Titokzatos London: a Charterhouse
London egy 2000 éves város és ebből a két évezredből néhány igen különleges emlék is fennmaradt az utókor számára. Ezek közül az egyik az a lenyűgöző középkori épület, amelyet ma csak mint Charterhouse ismerünk.
Időutazás ide betérni, nagyjából 650 évet repülünk vissza az időben, a masszív falak közé lépve. Érdekessége, hogy a mai napig is lakott, de akkor nézzük is meg a történetét a kezdetektől.
Kezdjük mindjárt a névvel - ami angolul Charterhouse - és nyers fordításban bérházat is jelenthetne, de elnevezése nem innen származik, hanem 1371-ből, amikor az épület mint monostor szolgált a karthauzi félremete szerzetesrend számára. A rendet kölni (avagy karthauzi) Szent Brúnó alapította, aki valójában nem is akart szerzetesrendet alapítani, helyette egyszerűen a kereszténység lényegét kívánta megvalósítani: imádságban, szegénységban, hallgatásban és magányban megtalálni Istent.
Az 1348-as és 1349-es években, 18 hónapra megjelent Londonban a Fekete Halál, azaz a pestis és a járványos betegség rengeteg áldozatot szedett. A templomkertek megteltek, újabb és újabb temetőket kellett kijelölni, így esett a választás az északi városfal melletti üres területre is, ami ma az épület előtt elterülő kis park. 2013-ban, a Crossrail (a város legújabb közlekedési fejlesztése) építésének idején kerültek felszínre a több mint 670 éves emberi maradványok, a helyszínen komoly ásatásokat is végeztek.
A korabeli keresztények hite szerint az imádság segítette a halottak lelkeit belépni a mennyországba, így a pestisben meghaltak lelki üdvéért, a tehetős udvaronc és katona, Sir Walter Manny 1371-ben építtetett ide egy kápolnát, amivel megalapozta a későbbi Charterhouse épületkomplexumát.
A következő 160 évben a Charterhouse-ban szolgálatot teljesítő szerzetesek, az épület patrónusai és a környékbeli lakosok nagy számban választották, hogy a falak között legyenek eltemetve, elsősorban az épületben lévő kápolna altemplomában.
Az itt élő 26 szerzetes szigorú napirend szerint élte az életét, hajnal 3 órakor már közös imádkozással kezdték a napot a kápolnában, 6 órakor saját celláikban imádkoztak avagy a kolostorban sétálgatva de szigorúan senkivel sem beszélve. 9 órától ismét imádság, majd munkához fogtak, ami elsősorban kéziratok másolását jelentette. Délben érkezett a nap első étkezése, ami általában zöldségleves volt kenyérrel, majd újra imádság és a kertben vagy a kolostor más részein némi karbantartási munka. Délután 3 órakor ismét imádság majd újra visszatértek a kéziratokhoz, este 6 órakor esti imádság és vacsora, ami általában hal volt és gyümölcs. Este 9 órakor pihenés előtti ima, majd éjfélkor még egyszer imádság, de ezt már mindenki a saját cellájában.
A szerzetesek körül az épületben élt még 40 pap és a segítők, akiknek feladata a szerzetesek elllátása volt, míg azok imádságaikra összpontosítottak.
A rend életében a tragédia akkor következett be, amikor VIII Henrik király 1534-ben szakított a Római Katolikus egyházzal és megalapította az Anglikán egyházat. A karthauzi rend vezetője John Houghton a Tower of London tömlöcébe került, mert nem ismerte el az uralkodót mint az egyház fejét, ezért büntetése halál volt, de vele együtt egy szerzetest és egy segítőt is kivégeztek. A rendben a tiltakozás nem csillapodott, így két évvel később összesen 16 férfit végeztek ki vagy éheztettek halálra a börtönben. Az utolsó szerzetes 1538-ban lépett ki a rendből, a kolostort a korona elorozta és helyén csak romok maradtak.
1537 és 1611 között az épület többször is gazdát cserélt, elsősorban főnemesek tartottak igényt az épületre, még maga I. Erzsébet királynő is tulajdonolta azt 12 éven keresztül, sőt meg is fordult az épületben egy néhány alkalommal.
1611-ben azután Thomas Sutton vásárolta meg, aki hatalmas vagyont halmozott fel ingatlanok bérbeadásából és pénzkölcsönzésből, de pénzét végül nemes célokra használta, szegényházat és iskolát alapított itt. Halála után is biztosította az általa alapított intézmények működését, a parlamentnél kijárta hogy többek között maga az uralkodó I Jakab király majd a canterbury érsek vegye szárnyai alá az alapítványt.
Az első iskolát 1614-ben nyitották itt meg 40 diákkal, akiknek iskoláztatását és teljes ellátását is biztosították. Az oktatási intézmény hosszú évtizedekig működött, a leírások szerint ez az iskola volt a később kialakult football nevű játék egyik melegágya, itt alakították ki a les szabályt is, amit a mai napig is haználnak. Az iskola csapata 1881-ben megnyerte az FA Challange Cup nevű bajnokságot is, mint az utolsó amatőr csapat a versengésben.
Manapság mint idősotthon működik az évszázados épület, még mindig a Thomas Sutton által 400 éve alapított alapítvány jóvoltából. A bent lakók elnevezése "brothers" és naponta részt kellett vegyenek az imádságon a kápolnában, az épületen kívül egyenruhát kellett hordjanak, ami egy fekete köpenyből és keménykalapból áll. Ezek a szabályok mára már kevésbé szigorúak, a mai itt lakók saját kis lakásaikban élnek a falakon belül de étkezésekhez mindig összegyűlnek a központi étkezőben. Ha szeretnének dolgozhatnak az alapítványban de ma már ez sem kötelező a számukra.
A látogatók az épületben egy kisebb múzeumot is megtekinthetnek vagy naponta a délután 5 órai istentiszteleten is részt vehetnek.
Maga a Charterhouse bejárása csak vezetővel lehetséges, ide kattintva megnézhetitek, hogy mikor tudtok egy-egy sétához csatlakozni. A történelem és a lenyűgöző történelmi helyszínek iránt érdeklődőknek kihagyhatatlan londoni helyszín.
Ha szívesen sétálnál velem London titkos helyszínein, sohasem hallott történeteket hallgatva akkor küldj nekem egy üzenetet, beszéljük meg a részleteket. Persze akkor is írhatsz ha szívesebben követnéd az útikönyvek ajánlatát, azokhoz is vannak elképesztő történeteim. :) Ágota
idegenvezeteslondon@gmail.com
Ha hasznosnak találod a változatos és izgalmasabbnál-izgalmasabb bejegyzéseket az "Idegenvezetés London" blogon és Facebook oldalon, akkor kérlek, támogass egy kávé árával, hogy még sokszor találkozhassunk legalább a képernyőn keresztül. www.buymeacoffee.com/agotabf