Trafalgar Square: Nelson admirális emlékműve
Londonban rengeteg olyan emlékmű van, ami mellett naponta ezrek sétálnak el és egy pillantást vetve rájuk csak annyit gondolnak, jah igen, ezt ismerem. Valójában azonban fogalmuk sincs micsoda izgalmas történeteket mesél...például a Trafalgar téren álló Nelson emlékmű.
Maga a tér ahol az emlékmű áll a dél-spanyolországi Trafalgar-foktól nyugatra (Gibraltartól nem messze) zajlott csata emlékét őrzi. A Napóleoni időkben járunk, 1805-ben 18 francia és 15 spanyol hajóból álló francia–spanyol flotta harcolt a 27 hajóból álló brit flotta ellen. A trafalgari csata - melyet a britek nyertek - szertefoszlatta I. Napóleon császár tervét Anglia lerohanására, a győzelem pedig több mint száz évre megalapozta a brit tengeri fölényt.
A brit hadak vezére Horatio Nelson (1758-1805) admirális volt, aki a csata közben halálos sebet kapott egy francia mesterlövésztől, de mégis megadatott neki, hogy mikor meghalt, biztos lehetett a teljes győzelemben. Holttestét más megoldás híján rumos hordóban "tartósítva" hozták haza a tisztjei, majd Londonban az őt megillető temetés után a St. Pál Katedrálisban kapott végső nyughelyet.
Az ingyenesen látogatható londoni Maritime Museum (Tengerészeti Múzeum) máig őrzi Nelson admirális egyik kabátját, melyet a trafalgari csata idején hordott.
A csatanyerés után Nelson neve fogalommá vált, mégis kellett hozzá jó 30 év hogy alakítsanak egy bizottságot végre a britek és megtárgyalják, hogyan állíthatnának méltó emléket a hősnek. A pályázatot végül William Railton terve nyerte meg, aki úgy képzelte, hogy egy 2500 tonna súlyú korinthoszi oszlopot kellene állítani és annak a tetején elhelyezni az admirális szobrát. A tervet többen is kifogásolták, így a pályázatot másodszor is kiírták, amit újfent Railton terve nyert.
A második helyezett egy bizonyos Edward Hodges Baieley volt, akinek az a megtiszteltetés jutott, hogy végülis ő faraghatta ki az oszlop tetején elhelyezett figurát. Az alakot azután úgy fordították, hogy az a Csatorna felé nézzen, azaz annál is tovább, Franciaország felé.
Az emlékmű alapkövét 1840-ben rakták le, a teljes beruházás pedig mai értéken 4 millió fontba került amely összegnek egy negyedét az orosz cár adományozta. Az építkezés 4 évvel később megfeneklett, ugyanis elfogyott a pénz, így a kormányzatnak kellett átvennie az irányítást, akik úgy határoztak, hogy takarékossági okokból majd 1 méterrel csökkentették az oszlop magasságát, ami jelenleg 51,5 méter.
Maga Nelson figurája is készült közben, az 5 és fél méter magas szobor 18 tonnát nyomott és az 1797-ben Tenerife partjainál megsérült, majd amputált jobb karja nélkül ábrázolta az admirálist.
Az oszlop alján, a négy sarokban elhelyezett oroszlánok csak később, 1867-ben készültek el, majd 60 évvel Nelson halála után. 1896-ra azután összeállt a teljes emlékmű, amikor is villámcsapás érte, egy nagyobb darab le is hullot belőle és félő volt, hogy a figura elveszíti a megmaradt bal karját is. Hogy ezt megakadályozzák, végül bronzból készítettek neki egy karvédőt.
1925-ben azonban olyasmi történt amire senki sem számított, ugyanis egy megnyerő szélhámos "eladta" az emlékművet egy amerikainak, £6000-ért, de ugyanez az ember, állítólag a Big Ben-re is felvett £1000 előleget.
De nem csak az amerikaikat érdekelte a szobor, ugyanis Hitler is szemet vetett rá, ha elfoglalta volna Londont, első intézkedései között lett volna, hogy az emlékművet Berlinbe szállíttassa.
Az oroszlánoknak is megvan a maguk története, amelyeket a szobor körül látunk, ugyanis a készítőjük Edwin Landseer állítólag kénytelen volt egy házimacskát modellül állítani, mikor a londoni állatkertből származó élő oroszlán modellje kimúlt és már végül a teteme sem volt alkalmas modellkedésre.
Ha szívesen sétálnál velem London titkos helyszínein, sohasem hallott történeteket hallgatva akkor küldj nekem egy üzenetet, beszéljük meg a részleteket. Persze akkor is írhatsz ha szívesebben követnéd az útikönyvek ajánlatát, azokhoz is vannak elképesztő történeteim. :) Ágota
cover: photo by Philip Barrington on Pixabay
