Voltak idők amikor fával borították London utcáit

Sok mende-monda tartja magát London városáról és annak aranyozott utcáiról, amelyek az itt élők legnagyobb bánatára sajnos nem igazak. Az azonban igaz, hogy voltak idők amikor London útjait a most ismert kő és aszfalt helyett fával borították, és ennek emlékei még mindig megtalálhatóak a városban.

alt

Az utcák jobb járhatósága érdekében a 18. századtól kezdve kezdtek el kisebb köveket, kavicsokat használni, mleyekkel a korábbi nagy méretű köveket helyettesítették viszont a baj a gránit burkolattal a határtalan zajossága volt. A lovak patkói, a kocsik vas köpenyes kerekei az őrületbe kergették a városlakókat így mindenképp alternatív megoldást kellett keresni.

alt

Elsőként a makadámutakat találták elfogadható alternatívának, amelyek valójában tömörített kőzúzalék-borítással rendelkező műútak, a modern utak elődje. Az út elnevezését a feltaláló John Loudon McAdam skót mérnök neve után kapta 1820 körül. A megoldás működőképesnek tűnt egészen addig, amíg ki nem derült, hogy az apró kóvek gyorsan felgyűrődnek az intenzív forgalom alatt.

1839-ben újabb kísérletbe fogtak, fa darabokból készült burkolatot teszteltek a londoni Legfelsőbb Bíróság épülete előtt de ez sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. 1843-ban jutottak el arra a megoldásra, hogy a fa darabkákat 6 szögletű alapokra vágták és így illesztették őket egymáshoz. A fa megoldás több kerületben is elnyerte a döntéshozók tetszését mivel ez jóval költséghatékonyabb volt mint a kő borítás, ám az 1850-es évekre mégiscsak skót gránittal burkolták az összes utat a városban.

alt

A gránit utak (granite setts) esős időben igen sárosak voltak, nyáron pedig nagyon poroltak, így hivatásos utcaseprőket kellett munkába állítani akiknek a feladata a sár és trágya eltakarítása volt a kövekről. Ekkoriban az ország több részéről is érkezett gránit a fővárosba, többek között Skóciából, Cornwall-ból és Devonból is, melyek színe néhány árnyalattal eltért, így akár a kövezet színe alapján is képesek lehettek az akkori lakosok beazonosítani merre járnak épp a városban.

1869-ben azonban újabb kísérletbe kezdtek, a mai Bank metrómegállóhoz közeli Threadneedle utcát aszfalt borítással látták el, amely ugyan nedves időben meglehetősen csúszós volt a lovak számára, de a lakosság egyszerűen imádta mert csendes volt és relatíve tiszta. Hamarosan a környékbeli utcák mindegyike aszfalt borítást kapott, annak ellenére hogy a megoldás meglehetősen drága volt, és annak ellenére is, hogy a lótartók folyamatosan tiltakoztak ellene.

1873-ban a londoni rendőrség vizsgálatot indított annak kiderítésére, hogy a lovak szempontjából melyik a legideálisabb borítás és arra jutottak, hogy a lovak kényelmesebben tudnak haladni a fa borításon és mert nedves időben kevésbé csúszik, a sérülés is kevesebb volt. Tisztítás szempontjából is jól vizsgázott, habár a fa rostjai közé beszivárgó anyagok, mint pl. a lovak vizelete később igencsak erős szagokat árasztott.

alt

Kezdetben fenyőt használtak az utak borításához, a deszkák közé pedig szurkot öntöttek, hogy a réseket betömjék. A belvárosban később a legjobb minőségű fát használták, míg a szegényebb negyedekben az út burkolata is szegényes volt. Később már fa behozatalra is szorult a város, ami elsősorban Kanadából, Skandináviából, és legfőképpen Ausztráliából származott. Az ausztrál Jarrah (Eucalyptus marginata) bizonyult a legtartósabb útfelületnek sőt ellenálló volt a lovak piszkával szemben is.

alt

Közben persze azért tovább folyt a kísérletezés a még a fánál is alkalmasabb borítás megalkotására, így juottak el ahhoz a megoldáshoz, hogy a deszkák tetejét egy bizonyos fajta gumival borították, mely egyben csendes is volt és csúszásmentes is, viszont meglehetősen drága.

Ha úgy gondoljuk, hogy az utak fával való borítása meglehetősen elavult módszer, akkor érdemes felidézni, hogy 1937-ben a Chelsea Bridge felületét is teljes egészében Douglas fenyővel borították. A korábbi fa borítások nagy része azonban a II. világháborút követő újjáépítések után eltűnt. Érdekesség, hogy pl. Lord Alan Sugar vállalkozói pályája kezdetén Clacton városka egyik régi utjának felújításakor látta meg az új burkolat alatt megbújó régi fa burkolatot melyet azután sikeresen meg is mentett az utókor számára.

Ha nyitott szemmel járkálunk Londonban, akkor azért itt-ott felfedezhetünk még eredeti fa borításokat utakon, járdákon, csatornafedőkön.

alt

alt

  1. photo 1: www.sometimetraveller.com

  2. photo 2: maybeldner.com

  3. photo 3: i.pinimg.com

  4. photo 4: londonhistorygroup.com

  5. photo 5: www.robertpowelltrees.org

  6. photo 6: www.ianvisits.co.uk

Benedek Ágota

Magyar idegenvezető Londonban. Ha velem sétálsz megmutatom London azon arcát amely az útikönyvekben nem szerepel, de izgalmasabb mint a ’hivatalos’ útvonal. :) www.facebook.com/idegenvezeteslondon

London

Subscribe to Idegenvezetés Londonban

Get the latest posts delivered right to your inbox.

or subscribe via RSS with Feedly!