Milyen volt a viktoriánus Valentine's Day?

Az angolszász országokban igen komoly hagyománya van a Valentine's day-nek, azaz ahogyan mostanában emlegetik, a szerelmesek napjának.

A történet szerint a korabeli római uralkodó II. Claudius azon a véleményen volt, hogy a nőtlen férfiakból jobb katonák válnak, mint azokból, akiknek feleségük és családjuk van, ezért megtiltotta a fiatal férfiaknak a nősülést. Az azonos korban élt Valentin nevű katolikus püspök azonban úgy tartotta, hogy ez a döntés káros a fiatal férfiakra nézve, ezért titokban összeeskette a szerelmeseket, még akár a katonákat is, a friss házasokat pedig a saját kertjéből szedett virágokkal ajándékozta meg.

Amikor erre a felségárulásra II. Claudius rájött, bebörtönözte a püspököt. Valentin összebarátkozott a börtönőrével és a hite erejével, imáival visszaadta a börtönőr vak lányának a látását. Kivégzése előtt a püspök üzenetet küldött az immár meggyógyult lánynak, amelyet így írt alá:”A Te Valentinod.”

A legenda évszázadokon át fennmaradt és a 14. században Valentin a jegyesek és fiatal házasok védőszentjévé vált Angliában, ahol már 1446 óta tartják a Valentin-napot.

Kezdetben a viktoriánus Valentin-napi üdvözlőkártyák lapos papírlapok voltak, melyeket gyakran színes illusztrációkkal és dombornyomott szegélyekkel nyomtattak. A lapokat összehajtva és azokat viasszal lezárva azután postára lehetett adni.

Egy bizonyos  Rowland Hill nevű kormányzati postatisztviselő szóvá tette, hogy a korabeli postai díjak inkább a távolság és nem súly szerint voltak fizetendőek. Ezek alapján egy képeslap elküldése Londonból Edinburgh-ba 1 shilling 1½ penny-be került, ami több volt mint a munkásosztály egy napi munkabére, és a tényleges postai költség csaknem 14-szerese.

1840. január 10-én azonban Nagy-Britannia bevezette az Uniform Penny Post-ot, ami azt jelentette, hogy a Valentin-napi képeslapokat ezután már 1 penny-ért elvitte a posta, megszülethetett tehát a tömeggyártású Valentin-napi képeslap. A lapokat ezután olyan nagy számban küldték egymásnak az emerek, hogy a postások külön díjazást kaptak, hogy maguknak frissítőt vehessenek a február 14-ig tartó két-három napos rendkívüli megterhelés idején.

A készen megvásárolható, tömeggyártású Valentin-lap helyett a viktoriánusok elkezdtek különleges egyedi darabokat gyártani csipke, tükördarabok, szalagok, tengeri kagylók, magvak, arany- és ezüstfólia-applikációk valamint selyemvirágok segítségével. Ezekben a kézzel készített kártyákban azután mindenféle Valentin viccek szerepeltek, időnként kétértelmű vagy sikamlós utalásokkal.

A Valentin napi őrület azután természetesen magát Viktória királynőt is beszippantotta. Évekkel szeretett férje Albert halála után - amikor ideje nagy részét Skóciában töltötte - egy bizonyos John Brown úrral állítólag közelebbi kapcsolatba került. Mr. Brown pedig a történet szerint kapott a királynőtől kézzel készített Valentin-lapot, mely kapcsolatuk romatikus oldaláról árulkodhat.

Magyarországon 1990-ben a Magyar Virágkötők Szakmai Egyesülete, élén Guba Ági mester virágkötővel vezette be a Bálint napozást a nyugati példák mentén, aminek egyértelmű célja a virágkultúra népszerűsítése és tavaszvárás napjainak megszépítése volt.

Azonban ne feledjük, hogy a magyar népi hagyományok között már létezett a Bálint-nap és a hozzá kötődő szerelmi praktikák:
* Olyan almát kell enni, amelyiknek kilenc magva van. Azt a kilenc magot bele kell tenni egy óvatlan pillanatban a kiválasztott fiú zsebébe, akkor biztos, hogy bele fog szeretni a praktikát végző lányba.
* Meg kell gyújtani egy szál gyufát, megvárni, amíg elég, s amerre ekkor dőlni fog, abból az irányból fog jönni a szerelmes.
* Ha valaki kilenc kútról vizet hoz, és azzal a kiszemelt legényt vagy lányt megitatja, akkor az illető mindig szeretni fogja.
* Naplemente után nem szabad sepergetni a lánynak, mert nem megy férjhez.

Ha szívesen sétálnál velem London titkos helyszínein, sohasem hallott történeteket hallgatva akkor küldj nekem egy üzenetet, beszéljük meg a részleteket. Persze akkor is írhatsz, ha szívesebben követnéd az útikönyvek ajánlatát, azokhoz is vannak elképesztő történeteim. :) Ágota

cover: Ben Kerckx képe a Pixabay