Péntek 13 - valóban érdemes tartani tőle?

„Nem vagyok babonás és nem hiszek a badarságokban, mert aki minden hétfőn hármat köp kelet felé egy barna kavicsra, azt nem érheti megrontás". (Rejtő Jenő)

Amikor a hónap tizenharmadik napja pont péntekre esik, sokan példátlan szerencsétlenségtől tartanak, de senki nem tudja megmagyarázni, hogy honnan ered ez a félelem.  Ez a híres babona még a saját pszichológiai megnevezését is elnyerte – aki valóban fél ettől a naptól, az a ’paraszkavedekatriafóbia’ egyik áldozata. Görög nyelven annyit jelent: félelem péntek tizenharmadikától.

A néprajzkutatók megjegyzik, hogy a babona eredete a középkorba, sőt akár az ókorba is visszanyúlik és két egymástól eltérő legenda összeolvadásából alakulhatott ki. Tudniillik az ókori Rómában, majd később a középkorban több helyen is (pl.: Angliában) a kivégzéseket pénteken hajtották végre, így természetesen Jézus keresztre feszítése is pénteki napra esett, ez a keresztény kultúrába aztán beleivódott.

Az utolsó vacsorán tizenhárom vendég volt: tizenkét apostol és maga Jézus, ezért tartja magát az a hiedelem is, hogy tizenhárom emberrel étkezni egy asztalnál: veszedelem. Az is érdekes, hogy egy időben hatalmas tisztogatást hajtottak végre a középkorban az állítólagos boszorkányok között, és ez is péntekre esett, ami szintén növelte a félelmet.

További adalék, hogy az angol Friday szó, a szerelem és a termékenység viking istennőjére, Freyjára utal („Freyja's day”). A katolikus egyház pedig nemes egyszerűséggel boszorkányszombatnak nevezte el azt a napot, bemocskolva ezzel Freyja istennőt a pogányok között.

Egy kevésbé ismert viking legenda szerint Odin és 11 társa tart lakomát, amit a meg nem hívott Loki, a viszály istene tesz tönkre tizenharmadikként, egy mérgezett nyílvesszővel megöli Baldrt, a szépség istenét, ami végül az istenek háborújához, a Ragnarökhöz vezet.

A néphit szerint a péntek a gonosz napja, amikor nem szabad házasságot kötni, útra kelni, új házba költözni, új munkát vállalni, üzletet kötni, de még ruhát varrni sem mert az nem lesz tartós, s hamar szétfoszlik majd.

Most azonban térjünk vissza a péntek 13 történelmi magyarázatára:
Az egész hiedelem hátterében a középkori Templomos Lovagok állnak. A Templomosok vagy Templomos Lovagrend (latinul Militia Templi) az egyik leghíresebb keresztény harcos szerzetesrend volt.

A templomos lovagrend 1118-ban, keresztes lovagokból szerveződött társulásból, a Szentföldön alakult Hugues de Payens vezetésével. Kilenc keresztes lovag elhatározta, hogy életét a Szentföld zarándokai védelmének szenteli, Krisztus szegény lovagjainak nevezték magukat, ezzel is utalva kezdeti szegénységükre és elhivatottságukra.

A lovagokat II. Balduin jeruzsálemi király vette pártfogásába, aki Jeruzsálemben, az egykori Salamon-templom egy szárnyát adományozta nekik. Lakhelyük után nevezték őket a Templom lovagjainak, vagy egyszerűbben templomos lovagoknak: Fratres Militiae Templi.

A pápa kivette a rendet a püspökök joghatósága alól, felmentette őket a birtokaik után járó egyházi tized fizetése alól, és engedélyezte számukra templomok építését, káplánok választását. Ehhez hasonló kiváltságokat ekkoriban csak a ciszterci rend élvezett, illetve később a magyarországi pálosok. A rend előbb a Francia Királyságban, majd Angliában talált támogatókra, aztán elterjedt német és spanyol területeken is. A XII. század második felétől a lovagok Közép-Európa királyságaiban is otthonra találtak.

A templomos rend a XIII. század második felében érte el fejlődése tetőpontját. Európa szinte minden országában jelen voltak, gazdagságuk a királyokéval vetekedett. Vagyonuk nemcsak jelentős adományokból, hanem banki-pénzügyi tranzakcióikból is származott, ugyanis a zarándokok számára bankrendszert teremtettek. Az úton levők pénzüket – nehogy a zarándoklat alatt kifosszák őket - bármely templomos rendházban letétbe helyezhették, majd az út során a kiállított váltókkal más rendházakból mindig annyit vehettek fel, amennyi a napi ellátására és továbbutazásra kellett a következő templomos „banki-kirendeltségig”.

A templomosok kiváltságaik révén kikerültek mind a világi, mind az egyházi hatóságok felügyelete alól, egyedül a mindenkori pápa parancsolhatott nekik. Akárhol voltak is házaik, birtokaik szerte Európában és a Közel-Keleten, mindenhol mintegy „állam az államban” működtek. A rend bevétele a XIII. század végére olyan óriási lett, hogy a szentföldi erődítmények után önálló földközi tengeri flottát tudtak építtetni. Ebben a korszakban születhetett a templomosok kincséről szóló legenda.

Ilyen körülmények között került sor a történelem első koholt pereinek egyikére, amely végül a rend bukását okozta. 1307. október 13-án pénteken. IV. „Szép” Fülöp francia uralkodó egy jól megszervezett akcióval, saját királyságában egyetlen éjszaka leforgása alatt lefoglalta a rend vagyonát, bezáratta a tagjait, majd eljárást indíttatott ellenük a keresztény vallás meggyalázása, szimónia stb. miatt.

A rend utolsó középkori nagymesterét, Jacques de Molay-t Párizsba csalta, börtönbe záratta, majd 1314-ben elevenen elégettette. A templomosokat megkínozták, majd hamis tanúvallomások kicsikarásával egymás ellen is vallatták őket. Aki nem írta alá a vallomásokat - és legtöbbjük így tett -, azt máglyára küldték. A templomos birtokok java része a francia király - illetve az adott terület uralkodója - és a többi lovagrend, főként a Johanniták kezébe került, párizsi központjukat lerombolták.

Túlélők ha csekély számban is, de maradtak, főleg más országokban. Portugáliában új név alatt újraszerveződtek: ők lettek a Krisztus Lovagrendje, Skóciában pedig Robert Bruce fogadta be őket (a William Wallace vezette felkelést követően), és a lovagok segítségével futamította meg az 1314-es bannockburni csatában a majd háromszoros túlerőben lévő angolokat.

A szerencsétlen péntek 13-át olyan téves legendák is továbbéltetik, mint például egy brit csatahajó „története”. A történet szerint a HMS Friday nevű csatahajót, pénteken bocsátották vízre, és James Friday volt a hajó kapitánya. A hajóval azt akarták bizonyítani, hogy nem is olyan szerencsétlen az a péntek. A történet szerint, a hajó az első útján odaveszett, a legénység pedig meghalt. Természetesen ebből egy szó sem igaz, hiszen nem volt ilyen nevű hajó a brit haditengerészetnél.

A negatív értelmezés mára állandósult az európai kultúrában, számos épület kerüli a tizenhármast, például a BMW grandiózus müncheni székházában sincsen ilyen emelet, de Londonban is találhatunk hasonló példákat:

• a London Eye 32 kapszulája 1-től 33-ig számozódik ugyanis hiányzik a 13-as szám
• nincs 13-as szám a következő utcákban: Fleet Street, Oxford Street, Park Lane, Praed Street, St James's Street, Haymarket és Grosvenor Street
• nincs 13-as emelet a One Canada Square épületben

Ha szívesen sétálnál velem London titkos helyszínein, sohasem hallott történeteket hallgatva akkor küldj nekem egy üzenetet, beszéljük meg a részleteket. Persze akkor is írhatsz ha szívesebben követnéd az útikönyvek ajánlatát, azokhoz is vannak elképesztő történeteim. :) Ágota

cover: mkupiec7 from Pixabay