London világhírű bohóca: Joseph Grimaldi

Bohóc: erről a szóról mindenkinek egy tarka-barka ruhába öltözött, erősen kifestett, örökké mosolygó arcú, viccesen ügyetlenkedő alak jut eszébe. Ők azok, akik elcsúsznak egy banánhéjon és a nagyérdemű a hasát fogva nevet, mindenkit jókedvre derítenek.

alt

A középkortól az önkifejezés szabadságának jelképei voltak. Gyakori volt ugyanis hogy a királyi udvarokban szatírákkal és komédiákkal szórakoztatták a nemeseket. A mai bohócok ősatyjai azonban nem az udvari bolondok voltak - ezek hagyományosan a 17-18. századra már teljesen eltűntek.

alt

Az angol "clown" (=bohóc) szó először az 1500-as években jelent meg, amikor Shakespeare néhány szonettjében így nevezte a bolondozó karaktereit, de a hagyományos értelemben vett cirkuszi bohóc csak a 19. században tűnt fel.

Shakespeare bohócai sokszor mondták ki a kellemetlen igazságokat, és gyakran a halállal is összeköttetésben álltak. A bohócoknak mindig volt egy sötét oldaluk is, ami a mai verzióból már kikopott, de régen nagyon is előtérbe került.

alt

A furcsa nonverbális viselkedésük az igazán döntő: nem tudjuk, a bohóc mit gondol, mit fog tenni, mi lesz a következő lépése, csak azt érezzük, hogy teljesen kiszámíthatatlan, és furán viselkedik.

1778-ban Joseph Grimaldi viselt először maszk helyett festéket az arcán, a fehérre mázolt arcát, pirospozsgás hatású orcákkal tette hangsúlyossá. Philip Astley volt az, aki pár évvel korábban, 1768-ban megalapította az első cirkuszt, és hamar rájött, hogy a lovasszámok között a közönség igényli a szórakoztatást, ezért bohócokat is alkalmazott. A cirkuszi bohócok hamarosan az egész világon megjelentek, és a csúfolódás és viccelődés mellé egyre gyakrabban alkalmaztak akrobatikus számokat is a nézősereg szórakoztatására.

alt Joseph Grimaldi

Grimaldi 1779-ben született, kétéves korától már a londoni Sadler’s Wells színpadán táncolt, háromévesen pedig hivatásos pantomimművésznek állt. Felcseperedve igazi hírességnek számított, évtizedeken át mindenkit megnevettetett, a máz alatt azonban egy rendkívül szomorú ember bújt meg.

alt Joseph Grimaldi

Első felesége szerencsétlen módon szülés közben meghalt, míg fia 30 évesen elhunyt, alkoholizmusának köszönhetően. Egészsége sem volt teljesen rendben, akrobatikus mutatványai miatt ízületi és légzési problémákkal küzdött, majd végül az alkohol vitte őt is a sírba 59 éves korában. Emlékiratait maga Charles Dickens adta ki halála után.

alt Charles Dickens

Testét London északi részén helyezték örök nyugalomra, a Joseph Grimaldi Park-ban, ahol sírját is játékosra alakították, ugyanis táncolásra hív és hangokat is kiad.

Londonban minden évben összegyűlnek a bohócok a világ minden tájáról, hogy megemlékezzenek Grimaldiról, akiről úgy tartják, hogy ő minden modern kori bohócság eredője, május 31-én pdig hagyományosan koszorúkat helyenek el a sírja közelében.

alt

Vannak azonban olyanok is akik rettegnek a bohócoktól, a pszichológusok szerint ez a fajta fóbia kétéves kor körül kezd kialakulni, akkor, amikor az idegenektől való félelem is. Ekkor még a gyerek elméje nem tudja elkülöníteni a képzeletet a valóságtól de az igazi félelem a bohócok erős sminkjében gyökerezik. Ezáltal ugyanis elrejthetik az érzelmeiket és az igazi személyiségüket, nem tudhatjuk, hogy a vicces arc mögött ki is rejtőzik, vagy, hogy viccei mögött milyen gondolatok bújnak meg.

  1. photo 1: tammybruce.com

  2. photo 2: mult-kor.hu

  3. photo 3: skinnerinc-res.cloudinary.com

  4. photo 4: ichef.bbci.co.uk

  5. photo 5: farm7.static.flickr.com

  6. photo 6: m.media-amazon.com/images

  7. photo 7: cdn.ianvisits.co.uk

Benedek Ágota

Magyar idegenvezető Londonban. Ha velem sétálsz megmutatom London azon arcát amely az útikönyvekben nem szerepel, de izgalmasabb mint a ’hivatalos’ útvonal. :) www.facebook.com/idegenvezeteslondon

London

Subscribe to Idegenvezetés Londonban

Get the latest posts delivered right to your inbox.

or subscribe via RSS with Feedly!