Miért ilyen borzalmasan melegek a londoni metrók?
A londoni metró alagutakban meleg van, ezt mindenki tudja de míg télen ez helyenként kellemes is tud lenni, nyáron valóban kínzó a hőség. A metró vonalak közül a Central Line a legforróbb, olyannyira, hogy itt a hőmérséklet nyáron (35°C) rendszeresen meghaladja az EU által előirt, élőállatok szállításakor megengedett legmagasabb hőmérsékletet is, ami 30°C.
A probléma alapvetően ott kezdődik, hogy a Centre Line mélyen a föld alatt fut és a Londoni Közlekedési Vállalat (TfL) valójában sohasem fektetett be nagyobb összegeket, hogy a hőmérséklet problémáját orvosolja. A megoldás ugyanis - akármilyen furán is hangzik-, igencsak összetett, ennél fogva igen költséges is.
A város legmelegebb metróvonalai mind mélyen a föld alatt futnak (Central, Bakerloo, Piccadilly, Northern, Waterloo&City, Victoria és Jubilee vonalak) míg a többin, mely a felszínhez közelebb közlekedik (Circle, District, Hammersmith&City, Metropolitan) elviselhetőbb az időjárás.
Valójában a Central Line vonalának hűtése szinte megoldhatatlan feladatnak bizonyul a TfL számára. A 1800-as évek végén és az 1900-as évek elején, amikor Londonban az első metróalagút munkálatai folytak, az komoly probémák elé állította a korabeli mérnököket.
London talaja ugyanis agyagos és akkoriban az alagút körül semmilyen teret nem hagytak a munkasok, így manapság lehetetlen barmilyen külső hűtő berendezést telepíteni. Ha a metró alagútban járunk, láthatjuk, hogy az alagút fala és a rajta lévő szerelvények csak centiméterekre vannak a kocsiktól, azon túl pedig a már említett, masszív Londoni agyag réteg található.
Az agyag maga kiváló hőzáró réteget képez, mely az 1900-as évek eleje óta tartó üzem alatt átmelegedett. A kezdtekkor 14°C-os hőmérsékletet mértek odalenn, amin aztán időközben sokat emelt a használt infrastruktúra, mai mérések szerint az agyag hőmérséklete 20°C és 25°C között van.
Érdekes adat egyébként, hogy a hőtermelés nagy része abból származik, amikor a kocsik az állomásokon fékeznek, míg az emberek izzadása hozzávetőleg csak a probléma 2%-a.
2015-ben a TfL nagy teljesítményű ventillátor rendszert épített a St Paul’s metrómegállónál, mely 16 liter/másodperc sebességgel cseréli a legevőt odalent. Ezzel el tudták érni, hogy az állomás London egyik legforróbb állomásából az egyik leghűvösebb legyen.
Ez a megoldás viszont egyelőre nem elérhető a Central Line vonalán, annak okán is, hogy a vonal a város legdrágább és legsűrűbben lakott negyedei alatt halad, ott pedig a felszínen egy szellőző-építő beruházást bajos lenne elkezdeni.
Így egyelőre csak kitartást tudok kívánni minden Londonban metrózónak, hűvösebb időjárást sajnos nem.
Ha szívesen sétálnál velem London titkos helyszínein, sohasem hallott történeteket hallgatva akkor küldj nekem egy üzenetet, beszéljük meg a részleteket. Persze akkor is írhatsz ha szívesebben követnéd az útikönyvek ajánlatát, azokhoz is vannak elképesztő történeteim. :) Ágota
cover: by Jarosław Kwoczała on Unsplash