A britek és a tea

Ha eszünkbe jutnak a britek, akkor hamarosan eszünkbe fog jutni a tea is, ugyanis az idők során ez a két dolog elválaszthatatlanul összenőtt. Na de hogyan lehetséges ez, hiszen nemhogy a Brit szigeteken, de egész Európában sem termesztenek teát?

A történet felgöngyölítéséhez vissza kell menjünk az időben, mégpedig egészen I. Erzsébet királynő uralkodásának idejére (1559-1603), aki nem volt más, mint a híres VIII. Henry király és Boleyn Anna lánya, aki az egykor a londoni Greenwich városrészben álló palotában született.

Erzsébet uralkodásának 44 éve a birodalomépítésről szólt, ekkoriban kezdtek a britek egészen távoli területeket is meghódítani. A kereskedelem fellendítése céljából az uralkodó 1600-ban segített létre hozni a ma már inkább hírhedt semmint híres East India Company-t (azaz a Brit Keleti-India Társaságot), aminek a feladata az árucsere teljes körű lebonyolítása és nem mellesleg a későbbiekben a rabszolgákkal való kereskedés is volt.

Az első Kínából származó tea szállítmányok a hollandok segítségével jutottak el Európába úgy 1600 körül, majd 1650-re meghódították a szigetországot is. Akkoriban mint különleges újdonságot kezdték el londoni kávéházakban árusítani, de elég kevesen ismerték ezt a furcsa új italt.

Az angol teafogyasztás az első nagy lökést 1662-ben kapta, amikor II.Károly király felesége Catherine of Braganza, a portugál királyi udvarból érkezvén magával hozta a rendszeres tea fogyasztás szokását is. Az arisztokraták egymás után vették át az uralkodói családtól a teázás új szokását, így 1664-ben már a Brit Keleti-India Társaság is bekapcsolódott a direkt kereskedelembe, hogy a növekvő igényeket ki tudják szolgálni.

Akkoriban a teára kivetett adó igen magas volt, így az ára miatt semmiképpen sem válhatott a tömegek italává, ám iránta az érdeklődés mégis egyre csak fokozódott. Ekkor kapcsolódtak be a tea üzletbe az illegális úton szállító különböző csempész csoportok, akik idővel több teát hoztak be Angliába mint amennyit legális úton az erre kijelölt cégek képesek voltak.

1783-ban az akkori miniszterelnök azonban megelégelte a tarthatatlan állapotot és az igen magas, 119%-os adót 12.5%-ra csökkentette, ezzel kihúzva a talajt a virágzó csempész üzlet alól. A tea fogyasztása minden néprétegben elkezdett rekordokat döntögetni és az alacsony adósávot hamarosan bőven ellensúlyozta a hatalmas mennyiségű tea ami az országba áramlott.

1848-ban a Brit Keleti-India Társaság Robert Fortune botanikust küldte Indiába, hogy ott teaültetvényeket létesítsen (pl. a ma is híres darjeelingi ültetvényt), de hamarosan más országokban lévő telepek is követték a britek térhódítását (pl. a ceylon ültetvény, mely ország ma Sri-Lanka néven ismert).

A teázás hagyománya a britek körében azóta is egyre csak erősödni látszik, náluk ezt a frissítőitalt általában tejjel készítik és nem citrommal, mint pl. Magyarországon. A tej használatának elterjedésére több történetet is ismernek, az első változat szerint a tea markáns fanyar ízét szerették volna a tejjel ellensúlyozni, a második szerint azért itták tejjel, mert a tea élénkítőleg hatott az emberekre, a benne lévő tejet pedig táplálónak találták.

A kutatások szerint meglehet hogy pont a harmadik változat lehet az igaz, azaz azért keverik a teát tejjel, mert a korai időkben a komoly értéket képviselő porcelán teáscsészék még más technológiával, hőre meglehetősen érzékeny formában készültek. Hogy megelőzzék a csészék repedését, először hideg tejet öntöttek belé, majd ez után töltötték rá a forró teát.

Ezzel pedig el is érkeztünk egy, a brit társadalmat komolyan megosztó kérdéshez, mégpedig oda, hogy vajon a teáscsészébe először a tejet öntjük és csak utána a teát avagy fordítva, először a tea kerül bele és csak a tetejére a tej? A közvéleménykutatások eredménye szerint a britek nagy része először a tejet önti a csészébe és csak utána a teát.

Persze ez a fajta szokás is nagyban változott, amikor 1908-ban megjelentek az első teafilterek, melyek használata mára már komolyan visszaszorította a szálas tea forgalmát.

Londonban azonban a mai napig is rengeteg, a tea történelméhez kapcsolható emléket találni, itt van mindjárt a Twinings központi üzlete a 216 Strand cím alatt. Izgalmas a helyszín, ugyanis nem csak egy szimpla üzletbe sétálhatunk be, hanem egy múzeumot is találhatunk itt, ami elmeséli a teának és magának a Twinings családnak a történetét, valamint megtudhatjuk, hogy a Twinings tea logója a legrégebb óta (1787) változatlan formában használatban lévő céges logó az egész országban.

Azután itt van Mr. Charles Grey portréja a National Portrait Gallery-ben (azaz a Nemzeti Portré Galériában), a 20. számú teremben. Az úriember neve az Earl Grey tea után lehet ismerős és bár a speciálisan, bergamottal ízesített Earl Gray tea története kissé homályos, mégis úgy tartják, hogy az első ilyen frissítőt a Grey család northumberlandi rezidenciáján fogyasztották, majd a receptet Twinings megvásárolta.

A következő látványos teához kapcsolódó emlék a Greenwich városrészben található Cutty Sark nevű teaszállító hajó (vagyis clipper) melyet mára már egy igen szemléletes múzeummá alakítottak. A hajó első útját 1870-ben tette meg amikor borokat, szeszes italokat és sört vitt Shanghajba, majd onnan majd 600 ezer kilogrammnyi teával tért vissza Angliába, mindezt nagyjából 8 hónap alatt.

Londonban a mai napig is több kikötőt találunk, de a hajózás történeti csúcspontján a tengertől a város közepén található St. Katherine Docks-ig több száz rakodópontot találhattunk volna. Az említett St. Katherine Docks ma már luxuskikötőnek számít a Tower közvetlen szomszédságában, de korábban ez volt a város legnagyobb forgalmat bonyolító kikötője, a legforgalmasabb időkben volt hogy 32 000 tonna tea érkezett csak ebbe az egyetlen kikötőbe egy év alatt.

Ha mint turista szeretnénk a londoni teázás élményét kipróbálni, akkor ma már meglehetősen sok délutáni tea ajánlattal találkozhatunk, azonban ezek közül a mai napig is kiemelkedik a londoni The Ritz nevű szálloda ajánlata. Maga a délutáni tea szokása állítólag 1840-ből származik, amikor Bedford hercegnője bevezette az ebéd és vacsora közötti hosszú délután kitöltésére a délutáni teát, melyet a felsőbb osztályok tagjai hamarosan mind bevezettek a saját háztartásukban is. A Ritz-ben 18 különféle, speciálisan válogatott tea közül választhatunk, melyhez természetesen mesterien elkészített sütemények és aprócska szendvicsek is járnak, egy igazán pazar környezetben.

Ha szívesen sétálnál velem London titkos helyszínein, sohasem hallott történeteket hallgatva akkor küldj nekem egy üzenetet, beszéljük meg a részleteket. Persze akkor is írhatsz ha szívesebben követnéd az útikönyvek ajánlatát, azokhoz is vannak elképesztő történeteim. :) Ágota

cover: photo by Matt Seymour on Unsplash