Londoni időutazás: a George Inn
A középkorban amikor látogatók érkeztek Londonba, két lehetőségük volt, vagy lóval érkeztek vagy pedig gyalogosan. Ezeknek az átutazóknak - és persze lovaiknak is, ha voltak - éjszakai szállásra volt szükségük, ételre és persze az állatoknak ellátásra.
Ezen fogadók (angolul inn néven emlegették őket) tulajdonosaiknak meglehetősen jól jövedelmeztek, ezért nem is voltak igazán rászorulva, hogy bármilyen jöttmentnek szállásul szolgáljanak, azonban mégis sokszor meglehetősen vegyes társaság verbuválódott egy-egy szálláshelyen.
Az éjjel-nappal üzemelő konyha mellett általában sört is csapoltak, a fogadó alsó helyiségeiben pedig sokszor az utolsó "fillérig" ment a szerencsejáték. Azonban ha valaki fizetésképtelenné vált, a fogadós nem sokat töprengett, hanem gyorsan utcára tette a vendéget, lefoglalva magával hozott ingóságait vagy akár a lovát is.
Érkezéskor a lovászfiúk az állatokat az istállóba vezették és elláták őket, míg tulajdonosuk evett valamit majd egy olyan szobában hajthatta álomra a fejét, melyet más utazókkal kellett megosszon. A matracokat szalmával tömték ki.
Londonban a mai napig működik egy 17. századi két szintes, galériás fogadó, igaz azóta már profilt váltott és szállásra itt már nincs lehetőség, de egy jó pint sört meginni vagy valami egyszerű pub ételt megkóstolni van esélyünk.
Ez a fogadó a George Inn a London Bridge közelében, egészen pontosan ezen a címen: 75 Borough High Street, London SE1 1NH
Ma ugyan csak George néven emlegetjük a helyet, de korábban George and Dragon néven volt ismert, a Sárkányölő Szent György legenda után. Ez nem is csoda, hiszen Angliának és benne Londonnak is a védőszentje Szent György.
A George valóban egy nagyon régi fogadó, amelynek korai története legalább a 16. századra nyúlik vissza, ugyanis már 1598-ból is találunk róla említést, valamint 1622-ben a fogadó akkori leírása szerint „téglából és fából” épült.
Az épület a mai napig is részben favázas, földszintje több összefüggő bárra oszlik:
* Parlament Bar: korábban, a rendszeres autóbuszjáratok megjelenése idején itt a közelben megálló buszok utasainak utasainak váróterme volt
* Middle (Középső) bar: ez volt a kávézó rész, ahol maga Charles Dickens is rendszeresen megfordult, lévén itt lakott a környéken
* Galériák: itt voltak a kiadó szobák, ma már étterem rész üzemel bennük
A korabeli Londonban a legtöbb ház fából készült, így rendszeresen pusztították a várost kisebb-nagyobb tüzek, 1676-ban pont a környéken tombolt egy tűzvész amelyben leégett a környező terület nagy része és maga a George is, amit azután az akkori bérlője újjáépített. Eredeti méretében a teljes fogadó az istállókkal és egyéb kiszolgáló épületekkel a mainál jóval nagyobb volt, de az évszázadok alatt a csatolt részei eltüntek.
A fogadó elhelyezkedése kulcsfontosságú volt az évszázados sikeréhez, ugyanis pont a London Bridge-től (a Temzén akkoriban átívelő egyetlen hídtól) délre vezetető, ma Borough High Street főútvonal mentén épült.
Az épület jelenleg Anglia Nemzeti Örökség Listáján I. fokozatban szerepel.
Ha szívesen sétálnál velem London titkos helyszínein, sohasem hallott történeteket hallgatva akkor küldj nekem egy üzenetet, beszéljük meg a részleteket. Persze akkor is írhatsz ha szívesebben követnéd az útikönyvek ajánlatát, azokhoz is vannak elképesztő történeteim. :) Ágota
idegenvezeteslondon@gmail.com
Ha hasznosnak találod a változatos és izgalmasabbnál-izgalmasabb bejegyzéseket az "Idegenvezetés London" blogon és Facebook oldalon, akkor kérlek, támogass egy kávé árával, hogy még sokszor találkozhassunk legalább a képernyőn keresztül. www.buymeacoffee.com/agotabf
