London: Város a város alatt

London története és infrastruktúrája bőven ad apropót arra, hogy megvizsgáljuk, mi is történik a felszín alatt a világ egyik legnagyobb metropoliszában: számtalan alagút, katakomba, kormány által épített helység, használaton kívüli metróállomás és természetesen csatornarendszer rejtőzik a város alatt.

alt

Az történelem során az emberiség irtózatos pénzeket költött el olyan föld alatti terek létrehozására, amelyeket aztán csak nagyon rövid ideig vagy egyáltalán nem használt es itt most utalhatunk a második világháborús légoltalmi helyiségekre, ahol még ma sem találni egyetlen kiégett villanykörtét sem, mivel ezen létesítmények egy részét még napjainkban is karbantartják.

Vilmos herceg és Kate Middleton esküvőjének idején peldaul hatalmas botrány bontakozott ki abból, hogy néhány városfotós eljutott a metrórendszer használaton kívüli Aldwych megállójaba, méghozzá a használatban lévő Piccadilly-vonal igénybevételével, amelyen azonban éppen az esküvőt övező biztonsági intézkedések következtében ideiglenesen nem jártak a szerelvények. A négy felfedező négy órát tölthetett a jegyárusító bódék, összekötő folyosók, régi liftek fényképezésével, mielőtt egy ipari kamera felvételének köszönhetően észrevették őket, amint beszállnak a metróalagútba. Az aldwychi négyekként elhíresült fotósok esete újult erővel élesztette fel a föld alatti rendszerek bejárhatóságában rejlő kockázatokról szóló vitát. Az eset után a közlekedési vállalat szóvivője ismét felhívta a figyelmet, hogy az utasok elől elzárt területekre szigorúan tilos és életveszélyes a bejárás.

alt

A haborús időszakban a London elleni első német légitámadást követően a brit kormány 1940 októberében úgy döntött, hogy földalatti óvóhelyrendszert épít, szoros kapcsolatban a meglévő földalatti megállókkal. A helyszínek kiválasztásában a London Transport (a Londoni Közlekedési Vállalat) segített – ez a társaság volt felelős az alagutak közpénzen való megépítéséért is –, annak tudatában, hogy a háború után átveheti majd ezeket közlekedési használatra. A terv szerint két óvóhelyre volt szükseg, két párhuzamos 5 m-es belső átmérőjű és 365 m hosszú alagutat kellett kialakítani, építésükre a meglévő metró alagutak alatt kellett sort keríteni.
Minden alagutat két szintesre kellett kialakítani egy közbenső födém beépítésével, ágyakkal, orvosi bázisokkal, konyhákkal és mosdókkal kellett felszerelni, hogy egyenként 9600 főt legyen kepes befogadni. Ezt a kapacitást utóbb 8000 főre csökkentették az elszállásolási színvonal emelése érdekében és a munkálatok 1940. november 27-én meg is kezdődtek, de munkaerő és anyagbeszerzés terén nagy nehézségek adódtak.

alt

Ahogy a haborús támadás alábbhagyott, a kormány is meggondolta magát es egy különleges, nemzeti kiadásokkal foglalkozó pénzugyi bizottság 1941 derekán született javaslatára csak a már elkezdett óvóhelyeket építhették meg. 1941 augusztusában le is álltak a munkálatok a St. Paul’s székesegyháznál, tartva a katedrális alapjának esetleges megrongálásától. Röviddel ezután az Oval megállónal elkezdett beruhazas is hasonló sorsra jutott; ezúttal nagy mennyiségű víz állta útját a sikernek. Az első befejezett óvóhely a Chancery Lane volt, mely 1942 márciusára készült el és a lakosság használta is búvóhelynek a támadások során.

Talán az egyik legfontosabb és legismertebb oldala London föld alatti életének a Temze alatti forgalom. Több, mint 20 alagút halad át a folyó alatt, melyek között van gyalogos-, közúti és vasúti alagút is. Elsőként a hosszú Thames Tunnel-t kell megemlítenünk, ami sokáig a világ nyolcadik csodájaként volt ismert. A 19. század elején épült, 1825 és 1843 között, és akkorban ez volt a világ első folyó alatt épített alagútja. A technológia amit használtak tulajdonképpen azóta is az alagútkészítés alapja, ugyanis ekkor használtak először pajzsos alagútfúró rendszert, bár meg így sem kis áldozattal járt az alagút megépítése, hiszen rengeteg pénzt emésztett fel az építkezés és sajnos emberi áldozatokkal is járt.

alt

Kezdetekben az alagutat a gyalogosforgalomnak és a lovaskocsiknak tervezték, ám a befektetőknek hamar rá kellett jönniük, hogy az alagút nem váltja be a hozzá fűzött reményeket, ezért 1865-ben az alagutat eladták a vasútnak.

Szintén érdekes a Tower Subway, ami egy omnibusz alagútként nyitott meg 1870-ben a Tower mellett. Egy speciális kocsiban 12 ember közlekedhetett a folyó kát partja között, a kocsit árammal mozgatták és 70 másodperc alatt lehetett átérni az északi és déli oldal között. A járműforgalom azonban rendkívül veszteséges volt, így ezt az átkelőti inkább átalakították gyalogos alagúttá. A földalatti átjaró sorsát azonban a Tower Bridge pecsételte meg, mivel a híd ingyenes használata mellett senki nem akart fizetni az alagúton való átkelésért, igy azt 1897-ben eladták a londoni közműveknek és azóta is kábelek és csövek futnak keresztül rajta.

alt

A huszadik század első felében a posta is működtetett föld alatti alagutakat, mivel a felszínen a forgalom kezdett elviselhetetlen lenni. 1927-ben indították útjára a föld alatti "Mail Rail" rendszert, ami csak 2003-ban szűnt meg teljesen.

alt

Azok akik ismerték, gyakran úgy emlegették Kingsway-t - a strategialilag is fontos távolsági hívásokat kezelő telefonközpontot - mint a London utcái alatt húzódó várost, és ez sok tekintetben igaz is volt. A Kingsway akár teljesen elvághatta volna magát Londontól de az ott állomásozó maximum 200 fős postai személyzet továbbra is zavartalanul, kényelemben és biztonságban folytathatta volna munkáját 36m-re Holborn városrész alatt, az állandó 20 Celsius fokban. Képes volt saját áramot és lélegezhető levegőt generálni, saját artézi kúttal, étteremmel, teabárral, szabványméretű biliárdasztalokkal felszerelt játékteremmel, utcaneveket viselő alagutakkal és egyedi Londoni telefonszámmal rendelkezett, a 01 vagy 0585 tárcsázásával közvetlenül el lehetett érni. Hat hétre biztosították a generátorok működését is, sőt a valaha ott dolgozó mérnököktől, technikusoktól tudható, hogy a dolgozók a téli hónapokban, ablakok nem lévén – ha nem jöttek fel a felszínre ebédidőben – soha nem látták a napvilágot. Az élet ott lent olyan volt, mint egy tengeralattjárón: teljesen zárt, sajátos szaggal; a viaszos padlófényező szaga keveredett a PVC kábelével és a klóréval, amelyet a szellőztető berendezésbe adagoltak, hogy átmossa a levegőt annak visszakeringetése előtt.

alt

Mindent megtettek annak érdekében, hogy elejét vegyék a klausztrofóbiának, az étkezdének például színes, festett tájképekre néző vakablakai voltak. Ugyancsak emlékezetes volt az dolgozók számára a Central Line-on közlekedő metró hangja, amint ötpercenként áthaladt a fejük fölött, és az a számos furcsa pillantás, mellyel a járókelők adóztak nekik, amint a Kingsway-ben dolgozók reggelente be- és esténként kiáramlottak a különös ajtókon, melyek látszólag sehova nem vezettek.

Ez a föld alatti erődítmény, mely rendeltetésénél fogva képes ellenállni egy ostromnak, jobban védte lakóit, mint Trója fala. A Kingswayben nem voltak végzetes balesetek, tűzesetek, áradások vagy akar fulladás. Kingsway földalatti emberei egészségesebb és biztonságosabb életet éltek, mint a 30 m-rel fölöttük dolgozó kollégáik.
A széles közönség számára azonban egyik földalatti tevékenység sem volt köztudott, az 1980-as évektől a BT például már nem tesz említést a Kingsway telefonközpontról, meg a központi telefonkönyvből is eltüntették.

alt

Valószínű, hogy ideiglenesen Kingsway-ben tevékenykedett a Pindar nevű védelmi központ, mielőtt a Whitehall-i objektumot megépítették, erről azonnal szólok is pár szót.

Az Kingsway objektumot a 2000-es evekben a British Telekom megbízásából egy ingatlanközvetítő cég valószínűeg értékesítette, miután megszűntették az utolsó fennmaradó telefonvonalakat is. A gépészeti berendezés a helyén maradt és működőképes volt, csakúgy mint a szellőztető berendezés, melyet időnként még működtettek de a legtöbb termet és alagutat kiürítették. A Chancery Lane állomásra vezető felvonó továbbra is megvan és bár sok éve nem használták, úgy tűnik, jó állapotú. Minden alagút és összekötő átjáró általában véve tiszta, száraz és kivilágított, mostmár csak az a kérdés hogy vajon mire hasznalják ezt az építményt napjainkban?

A kormány építette földalatti bunkerek rendszere is igen kiterjedt London városa alatt de ezek az építmények természetesen szigorúan titkosak, bár sejthető hogy a Whitehall és a Trafalgar tér között létezik föld alatti összeköttetés. Ezek használata a második világháborúig datálódik vissza ugyanis a második világháborúban a légitámadások elől rendszeresen a föld alá terelték London lakosságát. Néhány elhagyott metróállomáson még mindig talalhatunk magukra hagyott második világháborús plakátokat.

alt

A legújabb és állítólag legbiztonságosabb föld alatti bunker a Pindar, amit a Whitehall-on levo Védelmi Minisztérium épülete alatt létesítettek. A monumentális beruházás 1994-ben készült el több, mint 126 millió fontot felemésztve. A költségek legnagyobb részét a számítógépes rendszer telepítése emésztette fel, tekintve hogy a bunker fizikailag igen korlátozottan hozzáférhető csak, igy gondot okozott a műszerek telepítése. Az épület legfőbb célja, hogy krízis esetén irányító és kommunikációs központként szolgálja a Védelmi Minisztérium vezérkarát. Jelentések szerint földalatti összeköttetésben van a Downing Street-tel, ami ugyebár a miniszterelnök rezidenciája és nem mellesleg nincs túl messze a Védelmi Minisztérium épületétől. Az épületkomplexum nevét a Pindar-t egy régi görög költőtől kölcsönözték, ugyanis a legendák szerint csak az ő háza maradt egyedül állva miután időszámításunk előtt 335-ben az egész várost lerombolták körülötte…hát minden esetre meglehetősen beszédes név.

London belvárosi utcáiban, például Kensingtonban és Chelsea-ben egyre több helyen látni építési törmelékeket az út mellé szórva, ám látszólag semmilyen új épület nem épül a felszínen. Elárulom hogy a megoldást itt is a föld színe alatt kell keresni. A magassági korlátozások miatt nem igazán lehet már felfelé terjeszkedni a belvárosban, így a tehetősebbek már csak a pincék irányában tudnak extra szinteket hozzátoldani otthonukhoz és csupán az elmúlt 4 évben több mint 800 építési engedélyt adtak ki a helyi önkormányzatok ilyen típusú munkálatokra. Lassan London egyes kerületeiben is igaz lesz a jéghegy-szabály, miszerint a látható rész csupán 10%, a többi 90 a felszín alatt rejtőzik.

alt

Nemrégiben épp egy kanadai TV mogul nyújtott be kérvényeket annak érdekében, hogy egy négyszintes pincehelyiséget kerekíthessen magának Knightsbridge-ben, benne bálteremmel, úszómedencével, szaunával, 15 hálószobával, 7 fürdőszobával és 20 illemhelyiséggel, a gond csak az, hogy mindezt egy 19. századi iskolaépület tőszomszédságában tenné.

Nem messze tőle egy Mittal nevű acélmágnás “Taj Mittal”-ja található, az alsó szinteken török fürdővel és márványmedencékkel, valamint egy ingatlanmogul komplexuma, aki három korábbi orosz nagykövetségi épület felvásárlása után kezdett föld alatti építkezésekbe, hogy legyen hely a mozitermeknek és a garázsoknak.

Hasonló tervei vannak a Foxtons ingatlanügynokség milliárdos alapítójának is, ő egy 22 méter mély gödröt álmodott magának a saját kertje alá, ő a teniszpálya, mászófal, bowlinpálya, borospince, úszómedence és edzőterem mellé a Ferrari gyűjteményének is szánna egy külön privát múzeumot, ahova külön lifttel tudnak lejutni az autók. Elvileg semmi akadálya a dolognak, hiszen az önkormányzatnál még nemigen létezik a földalatti építkezésekre vonatkozó szabályozás, viszont ebben az esetben valóban olyan volumenű lenne az átalakítás, hogy a horizontális fúrásra a Csalagút építésében közreműködő specialistákra lesz majd szükség.

alt

Bizonyos kivitelező cégek szerint még hasznosak is lehetnek az ilyesfajta föld alatti beruházások, hiszen sok esetben közel 200 éves épületekről van szó, amik már szerkezetileg eléggé megvsiselt állapotban vannak, így egy-egy pinceszint hozzáadásával azokat stabilizálni lehetne.

A föld alatti építkezés manapsag is terítéken van London terveiben, egy kb. 35 kilométeres alagútrendszert, egy körgyűrűt terveznek ami autók tízezreit terelné a föld alá a forgalmas felszínről. A harmincmilliárd fontos beruházástól természetesen tisztább levegőt remélnek London belvárosában, így a tervek szerint a Tower Bridge csak a gyalogosoké és a tömegközlekedésé lesz. A finanszírozást a felszabaduló területek értékesítéséből oldanák meg.

alt

A föld alatti világ mas befektetési szereplők fantáziáját is mozgatja, egy nemrég született terv szerint a felhagyott metróalagutak és állomások meglepően új felhasználási lehetőséget kapnának. A brit Gensler tervezővállalat és design cég London Underline néven kerékpáralagutat hozna létre, amelyek használatával ki tudnánk kerülni a belvárosi dugókat. Az átjárót liften tudnánk elérni és a kerékpársáv mellett gyalogolni is lehetne. A négy megálló hosszúra tervezett rendszerben – lépéseink által keltett kinetikus energia szolgálná a világítást.

Ez utóbbi talán nem is annyira rossz ötlet, habár azt hiszem mindenki jobban járna ha az autósok kerülnének a föld alá és a várost élvezni kívanó kerékpárosok és gyalogosok maradhatnának a felszínen.

  1. photo 1: assets.londonist.com

  2. photo 2: i0.wp.com

  3. photo 3: static.standard.co.uk

  4. photo 4: www.newcivilengineer.com

  5. photo 5: media.timeout.com

  6. photo 6: seeninthecity.co.uk

  7. photo 7: www.subbrit.org.uk

  8. photo 8: s-media-cache-ak0.pinimg.com

  9. photo 9: media.cntraveler.com

  10. photo 10: resideinlondon.com

  11. photo 11: dealmakerz.co.uk

  12. photo 12: www.standard.co.uk

Benedek Ágota

Magyar idegenvezető Londonban. Ha velem sétálsz megmutatom London azon arcát amely az útikönyvekben nem szerepel, de izgalmasabb mint a ’hivatalos’ útvonal. :) www.facebook.com/idegenvezeteslondon

London

Subscribe to Idegenvezetés Londonban

Get the latest posts delivered right to your inbox.

or subscribe via RSS with Feedly!