Sokan meglepőnek tartják a történelmi tényt, de való igaz, hogy Londont a rómaiak alapították. Hosszú az út az ókori Római Birodalom szívétől a mai Londonig, nem csak térben de időben is.

A római hódítás i.sz. 43-ban történt Claudius császár vezetésével, amikor is megalapították a tartomány központjaként szolgáló apró fa épületekől álló Londiniumot. A már akkor itt élő kelták - élükön vezetőjükkel Boudicca-val - azonban i.sz. 60-ban lerohanta ezt az aprócska települést és bár a területet visszafoglalni nem tudták, azt teljesen felégették.

A kelták vezetője Boudicca  // thoughtco.com

Ezután 60 évbe telt míg a rómaiak újra birtokba vették a területet és egy újabb települést húztak itt fel, melyet azonban akkor már magas kőfallal vettek körül. Ennek a városfalnak a maradványait ma is megtalálhatjuk London számos pontján, rálelni pedig úgy a legegyszerűbb ha tudjuk, hogy gyakorlatilag ez jelöli ki a ma is fontos óvárosi területet a City of Londont.

A londoni városfal és Trajanus hadvezér szobra // historic-uk.com

Londonium városát az újáépítés során a rómaiak komolyan megtervezték, ugyanis két nagyon fontos út szelte keresztül melyek keletről nyugatra vezettek, érintve a korabeli fórumot (főteret), a bazilikát, az amfiteátrumot (arénát) és Jupiter templomát valamint egy fából készült, pontonszerű étkelőt is létesítettek a Temzén, pont ott, ahol a mai London Bridge áll.

Meglepő fordulat azonban, hogy évszázadokkal később, az 1666-os pusztító londoni tűzvész után, a város újáépítésekor újra ugyanez az elrendezés került elő Sir Christopher Wren tervezőasztalán. Persze ez azért nem volt teljesen véletlen, hiszen Wren talán tanulmányozhatta a korábbi, fennmaradt töredékes városrendezési iratokat. Az új London amelyet ő tervezett ugyanazon a négyzetmérföldön terült el mint eredetije évszázadokkal korábban, figyelembe véve az klasszikus római városrendezési szabályokat.

London városa i.sz. 200 körül // brilliantmaps.com

Wren tervei alapján az újáépített városban a fő útvonal két egymást metsző széles út lehetett volna, amelyekbe egyenes, kövezett utcácskák vetettek. A város két kiemelt csomópontja az új Royal Exchange (kereskedelmi központ) épülete és az újáépített St. Paul's Cathedral lett volna, amiknek régi római megfelelőjük a Római bazilika és Jupiter temploma lehetett abban az időben.

Sir Christopher Wren  // metro.co.uk

A tűz után újáéledő várost azonban sürgette az idő, minél hamarabb vissza kellett zökkenteni azt a régi kerékvágásba, így az építkezéseknél gyakorlatilag a korábbi, középkori elrendezést követték és a már meglévő sikátoros, rendezetlen összevisszaság mentén építették a várost újjá.

London városa 1666-ban // telegraph.co.uk

Wren tervei azonban nem mentek teljesen füstbe, ugyanis a későbbi városrendezések idején rendszeresen átnézték azokat és például a Temze melletti rakpart ötletét meg is valósították a 19. században. A következő ilyen időszak amikor Wren segítségére volt szüksége a városnak, az a II. világháború utáni újjáépítés időszaka volt, bár eredeti terveiből nem sok minden valósult meg sajnos.

Az évszázados törekvések ellenére azonban be kell lássuk, hogy London nem egy jól tervezett város, a bájos apró terecskék a térképen nézve elég véletlenszerűen helyezkednek el, a látkép olyan mint egy összekevert kirakós, egymás mellett eltérő stílusú házakkal és utcácskákkal.

mai Londoni látkép  // ibtimes.co.uk

A tervezés mellet azonban a város funkciója is mindig erősen befolyásolja a végső kinézetét. London mindig is egy pénzcsináló kereskedelmi központ volt semmint kultúrális fellegvár, ami azután a kinézetét is meghatározta. A város az évszázadok során rendkívül gyorsan növekedett, egyre-másra nőttek ki a földből a kereskedelmi célú beruházások így sem az idő sem a szándék nem volt meg arra, hogy a szemet is gyönyörködtesse a végeredmény.

Összességében azonban ennek az eklektikusságnak megvan a maga bája és lehet hogy pont ez az összevisszaság az ami Londont valójában Londonná teszi az idelátogatók szemében.

Ha szívesen sétálnál velem London titkos helyszínein, sohasem hallott történeteket hallgatva akkor küldj nekem egy üzenetet, beszéljük meg a részleteket. Persze akkor is írhatsz ha szívesebben követnéd az útikönyvek ajánlatát, azokhoz is vannak elképesztő történeteim. :) Ágota