London királyi parkjai: St James's Park

A Londonba látogatóknak feltűnhet, hogy világvárosi státusza ellenére London egy meglehetősen zöld város. A statisztikák azt mutatják, hogy a város (külvárosaival együtt) nagyjából 47%-ban zöld, amiből 33% természetes élőhely, további 14% pedig a magán kert kategóriába esik.

A londoni közparkok egy része azonban csak mostanában került a köz használatába, hosszú évszázadokig inkább mint királyi parkok funkcionáltak, azaz közvetlenül a korona tulajdonába tartoztak és látogatásukra csak engedéllyel kerülhetett sor, ott is csak a kiválasztottaknak.

Ezen kiráyi parkok Londonban a következők és róluk szól ez a 8 részes sorozat is:
* Bushy Park
* Green Park
* Greenwich Park
* Hyde Park
* Kensington Gardens
* Regent's Park
* Richmond Park
* St. James's Park

St James's Park, London

területe: 23 hektár

Sokan a Buckingham Palota közvetlen közelében található St James's Parkot tartják a város legszebb parkjának, melyhez valószínűleg hozzájárul az itt található mesterséges tó, a rajta élő számtalan vizimadár faj és a királyi kertészek által csodálatosan karbantartott virágágyások is.

A park eredete egészen az 1533-as évre tekint vissza, arra az évre amikor VIII. Henrik király összeházasodott második feleségével, Boleyn Annával. Akkoriban ennek a zöld területnek a közepén egy kórház állt, melyet St James-nek ajánlottak. Ebben a kórházban csak nőket gyógyítottak, vagyis inkább csak láttak el, mert alapvetően ez egy leprakórház volt és a korban a lepra egy gyógyíthatatlan betegségnek számított.

St James avagy ahogyan magyarul emlegetjük, Szent Jakab, Jézus egyik tanítványa volt, akit mestere halála után I. Heródes Agrippa, zsidó király öletett meg, így őt az egyházi hagyomány vértanúnak tekinti. Szent Jakab lett a védőszentje Spanyolországnak, a zarándokoknak, a kereskedőknek, a gyógyszerészeknek és a szatócsoknak is, valamint róla nevezték el a Szent Jakab-utat (spanyolul Camino de Santiago azaz El Camino), mely Spanyolország északi tartományain halad át, és amelynek célpontja Szent Jakab sírja.

Mivel VIII. Henrik király (uralkodása: 1509-1547) szenvedélyes vadász hírében állt, a legtöbb időt Greenwichben, az ottani palotájában töltötte, de nagyon körülményes volt rendszeres beutazása London közepére, így az akkor már a közelben álló másik királyi palota, a ma már nem létező Whitehall Palace közelébe szeretett volna egy kisebb de alkalmas vadászparkot magának. Így is lett, az itt álló St James kórházat kiköltöztették, az épületét elbontották és a ma St James's Park néven ismert területen egy zárt, téglakerítéssel körbevett vadászparkot hoztak létre, melybe levadászandó őzeket telepítettek.

Elég nagy volt ez a Spring Garden (azaz Tavaszi Kert) néven emlegetett park ahhoz, hogy az őzek mellett elfért benne egy katonai seregszemlékre és lovagi tornákra alkalmas tér, egy teniszpálya és egy fűves tekepálya is.

VIII. Henrik halála után gyermekei, VI. Edvárd, I. Mária és I. Erzsébet nem nyúlt a parkhoz, ám Erzsébet halála után a soron következő uralkodó, I. Jakab (uralkodása: 1603-1625) gyakorlatilag egy vadasparkot hozott létre a kertben. Tartott itt krokodilt, sólymot, de volt itt antilop az indiai nagymogultól, leopárd az olasz uralkodótól valamint egy elefánt is, melyet Spanyolországból szerzett be Buckingham grófja az uralkodó számára.

James halála után másodszülött fia, Károly (uralkodása: 1625-1649) került trónra, aki a parkhoz nemigen nyúlt, de amikor 1649-ben a vérbe folytott angol polgári forradalom után a köztársaságpártiak I. Károlyt halálra ítélték, ő a parkon keresztül sétált át az akkori királyi palotából, a St James's Palotából a mai Whitehall-on álló Banqueting House-hoz, ahol azután nyilvánosan fejét vették. Magát a parkot teljesen tönkretették, fáit tüzelőnek kivágták és a benne élő állatokat is sorra leöldösték.

Miután fia, szintén Károly, a forradalom leverése után visszatért és mint II. Károly (uralkodása: 1660-1685) koronát is kapott, hozzálátott a park megreformálásához és a teljesen elpusztított vadászparkból pihenőparkot alakított ki.

II. Károly elsődlegesen versailles-i mintára alakíttatta át a parkot, hiszen apja halála után Franciországban élt számüzetésben és ha már egyszer visszaköltözött Londonba, formára vágott bokrok és színes virágágyások között képzelte el pihenését. Első körben egy 850 méter hosszú és 36 méter széles, egyenes tavat vágtak a park közepére, mert a francia kertekben is valami ilyesmi volt mindig a központi látványelem, mellette párhuzamosan jelöltek ki két-két sétautat mind a két oldalon.

A kis víz melleti sétautak nagyon népszerűek lettek, főleg a szabadabb erkölcsű hölgyek körében, akik itt randevúztak titkos szeretőikkel, de sok fiatal nő is itt vetett véget életének csatornába ugrással, miután egy-egy szerelmi ügy keserűen végződött.

Csakúgy mint elődei, II. Károly is nagyon kedvelte az exotikus állatokat, és ennek a szenvedélyének az emléke a park déli oldalán húzódó Birdcage Walk nevű út is, ugyanis ennek az útnak mentén voltak felállítva a különböző madárházak, ahol a sokféle különleges, exotikus madarát tartotta.

A különleges madarak közé tartozik az a pelikán pár is, akik 1664-ben érkeztek az orosz nagykövet ajándékaként a parkba és azon a kis szigeten vertek tanyát, amit ma Duck Island (azaz Kacsák szigete) néven ismerünk, ami manapság zárt madárrezervátumként üzemel. A pelikánok, habár már nem feltétlen az akkori pár közvetlen leszármazottai, de a mai napig a parkban élnek.

II. Károly király franciaországi számüzetése alatt megtanulta a paille maille nevű játékot, mely során a játékosoknak egy kalapácsra hasonlító eszközzel kellett a földön guruló labdákat egy fűzfa karikán átütniük. Saját maga és vendégei szórakoztatására ki is alakított egy paille maille pályát a mai park nyugati végében, ami nem bizonyult túl jó helyszínnek, ugyanis a palota nyugati fala mellett éppen egy nagy forgalmú földút vezetett és rendszeresen szállt a por.

Egy ilyen alkalommal II. Károly király olyannyira feldühödött, hogy az utat lezáratta és egy új nyomvonalat jelöltetett ki a számára. Az új út eredetileg Catherine Street lett volna, de mert a londoniaknak nem tetszett a király portugál származású feleségéről vett elnevezés, hamarosan átkeresztelték az Pall Mall-ra.

Az elkövetkezendő majd nyolcban évben a park környéke benépesült házakkal és magának a parknak meglehetősen rossz hírneve lett. Az 1760-as évekre megszaporodtak a parkban a párbajok és a londoni szexmunkások is egyik központi területének kezdett számítani. Megromlott a közbiztonság, annak ellenére hogy éjszakánként a park kapuit bezárták, de mert meglehetősen sokaknak volt álkulcsuk, így gyakorlatilag bármikor ki-be sétálgathattak a parkból.

Hamarosan éjjel-nappal katonák kezdték őrizni a rendet és amikor III. György király (uralkodása: 1760-1820) 1762-ben a St. James Palota közelében álló Buckingham House-t is megvásárolta, a rend kezdett visszatérni a parkba. A helyszín egyre gyakrabban lett ünnepségek, felvonulások és gyásszertartások helyszíne, a mesterséges tó közepére pedig a király jóbarátja, John Nash építész tervezett egy kecses kis hidat.

Ugyanebben az időben a park maga is nagy átalakításokon ment keresztül, az addigi egyenes, téglalap alapú tó már nem volt igazán divatos, így tervek születtek egy jóval természetesebb kinézetű tó és park kialakítására, valamint a környező házakat is ekkoriban építették. A munkálatok végül 1827-ben indultak csak el, de ekkoriban már gázlámpák világítottak az addig sötét londoni utcákon és magában a St. James's parkban is.

Hamarosan igény lett rá, hogy a parkot a széles tömegek is szabadon látogatassák, így 1856-ban Victoria királynő (uralkodása: 1837-1901) megnyitotta azt a londoniak előtt, sőt a mesterséges tavon akkoriban még csónakázni is lehetett.

A mai keleti oldalon lévő szigetre az ornitológiai társaság is engedélyt kapott egy kis épület felhúzására, mely a mai napig is üzemel, majd Victoria halála után, 1911-ben a Buckingham Palota előtti Viktória királynő emlékére emelt szoboregyüttes is elvett egy kicsit a park eredeti területéből.

A Buckigham Palotához bevezető széles rózsaszín utat is ekkoriban alakították ki, valamint a Trafalgar térre kivezető út végén az Admiralty Arch azaz az Admiralitás épületének boltívét is. A tó közepén található hidat 1957-ben lecserélték a ma is látható Blue Bridge-re, mely nevét a kék színéről kapta.

Tipp: Ha a St James's Parkban sétáltok, akkor mindig legyen nálatok némi dió, mogyoró, ugyanis a parkban élő szürke mókusok igen barátságoak, kézből szívesen elveszik a csemegét.

Ha szívesen sétálnál velem London titkos helyszínein, sohasem hallott történeteket hallgatva akkor küldj nekem egy üzenetet, beszéljük meg a részleteket. Persze akkor is írhatsz ha szívesebben követnéd az útikönyvek ajánlatát, azokhoz is vannak elképesztő történeteim. :) Ágota
idegenvezeteslondon@gmail.com

Ha hasznosnak találod a változatos és izgalmasabbnál-izgalmasabb bejegyzéseket az "Idegenvezetés London" blogon és Facebook oldalon, akkor kérlek, támogass egy kávé árával, hogy még sokszor találkozhassunk legalább a képernyőn keresztül. www.buymeacoffee.com/agotabf