A brit koronázás titkai: az uralkodói páncélkesztyű

A brit koronázás titkai: az uralkodói páncélkesztyű

Ahhoz, hogy az uralkodói péncélkesztyűnek, mint a brit koronázási hagyománynak a részleteit megértsük, vissza kell mennünk az időbe, egészen a normann időkbe, azaz Hódító Vilmos (eredetiben William the Conqueror) uralkodásának időszakába, az 1060-as évek végére.

Megelepő lehet, de a sokszor tévesen sötét középkorként emlegetett időszakban a lovagok elsősorban tárgyalás útján rendezték nézeteltéréseiket és csak másodsorban nyúltak a fegyvereikért.

A középkorban a tárgyalások kezdetét mindig az jelezte, hogy az egyik fél a péncélkesztyűjét a földre dobta, amit ha a másik felvett, akkor a kihívást elfogadta. Persze a vita hevében sokszor meg is vívtak egymással a lovagok ez kétségtelen.

A normandiai hercegek persze ha tehették akkor ezeket az akár vérre menő csatákat szerették nem saját maguk megvívni, így jól képzett lovagokat válogattak, akik ezeket a valódi párbajokat megvívták helyettük.

Visszatérve Hódító Vilmoshoz a normandiai herceghez, amikor ő elfoglalta az angol trónt, barátját Robert Marmion-t kérte fel, hogy legyen helyette a bajvívója, azaz hivatalosan a King's Champion.

Hódító Vilmos király / National Portrait Gallery, Public domain, via Wikimedia Commons

Marmion szerepe az volt, hogy szó szerint ledobja mindenki elé a páncélkesztyűjét, azaz nyíltan párbajra hívjon mindenkit, aki kételkedik az új király legitimitásában. Azért cserébe, hogy rendszeresen kockára tette az életét az uralkodóért, Marmion birtokot kapott Scrivelsby falu környékén, Nyugat-Angliában.

Amellett, hogy Marmion megkapta a földterületet, a következőket is magára vállalta: „A scrivelsby-i kastélynak minden jövőbeli koronázás napján egy fegyveres lovagot kell biztosítania, aki szükség esetén testi erejével bizonyítja, hogy a jövendő uralkodó az általa uralni kívánt királyság igaz, és jogos örököse.

Sir Robert és Lady Marmion sírja az észak-yorkshire-i West Tanfield templomban / ommons.wikimedia.org

Az elmúlt évszázadokban a King's Champion szerepe természetesen háttérbe szorult, de az egykori birtok és a vele járó szerep Marmion ma is élő leszármazottainál maradt. 1350 óta őket a Dymok családnak hívják és még latin nyelvű családi mottójuk is egykori pozíciójukra utal "Pro rege dimico." azaz „A királyért küzdök”.

A történelemben IV. György király (uralkodott 1820-1830) koronázása volt az utolsó olyan alkalom amikor a King's Champion protokolláris szerephez jutott, de fia IV. Vilmos király (1830-1837) már olyannyira megnyírbálta a korona kiadásait, hogy többek között a King's Champion szerepe is háttérbe szorult.

III. Károly király / Public domain, via Wikimedia Commons

A legutóbbi koronázást 2023. május 6-án tartották Londonban, amikor is III. Károly kapta meg hivatalosan is a koronáját (ennek a ceremóniának a szakralitásáról ide kattintva tudhattok meg többet), és ezen a szertartáson is részt vett a King's Champion, aki akkor Francis Dymoke volt, Scrivelsby 34. lordja, de feladata immár abban kimerült, hogy a hivatalos királyi zászlót vitte a vállán a Westminster Abbey-ben mieőtt Károly és felesége Camilla az apátságba léptek volna.

Sajnos Francis 2023. év végén meghalt, így jelenleg a King's Champion cím legidősebb fiára szállt, Henry Francis Marmion Dymoke-ra.

Ha szívesen sétálnál velem London titkos helyszínein, sohasem hallott történeteket hallgatva akkor küldj nekem egy üzenetet, beszéljük meg a részleteket. Persze akkor is írhatsz ha szívesebben követnéd az útikönyvek ajánlatát, azokhoz is vannak elképesztő történeteim. :) Ágota
idegenvezeteslondon@gmail.com

Ha hasznosnak találod a változatos és izgalmasabbnál-izgalmasabb bejegyzéseket az "Idegenvezetés London" blogon és Facebook oldalon, akkor kérlek, támogass egy kávé árával, hogy még sokszor találkozhassunk legalább a képernyőn keresztül. www.buymeacoffee.com/agotabf

Buy Me A Coffee

Read more

Magyarok Londonban: Sass Flóra, az első magyar női Afrika-kutató

Magyarok Londonban: Sass Flóra, az első magyar női Afrika-kutató

Megkockáztatom, hogy alig néhányan hallottatok Sass Flóra (helyenként Szász) magyar származású, londoni kötődésű Afrika kutatóról, pedig nem csak felfedezései de élete is meglehetősen érdekes. Sőt mi több, Ugandában emléktáblát találunk az emlékére, de erről egy kicsit később. Kezdjük a történetet ott, hogy 1841-ben egy székely kisbirtokosi családba Nagyenyeden megszületett egy

By Agota