A londoni Amerikai Nagykövetség titka
Legjobb tudomásunk szerint minden ország külföldi nagykövetsége egyfajta biztonságos kis menedék, ugyanis a falakon belül nem az adott ország jogrendszere a mérvadó, hanem azé az országé, akié a nagykövetség ugyanis az épületek mentességet élveznek a fogadó ország joghatósága alól.
Ezeket az általában nagy értékű és nagy méretű ingatlanokat az adott ország megvásárolja a fogadó országtól, így azt saját jogán tulajdonolja, de azt is érdemes tudni, hogy a nagykövet hivatali gépkocsija is saját állama felségterületének számít, ha azon éppen diplomáciai zászló leng, azaz valamelyest független a helyi rendőri, katonai szervezetektől, ezek fennhatósága csak korlátozottan terjed ki ezekre a területekre.
A jogi státusz kérdésköréhez tartozik egy izgalmas londoni történet, miszerint 1945-ben, amikor II. Péter Jugoszlávia utolsó királya és felesége Alexandra görög és dán hercegnő kisfia érkezését várták, a pár épp a londoni nagy múltú Claridge's Hotelben lakott. A szülés megindultával Winston Churchill akkori brit miniszterelnök aznapra jugoszláv területté jelölte ki a 212-es lakosztályt, hogy a kisherceg Sándor jugoszláv földön születhessen és az örökléssel később ne akadjanak problémák.
Maga a nagykövet (címe „excellenciás úr”) egyébként a legmagasabb diplomáciai rang, viselője a nemzetközi jog normái szerint képviseli hazája legmagasabb méltóságát egy másik állam legfőbb vezetőjénél.
Érdekesség azonban, hogy a konzul szintén állami képviselő de kevésbé diplomata, elsődleges feladata a saját állampolgárok érdekvédelme, jogi képviselete külföldön, azaz ide tartozik az anyakönyvezés, útlevél-igazgatás vagy állampolgársági ügyintézés is.
Nos visszatérve az amerikai angol nagykövetségre, története 1785-re tekint vissza amikor az amerikaiak először a londoni Great Cumberland Place nevű előkelő utcában rendezkedtek be. A történelem folyamán azután sok egyéb helyre is költöztették a követséget London városában, mígnem 1938-ban a Grosvenor Square 1-es szám lett a végleges cím.
A II. világháború alatt a tér népszerű lett az amerikaiak körében, a 20-as szám aláköltözött Eisenhower tábornok is a katonai vezetőivel valamint az amerikai haditengerészet európai irodája is a téren volt található.
Az 1950-es években Westminster 3. grófja, egy bizonyos William Grosvenor megállapodott az amerikaiakkal, hogy néhány épületet lebonthatnak a tér nyugati oldalán és felépíthetik az általuk áhított nagykövetségi rezidenciát a Grosvenor Square 24 szám alatt, melyet ma is láthatunk.
A gróf személye azért nagyon fontos a történetben, mivel ő volt akkoriban a hatalmas Grosvenor családi örökség kezelője, ez az örökség pedig elsősorban a London belvárosában lévő földeket jelenti, ugyanis London belső kerületeinek nagy része már évszázadok óta magántulajdonban van. Erről a témáról ide kattintva tudhattok meg többet.
Ide kattintva pedig egy nagyszerű interaktív térképen meg is nézhetitek, hogy pontosan mely területek kihez tartoznak London belvárosában.
Az amerkai gyakorlatot elnézve, az ő szokásuk mindig először a föld megvásárlása volt, majd ezután építették rá nagyszabású követségi épületeiket, de ez a gyakorlat ebben az esetben nem működött.
Tárgyalásokat kezdtek az angol arisztokratával, hogy mi lenne a vételára a darabka földnek, de azzal nem számoltak, hogy a család már évszázadok óta él a földjeik és az azon álló épületek bérbeadásából (ezt úgy hívják az angol nyelvterületen hogy leasehold, de ezen a linken erről is olvashattok), így az eladás szóba sem kerülhetett.
Amikor az amerikaiak rájöttek, hogy ebből soha sem lesz adás-vétel, feldúlva beüzentek az angol parlamentbe, hogy ha kell parlamentáris erővel és jogi eszközökkel vegyék rá a grófot, hogy márpedig a földet adja el.
A parlament napirendre is vette a kérdést és bár a gróf egy tapottat sem hátrált, azért támadt egy remek ötlete: ha az amerikaiak hajlandóak visszaadni a Grosvenor családnak mind azt a földet amit az amerikai kontinensen a Függetlenségi háború (1775-1783) alatt tőlük elvettek, akkor ő is hajlandó lesz megfontolni a londoni adásvételt.
Nos ez a visszatérítés azt jelentette volna, hogy gyakorlatilag a grófot illette volna Main állam és New York nagy része, így a továbbiakban az amerikaiak már nem forszírozták a londoni követség alatti földterület tulajdonlását, belementek a második legjobb megoldásba, azaz elfogadták az ajánlatot, miszerint 999 évre bérbe vehetik a Grosvenor család földjét.
A helyzet hosszú távon nyilván nem elégítette ki az amerikaiakat, így 2017-ben egy új, méretesebb, erődszerű épületbe költöztek a Temze mellé, a Nine Elms metrómegálló közelébe, London dél-nyugati részén.
Ha szívesen sétálnál velem London titkos helyszínein, sohasem hallott történeteket hallgatva akkor küldj nekem egy üzenetet, beszéljük meg a részleteket. Persze akkor is írhatsz ha szívesebben követnéd az útikönyvek ajánlatát, azokhoz is vannak elképesztő történeteim. :) Ágota
idegenvezeteslondon@gmail.com
Ha hasznosnak találod a változatos és izgalmasabbnál-izgalmasabb bejegyzéseket az "Idegenvezetés London" blogon és Facebook oldalon, akkor kérlek, támogass egy kávé árával, hogy még sokszor találkozhassunk legalább a képernyőn keresztül. www.buymeacoffee.com/agotabf