Napjainkban úgy tűnhet, hogy amely munka nem képvieselteti magát Londonban az valószínőleg nem is létezik. Persze ez erős túlzás, de az tény, hogy munkakörök ezrei elérhetőek nap mint nap a fővárosban, azonban van jó néhány olyan munka melyet ma már senki sem végez a városban, ezek közül nézzünk meg egy párat.

Római kori harcosok
Aki Krisztus előtt 73 körül a mai Guildhall környékén volt alkalmazásban az nagy valószínűséggel a rómaiak által a világnak ezen a felén is meghonosított egyik amfiteátrumban harcolt. A várost akkoriban Londiniumnak hívták és az itt harcra kényszerített gladiátorok egy hozzávetőleg 7000 fős tömeg előtt vívták élet-halál harcukat.

Kivégző
Egy másik véres karrier mely évszázadokon keresztül létezett Londonban, nem volt más mint a hivatalos büntetés végrehajtó, azaz a hóhér. Eleinte ezek a kivégzők csak amolyan átlagemberek voltak, akik feladatukat alkalmanként a Towerben és a Newgate börtönökben látták el, esetleg a Tyburn akasztófánál volt még rájuk szükség. A város legutolsó hóhérja hivatalosan 1964-ben akasztotta szögre véres kesztyűit, ugyanis a legutolsó kivégzés 1961. szeptember 8-án zajlott a Wandsworth börtönben.

alt

Feltámasztó ember
Ez a beosztás pont úgy hangzik mintha a hóhér pozíció szöges ellentéte lenne. A helyzet az, hogy a 18. század közepén az orvosi szakmának nagy szüksége volt frissen elhunytak tetemeire a boncolásokhoz, így rengeteg akkori állástalan próbált meg frissen elhantolt hullákat begyűjteni a köztemetőkből, csak hogy egy kis pénzhez jusson. Voltak azonban mások - mint például John Bishop és szedett-vedett bandája - akik gyilkossággal teremtettek elő friss halottakat. Szerencsére ennek a gyakorlatnak az 1832-es orvosi boncolásokról szóló törvény gyorsan véget vetett.

alt

Mára eltűnt, apró munkák
A városban a korábbi időkben rengeteg olyan apróbb munkából éltek egyesek, melyeknek mára már se híre se hamva. Persze ezek egyike sem ígért fényűző megélhetést, a bevétel éppen csak az életben maradáshoz volt elegendő. Ezek közé tartoztak a gyufaárusok akik többnyire lányok voltak, a kutya- és macskahús árusok, vagy azok akik London utcáin a kutyapiszkot gyűjtötték, majd eladták azt a bőrkikészítőknek, ugyanis ők a bőröket ezzel cserzették. Voltak azután még a szenesemberek akik a fűtéshez használt szénnel üzleteltek, a kis velencei üvegből készült sípokat árulók valamint a késeket, hajkeféket, tűket, láncokat és egyéb apróságokat kínálók.

alt

Kik azok a felkopogtatók?
Nos minden korszakban megvoltak azok a szakmák amikhez igencsak korán kellett kelni és ez abban az időszakban amikor az ébresztőóra még nem létezett, ez elég komoly kihívásnak számított. Szükség volt hát olyan emberekre akik a többieket ébresztették, mégpedig egy hosszú bot segítségével, amivel még az emeleti hálószoba ablakán is be tudtak kopogtatni. Egy bizonyos Charles Nelson 25 évig dolgozott mint felkopogtató és a szakma még 1930-ban is létezett. Arról nincs információ hogy a másokat ébresztőket ki ébresztette olyan korán. :)

alt

Van azonban néhány olyan munka is, melyről azt gondolhatnánk, hogy már régen nem műveli senki őket a városban pedig de, lássuk is melyek ezek. London városában már régóta nem használnak gázlámpákat, mégis van 5 olyan ember aki a megmaradt - és ma már csak történelmi emlékként funkcionáló - 1500 gázlámpát tartja karban a mai napig. Vannak azután még kis számban kovácsok, harangöntők és liftkezelők is. Ez év elején, a Hampton Court Palace hirdetett meg egy igazán különleges pozíciót, nyársforgatót kerestek a konyhára mely állás igazán történelminek nevezhető.