Rémisztő London: az enfieldi szellemjárás
London egy régi város, nagyon sok régi épülettel és rengeteg elfeledett történettel. Van azonban közöttük egy, amit ha meghallunk, a hideg is végigfut a hátunkon.
A szellemtörténeteket ugyan nem mindenki szereti, főleg azért nem mert vannak közöttük olyanok amik talán valóban megtörténtek...
A történetünkhöz időben egészen 1977-ig kell visszamennünk, térben pedig London Enfield nevű kerületébe (ami ma a város egyik legészakibb része), ahol 1977 augusztusától egészen 1978 szeptemberéig tartotta rettegésben a Green Street egyik házának lakóit és a szomszédokat egy poltergeist, azaz kopogó szellem.
Mi is valójában a poltergeist?
Maga a kifejezés annyit tesz, hogy zajos szellem, kopogó szellem, vagyis olyan kézzel nem megfogható entitás, melynek megjelenését különös hangok és zajok, szagok, elmozduló tárgyak, bútorok kísérik. A kopogó szellemek viszonylag gyakoriak és már régóta gonosz lelkekként tartják őket számon. A parapszichológusok a nem anyagi lényeket avagy a szellemeket két csoportra osztják, ugyanis míg a szellemjárás egy adott helyhez köthető (mondjuk egy adott épülethez vagy helyiséghez), addig a poltergeist egy adott személyhez.
Nos visszatérve a történetünkhöz, kezdjünk ott, hogy a ház tulajdonosa Peggy Hodgson gyermekeivel költözött be az enfieldi ingatlanba, akkor még nem tudván, hogy ezzel élete egyik legnagyobb hibáját követi el.
Peggy ekkor már egyedül nevelte 4 gyermekét, a 12 éves Margaretet, a 12 éves Janetet, illetve a 10 éves Johnny-t és a 7 éves Billy-t. Az átlagos családi ház éppen olyannak tűnt mint az összes többi, a máig emlékezetes események pedig 1977. augusztus 30-án kezdődtek egy reggelen, amikor Jannet arra panaszkodott, hogy az éjszaka elmozdult többször is az ágy alatta, amin aludt.
A felmerült problémával a családban nem igazán törődtek, mígnem következő éjszaka még bizarrabb dolgok történtek a házban. Miután Peggy lefektette a gyerekeket aludni, hatalmas zajok és éles csikorgások verték fel a ház csendjét, ami a lányok szobájából jött.
Peggy azonnal fölrohant az emeletre, ahol úgy tűnt, egy ott lévő faláda adja ki a különös hangokat,ugyanis a láda elmozdult a fal mellől, mintha csak valaki eltolta volna azt. A megrémült asszony többször is próbálta visszatolni a helyére a nehéz tárgyat, de az néhány pillanattal később mindig kimozdult eredeti helyéről.
Peggy teljesen egyedül volt a problémával, így másnap először a szomszédokhoz ment át segítséget kérni, így Mr. és Mrs. Nottingham többször is járt a házban, s szintén megtapasztalták a különös jelenségeket.
Hangokra lettek figyelmesek, hűvös fuvallatokra, s szüntelen nyugtalanság kerítette őket hatalmába, akárhányszor átlépték a ház bejáratának küszöbét. Kihívták a rendőrséget is, hogy átfésüljék a házat a különös zajok forrása után kutatva, amikor a nappaliban álló egyik fotel hirtelen – minden külső segítség, és behatás nélkül – másfél méternyit mozdult előre. Az eseménynek mindkét rendőrnyomozó szemtanúja volt.
A Hodgson családnak azonban a rendőrség sem tudott segíteni, és az elkövetkező három napban a paranormális jelenségek tovább folytatódtak a házban.
Különféle tárgyak lebegtek keresztül a szobákon, látszólag céltalanul, fizikai behatások nélkül, bútorok mozdultak el, s különös kopogó hangok verték fel az éjszakai csöndet. Mivel a különös jelenségeknek semmi sem tudott gátat szabni, Peggy Hodgson egyre elkeseredettebbé vált, a nyilvánossághoz fordult, s Hodgsonék esete megjelent a Daily Mirror című lapban.
A jelenségek azonban folytatódtak, sőt egyre fenyegetőbbnek és erőteljesebbnek tűntek. Egyik este a lányok szobájában magától kigyulladt egy gyufákkal teli gyufásdoboz, csak a szerencsének volt köszönhető, hogy nem ütött ki komolyabb tűz.
A lányok teste időnként remegni kezdett, a takarójuk valami láthatatlan erőtől meglibbent, illetve egy esetben a szobában álló hatalmas fotel fordult csaknem teljesen feje tetejére minden külső behatás nélkül.
A házban mindenféle jelenségekkel foglalkozó szakemberek jelentek meg, és nem kellett sok időnek eltelnie ahhoz, hogy a kutatók rájöjjenek, maga Janet Hodgson lehet a poltergeist, vagy legalábbis ő lehet a megoldás kulcsa, mert a jelenségek többnyire akkor - és csak akkor - történtek, mikor a lány is jelen volt a házban s a paranormális anomáliák egy része is közvetlenül vele esett meg.
1977 decemberétől kezdve azonban még erősebben érezhető volt egy földöntúli erő jelenléte mint addig, ugyanis egyre többször nyíltak ki a fiókok polcai, fotelek mozogtak vagy ajtók csapódtak be, nyíltak ki teljesen váratlanul.
A lányok szobájában többször letolta őket valami láthatatlan erő az ágyaikról, s ez legtöbbször Janet-tel fordult elő, ugyanis a poltergeist Janetet használta arra, hogy kommunikáljon a külvilággal. A lány hangja időnként borzalmasan elváltozott és teljesen más hangtónussal beszélve látszólag összefüggéstelen mondatokat motyogott.
Az események azonban amilyen hirtelen kezdődtek, olyan hirtelen véget is értek, majd 1978 szeptemberében végleg megszűntek, s a poltergeist soha többé nem jelentkezett újra sem Janetet keresztül, sem más módon.
Az évek során egyértelmű, konkrét bizonyítékos soha nem sikerült felmutatnia egyetlen a házban járt tudósnak, vagy kutatónak sem, ellenben majdnem mindenre ami történt, állítólag létezett és létezik tudományos magyarázat.
Ha szívesen sétálnál velem London titkos helyszínein, sohasem hallott történeteket hallgatva akkor küldj nekem egy üzenetet, beszéljük meg a részleteket. Persze akkor is írhatsz ha szívesebben követnéd az útikönyvek ajánlatát, azokhoz is vannak elképesztő történeteim. :) Ágota
Ha hasznosnak találod a változatos és izgalmasabbnál-izgalmasabb bejegyzéseket az "Idegenvezetés London" blogon és Facebook oldalon, akkor kérlek, támogass egy kávé árával, hogy még sokszor találkozhassunk legalább a képernyőn keresztül. www.buymeacoffee.com/agotabf