Viktoriánus London: a bódítószerek fellegvára
Az emberek már ezred évek óta használnak különböző, a természetben megtalálható anyagokat, amelyek vagy nyugtatólag, vagy serkentőleg hatnak rájuk és a mai komoly kábítószer-használat ellenes törvények sem tudják a fogyasztókat megakadályozni abban, hogy különböző tiltott anyagokhoz nyúljanak, ha szeretnének.
Voltak viszont a történelemben bőven olyan időszakok, amikor a mámor teljesen legális volt és még nagyon távolra sem kell hogy visszatekintsünk, elegendő mindössze a viktoriánus korba, leginkább az 1800-as évek második felére.
Persze azt is el kell ismerni, hogy ennyi idő távlatából azért van valami romantikus a viktoriánus emberek droghasználatában, nagy valószínűséggel ugyanis hozzájárulhattak bizonyos mesterművek születéséhez, például Arthur Conan Doyle vagy Charles Dickens tollából.
A viktoriánus időkben az emberek többek közt alkoholt, ópiumot (a mák éretlen terméséből nyert anyagot), kannabiszt, kokacserje levelét, meszkalint (egy bizonyos kaktusz húsát), morfint (ópiumból nyert anyag) és heroint (morfinszármazék) is használtak.
Ezeket az anyagokat elsősorban egészségügyi okoknál fogva javasolták használni ugyanis a korban az emberek túlnyomó többsége igen szegény volt és egy doktor szolgáltatásait megfizetni nemigen tudta. Ezzel szemben a gyógyszertárakban ingyen kaphatott javaslatot mivel kezelje magát és ezek a szerek mindenféle recept nélkül, szabadon megvásárolhatók voltak.
A viktoriánus patikusok nem csak szabadalmazatatott, precíz keverékeket árultak, hanem jó pár saját maguk keverte orvosságot is, javasoltak pl. vérhas ellen laudanumot (ópium tinktúrát), köhögésre és megfázásra chlorodyne-t (azaz chloroform, morfin, kannabisz és laudanum keverékét), valamint asztmára ópiumot.
Amennyiben ópium tablettára volt szükség, akkor azt a szegényebbek megvehették némi lakk bevonattal, a drágább kiadásokat azonban ezüsttel, míg a legdrágább tablettákat arannyal vonták be.
Természetesen a gyermekeknek is jutott a korabeli gyógyszerekből, az Ayer Cherry Pectoral fantázianevű, gyermekeknek gyártott meghűlésre és köhögésre való szerben pl. alkohol és ópium is helyet kapott.
Voltak akik elsősorban nem mint gyógyszer nyúltak a ma már tiltott szerekhez, ugyanis városszerte lehetett találni úgynevezett “Opium Den”-eket, azaz olyan helyeket ahol az ópiumot árulták és a vásárlók a helyszínen azt el is szívhatták.
Az 1800-as években egy kis kínai közösség telepedett le a London keleti részén lévő Limehouse városrészben lévő nyomornegyedben a londoni dokkok közelében, a zugkocsmák, bordélyházak és ópium den-ek területén. Ezeket a titkos ópium tanyákat elsősorban azok a tengerentúlról érkező tengerészek tartották életben, akik egyébként már kábítószerfüggőnek számítottak.
A legtöbb ópium den-ben mindent megtaláltak a vendégek, ami az ópium szívásához szükséges volt, például speciális, lámpákat és pipákat is. Ahhoz azonban, hogy az ópiumszívás széles körben elterjedhessen, szükség volt bizonyos kémiai ismeretekre is, ugyanis a nyers ópium nem nagyon alkalmas szívásra.
Megszületett hát a csandu, ez az aromás, jól formázható, gyúrható massza, melynek morfiumtartalma az eljárás alatt az eredeti mennyiség közel kétszeresére nőtt, ezért is volt veszélyesebb az ópiumszívás, mint az ópiumevés.
A csandut kis golyócskává gyúrva helyezték az ópiumpipa fejébe, majd meggyújtották, az ópiumszívó pedig megfelelő mennyiségű füst leszívása után gyorsan elaludt és eljutott az áhított álmok színes birodalmába. Az ébredés már kevésbé volt kellemes, legtöbbször depressziós állapot jelentkezett, de nem ez a legnagyobb ár, amit az álmok világába tett gyakori utazásért fizetni kellett. A végállomás az esetek többségében a teljes testi leromlás volt.
A Kínából és Indiából származó, legálisan érkező ópium látta el a brit birodalmat teljes egészében, a kereskedelmi jogokat pedig az állam valamint olyan hatalmas társaságok birtokolták mint például az East India Company (azaz Kelet-India Társaság). A monopolhelyzetben lévő társulások hatalmas jövedelmet húztak az üzletből, de Kína ennek az exportnak a katasztrofális gazdasági és egészségügyi következményei miatt be akarta tiltani azt.
A britek nem nagyon szerettek volna elesni a hatalmas bevételtől így 1839-ben elkezdődött az első Ópiumháború, melyet végül a kínaiak elveszítettek. Ekkor került brit fennhatóság alá Hong Kong, a kínaiaknak pedig 21 millió dollár jóvátétel megfizetését írták elő valamint öt kikötőjüket meg kellett nyitniuk a külföldi kereskedők előtt. 17 évvel később mikor Kína a második háborút is elbukta, úgynevezett félgyarmati státuszba került, azaz a britek koncessziós területeket hoztak létre ahonnan olykor ki is tiltották a kínaiakat, ilyen volt pl. Sanghai.
Azonban ne gondoljuk, hogy csak a közemberek éltek e legális szerekkel akkoriban, ugyanis Victoria királynőnek és környezetének is megvoltak a kedvenc bódítószerei. Az uralkodó nem szerette az ópium füstöt maga körül, így inkább laudanum formájában tinktúraként vette magához a szert, azaz 90%-os alkoholban oldott ópiumot fogyasztott, mely ízre egyáltalán nem volt csábító, meglehetősen keserű volt ugyanis.
Gyermekei születésekor szívesen használta a chloroform-ot mint fájdalomcsökkentőt, a kannabiszt menstruációs fájdalmai ellen, csak úgy a kedvtelésből kokainba áztatott rágógumit valamint alkalmanként egy bizonyos “Vin Mariani”-t is fogyasztott, ami nem más mint kokain alkoholban oldva. Persze azért ezt az italt akkoriban mások is fogyasztották, pl. a pápák a Vatikánban, ahol arany medállal ki is tüntették a terméket.
A királyi udvarban persze nem Victoria volt az egyetlen fogyasztó, ötödik gyermeke Helena hercegnő egyenesen rabjává vált a szereknek, ő elsősorban ópiumot és laudanumot fogyasztott, a feljegyzések pedig úgy tartják, hogy komoly függő volt.
A kábítószerek tartós vagy rendszeres fogyasztása sokaknál ugyanígy előbb-utóbb szintén függőséghez vezethet és ez nem volt másként a viktoriánusokkal sem, sokan maradtak rabjai egy-egy anyagnak.
A kezelés a korban nem igazán volt megoldott, egyrészt mert az gondolták az addiktív hajlam örökletes, másrészt pedig mert a kezelés is - mai szemmel nézve - komolytalanul zajlott, ugyanis a morfin függőket vagy erőszakkal, vagy heroinnal próbálták meg leszoktatni, ma már azonban inkább metadonnal (szintetikus opioid) segítenek.
Ha szívesen sétálnál velem London titkos helyszínein, sohasem hallott történeteket hallgatva akkor küldj nekem egy üzenetet, beszéljük meg a részleteket. Persze akkor is írhatsz ha szívesebben követnéd az útikönyvek ajánlatát, azokhoz is vannak elképesztő történeteim. :) Ágota
cover: photo by Hanjörg Scherzer from Pixabay