Nagy-Britannia legismertebb miniszterelnöke, Sir Winston Churchill egyszer azt állította, hogy ugyanazon a napon fogja itt hagyni az árnyékvilágot, mint édesapja, Lord Randolph Churchill,aki 1895. január 24-én hunyt el. Bármennyire is hihetetlen, Churchill megérzése valóra vált. Mikor halála előtt megbetegedett, a rokonok és a barátok meg voltak győződve, hogy nem tévedett és utasították a Buckingham-palotát, hogy kezdje meg az állami temetés előkészületeit.

alt

Kis túlzással tulajdonképpen már maga az is csoda számba ment, hogy Churchill egyáltalán megérhette a 90. születésnapját, ugyanis a halál szele többször is megérintette hosszú élete során. Számos baleset érte, fiatalkorában volt agyrázkódása, megrepedt egy veséje, később majdnem belefulladt egy tóba, többször leesett a lováról, New Yorkban pedig elütötte egy autó, mert elfelejtette, hogy az USA-ban jobbkezes közlekedés van.

Mr. Thompson, a Churchillt szolgáló testőr mintegy húsz alkalommal mentette meg a politikus életét, többek között arab, indiai és ír nacionalisták, náci ügynökök és görög kommunisták merényleteitől.

alt

Mindemellett közismert, hogy a háborús miniszterelnök már fiatalon sem vetette meg a szivart, valamint az alkoholt. Míg előbbit a korban stresszoldónak véltek az orvosok, az utóbbit hatékony gyógyszernek. A fentebb említett New York-i balesete után – ahol fejsérülést szenvedett és két bordája is eltört – orvosa napi öt felesnek megfelelő tömény szesz fogyasztását írta fel páciensének, aki már a búr háború frontvonalára is több karton brandyt vitt, mint váltásruhát, életének utolsó tíz évében pedig minden ebédhez megivott egy üveg pezsgőt.