát már 4 évesen elkezdték kimondottan az uralkodásra tréningezni, ami azért lehetett így, mert édesapja vérvonalán egyetlen testvérnek sem maradt élő leszármazottja, így ő volt az egyetlen akire később számítani lehetett. Amikor elérte a 11 éves kort, akkor ez az út szinte teljesen bizonyossá is vált.

Nagyon sok témában kellett otthonosan mozogjon, ezért tanult rajzolni, zenélni, történelmet, matematikát, politikát és latint is. Sohasem engedték, hogy egyedül legyen, vele egykorú gyerekekkel vették körül és a hálószobáját is édesanyjával osztotta meg. Folyamatosan helyette döntöttek az étkezésről, a testmozgásról, a vallással kapcsolatos gondolatairól és a társasági kapcsolatairól is.

Amikor 12 éves lett, elkezdett feljegyzéseket írni a napi eseményekről, akkoriban elsősorban a színházi látogatásokról, ahol édesanyjával rendszeresen megjelentek. Féltestvére Feodore azonban hamarosan, 1828-ban férjhez ment a német Ernst Christian Carl, Hohenlohe-Langenburg 4. hercegéhez, így Viktória hamarosan teljesen magára maradt a Kensington Palotában.

Amikor azután 1830-ban meghalt IV. György király, Viktória egy lépéssel még közelebb került a koronához, ugyanis ekkor már csak az újonnan megkoronázott 58 éves IV. Vilmos király (uralkodott: 1830-1837) volt előtte a sorban. Az udvar nem vette jó néven az ekkor még igencsak aktív Sir Conroy mesterkedését, hogy Viktóriát mihamarabb koronához juttassa - elsősorban persze a saját maga érdekében - sőt mi több a férfi azt sem engedte Viktóriának, hogy nagybátyja koronázási ünnepségén részt vehessen, akivel egyébként jó kapcsolatot ápolt.

Egy évvel később a 13 éves lányt körbehurcolta az országban, bemutatta mindenféle arisztokrata családoknál, hogy megalapozza a jövendő királynő támogatottságát. Ezekről a találkozásokról Viktória rendszeresen és részletes írt is a napi feljegyzéseiben, amiből kiderült, hogy nagyon megviselték a fiatal lányt ezek a találkozások, ami a fizikai és lelki egészségén is meglátszott. Tífuszos is lett, amiből felgyógyulva édesanyjával való viszonya is megromlott, mert Viktória több támogatást és védelmezést várt volna a nőtől.

Amikor 1836-ban Viktória 17 éves lett, édesanyja meginvitálta a távolabbi családtagokat a születésnapi ünnepségre a Kensington Palotába, ahová a meghívásra megérkezett Németországból az unokatestvére, a szintén 17 éves Albert herceg is.

A család egy része már ekkor látta, hogy a fiatalokból egy meglehetősen sikeres pár lehetne, azonban IV. Vilmos királynak, Viktória nagybátyjának más tervei voltak. Ő inkább a holland Orange családból származó, akkor még csak herceg, de később II. Vilmos néven a holland trónra ülő uralkodó fiát, a szintén Vilmos nevű herceget szemelte ki, ugyanis a hollandok politikai támogatására ekkoriban nagy szüksége lett volna a briteknek.

Azonban a szívnek nehéz volt parancsolni, Albert és Viktória ezen az estén menthetetlenül egymásba szerettek, és bár a herceg hamarosan visszatért Németországba, a fiatalok rendszeresen leveleztek. A kapcsolat ekkoriban Sir Conroy és a majdnem nagykorú Viktória között végleg megromlott, IV. Vilmos király pedig betegeskedett, ami gyakorlatilag megnyitotta Viktória előtt a már oly régen áhított szabadság kapuját.

Viktória 1837. május 24-én betöltötte 18. életévét, a király IV. Vilmos pedig alig egy hónappal később meghalt, így Viktória lépett a helyébe. Édesanyja reggel 6 órakor keltette a hírrel, mire Viktória hálóruhájában ment le a fogadószobába, ahol azonban a Canterbury érsek és Lord Conyngham a Lord Chamberlain, azaz a monarchia legmagasabb rangú tisztviselője már várta és azonnal be is jelentették, hogy lány mától királynő.

Viktória a Kensington Palotában még aznap megtartotta az első Privy Council, azaz a Titkos Tanácsi ülését, amely testület tanácsokkal látja el az uralkodót, különböző államügyekkel kapcsolatban. Az első akadályokat a fiatal lány jól vette, és három héten belül a palotából is kiköltözött, székhelyét áttette a Buckingham Palotába. A koronázásra egy évvel később, 1838. június 28-án került sor, az első években pedig nagy segítségére volt az ország miniszterelnöke Lord Melbourne, akivel szoros barátságot is kialakított.

Ha szívesen sétálnál velem London titkos helyszínein, sohasem hallott történeteket hallgatva akkor küldj nekem egy üzenetet, beszéljük meg a részleteket. Persze akkor is írhatsz ha szívesebben követnéd az útikönyvek ajánlatát, azokhoz is vannak elképesztő történeteim. :) Ágota  idegenvezeteslondon@gmail.com

Ha hasznosnak találod a változatos és izgalmasabbnál-izgalmasabb bejegyzéseket az "Idegenvezetés London" blogon és Facebook oldalon, akkor kérlek, támogass egy kávé árával, hogy még sokszor találkozhassunk legalább a képernyőn keresztül. www.buymeacoffee.com/agotabf

Facebook: Idegenvezetes London
Instagram: @idegenvezeteslondon
X (korábban Twitter): @Idegenvezetes_L

borítókép: ©Idegenvezetés London