London és A walesi bárdok

Ha máshonnan nem is, de iskolai tanulmányainkból biztosan emlékszünk A walesi bárdok című Arany János versre, abban is Edward (Eduárd) királyra. Na de ki is volt ez a történelmi személyiség és miért is volt fontos ez a walesi látogatás?

Először is vissza kel utazzunk az 1200-as évekbe, amikoris I. Eduárd (gúnynéven Nyakigláb Eduárd avagy a Skótok pörölye) 1272-ben trónra került.

I. Eduárd király / Public domain, via Wikimedia Commons

Édesapja III. Henrik angol király volt, a nagypapája pedig az a Földnélküli János, aki aláírta a Magna Carta egyezményt 1215-ben. Erről a történelmi eseményről ide kattintva tudhattok meg többet. Édesanyja Provence-i Eleonóra volt, aki Franciaországban született.

Trónörökösként már fiatal korában bevonták a politikai küzdelmekbe, melyek idővel a bárók lázadásává és polgárháborúvá fajultak, ahol végülis sikerült édesapjával együtt megtartaniuk az uralmat. A polgárháború végeztével Eduárd csatlakozott a Szentföldre induló nyolcadik keresztes hadjárathoz, mely háború végül sikertelennek bizonyult, és Eduárd a hazaúton értesült arról, hogy apja meghalt, ő pedig Anglia királya lett. Lassan, másfél évig utazgatva ért haza, így csak 1274. augusztus 19-én koronázták meg a Westminster apátságban, Londonban.

I. Eduárd korabeli penny / Numisantica, CC BY-SA 3.0 NL https://creativecommons.org/licenses/by-sa/3.0/nl/deed.en, via Wikimedia Commons

Több más harcos megmozdulás mellett 1276–77-ben elfojtott egy kisebb walesi lázadást (a walesi hercegségeket angol vazallusoknak azaz hűbéreseknek tekintette). 1277-től kezdve megindult az angolok betelepítése Walesbe, új, falakkal védett városokat alapítottak (mint pl. Flint, Aberystwyth vagy Rhuddlan), amelyekben walesiek nem telepedhettek meg.

Amikor 1282-ben ismét fellázadtak a walesiek, I. Eduárd teljesen meghódította az országot és angol igazgatás alá helyezte.

Na és pont erről az eseményről szól Arany János A walesi bárdok című költeménye.

Wales térképe, 1610 / John Speed, Public domain, via Wikimedia Commons

Történt ugyanis, hogy 1282-ben az angolok a saját törvényeiket akarták rákényszeríteni a walesi alattvalókra, ami miatt a konfliktus nemzeti jelleget öltött, a walesiek pedig az angolok ellenében elkezdték mindenben támogatni saját hercegüket, Llywelyn ap Gruffudd-ot.

Eduárd ekkor már inkább a teljes hódítást tekintette célnak, nem csak egy-egy engedetlen vazallus megfenyítését mint korábban, így minden trükköt bevetettek a walesiek ellen. Volt itt álnok rajtaütés, csapdába csalás, gyilkosság, mígnem az angolok sikeresen lefejezték a walesi hadvezetést.

Ezután I. Eduárd az 1284-ben kiadott rhuddlani statútummal Angliához csatolta a Walesi Hercegséget, ahol bevezették az angol közigazgatást, a sheriffek által kormányzott grófságok formájában. A köztörvényes bűntettekre az angol jogot alkalmazták, bár egyéb esetekben a walesi szokásjog maradt érvényben.

Ezután komoly várépítésekbe fogott az elfoglalt területen, sőt 1284-ben várandós feleségét is Caernarfon várába küldte, hogy ötödik fia (a leendő II. Eduárd) Wales földjén szülessen. A fiatal herceget 1301-ben a walesi herceg címmel ruházták fel , egyébként elsőként az angol trónörökösök közül és hagyományt teremtve ezzel; a király egyúttal neki adományozta Chester grófságát és jelentős észak-walesi birtokokat is.

II. Eduárd király / Public domain, via Wikimedia Commons

A walesi egy szívós népség, természetesen nem hagyta annyiban az angol hódítást és több kisebb-nagyobb lázadás után 1294-ben újabb háborúba bocsátkoztak az angolokkal, melyben maga a király, I. Eduard is részt vett és győzedelmeskedett is.

A walesiek egyébként számon tartják Arany János költeményét, sőt mi több 2022-ben emléktáblát avattak a magyar költőnek a walesi Montgomery városában. Az emléktáblán olvasható ismertetés szerint Arany János a balladában azoknak a walesi regösöknek a legendás hősiességét énekli meg, akik 1277-ben, a híres montgomery-i lakomán halált megvető bátorsággal szegültek szembe a Walest leigázó I. Eduárd angol királlyal.

photo by Magyar Cymru

Május 14. ettől kezdve a walesi–magyar barátság napja lett, az ünnepségre a walesi kisvárost magyar lobogókkal díszítették fel, az emléktábla avatása után felhangzott a magyar és a walesi himnusz, és elszavalták A walesi bárdokat.

Sőt mi több létezik a Magyar Cymru walesi–magyar kulturális kezdeményezés is, róluk ide kattintva tudhatsz meg többet.

Arany János: A WALESI BÁRDOK (1857)

Edward király, angol király
Léptet fakó lován:
Hadd látom, úgymond, mennyit ér
A velszi tartomány.

Van-e ott folyó és földje jó?
Legelőin fű kövér?
Használt-e a megöntözés:
A pártos honfivér?

S a nép, az istenadta nép,
Ha oly boldog-e rajt'
Mint akarom, s mint a barom,
Melyet igába hajt?

Felség! valóban koronád
Legszebb gyémántja Velsz:
Földet, folyót, legelni jót,
Hegy-völgyet benne lelsz.

S a nép, az istenadta nép
Oly boldog rajta, Sire!
Kunyhói mind hallgatva, mint
Megannyi puszta sir.

Edward király, angol király
Léptet fakó lován:
Körötte csend amerre ment,
És néma tartomány.

Montgomery a vár neve,
Hol aznap este szállt;
Montgomery, a vár ura,
Vendégli a királyt.

Vadat és halat, s mi jó falat
Szem-szájnak ingere,
Sürgő csoport, száz szolga hord,
Hogy nézni is tereh;

S mind, amiket e szép sziget
Ételt-italt terem;
S mind, ami bor pezsegve forr
Túl messzi tengeren.

Ti urak, ti urak! hát senkisem
Koccint értem pohárt?
Ti urak, ti urak!... ti velsz ebek!
Ne éljen Eduárd?

Vadat és halat, s mi az ég alatt
Szem-szájnak kellemes,
Azt látok én: de ördög itt
Belül minden nemes.

Ti urak, ti urak, hitvány ebek!
Ne éljen Eduárd?
Hol van, ki zengje tetteim -
Elő egy velszi bárd!

Egymásra néz a sok vitéz,
A vendég velsz urak;
Orcáikon, mint félelem,
Sápadt el a harag.

Szó bennszakad, hang fennakad,
Lehellet megszegik. -
Ajtó megől fehér galamb,
Ősz bárd emelkedik.

Itt van, király, ki tettidet
Elzengi, mond az agg;
S fegyver csörög, haló hörög
Amint húrjába csap.

"Fegyver csörög, haló hörög,
A nap vértóba száll,
Vérszagra gyűl az éji vad:
Te tetted ezt, király!

Levágva népünk ezrei,
Halomba, mint kereszt,
Hogy sirva tallóz aki él:
Király, te tetted ezt!"

Máglyára! el! igen kemény -
Parancsol Eduárd -
Ha! lágyabb ének kell nekünk;
S belép egy ifju bárd.

"Ah! lágyan kél az esti szél
Milford-öböl felé;
Szüzek siralma, özvegyek
Panasza nyög belé.

Ne szülj rabot, te szűz! anya
Ne szoptass csecsemőt!..."
S int a király. S elérte még
A máglyára menőt.

De vakmerőn s hivatlanúl
Előáll harmadik;
Kobzán a dal magára vall,
Ez íge hallatik:

"Elhullt csatában a derék -
No halld meg Eduárd:
Neved ki diccsel ejtené,
Nem él oly velszi bárd.

Emléke sír a lanton még -
No halld meg Eduárd:
Átok fejedre minden dal,
Melyet zeng velszi bárd."

Meglátom én! - S parancsot ád
Király rettenetest:
Máglyára, ki ellenszegűl,
Minden velsz énekest!

Szolgái szét száguldanak,
Ország-szerin, tova.
Montgomeryben így esett
A híres lakoma. -

S Edward király, angol király
Vágtat fakó lován;
Körötte ég földszint az ég:
A velszi tartomány.

Ötszáz, bizony, dalolva ment
Lángsírba velszi bárd:
De egy se birta mondani
Hogy: éljen Eduárd. -

Ha, ha! mi zúg?... mi éji dal
London utcáin ez?
Felköttetem a lord-majort,
Ha bosszant bármi nesz!

Áll néma csend; légy szárnya bent,
Se künn, nem hallatik:
"Fejére szól, ki szót emel!
Király nem alhatik."

Ha, ha! elő síp, dob, zene!
Harsogjon harsona:
Fülembe zúgja átkait
A velszi lakoma...

De túl zenén, túl síp-dobon,
Riadó kürtön át:
Ötszáz énekli hangosan
A vértanúk dalát.

Ha szívesen sétálnál velem London titkos helyszínein, sohasem hallott történeteket hallgatva akkor küldj nekem egy üzenetet, beszéljük meg a részleteket. Persze akkor is írhatsz ha szívesebben követnéd az útikönyvek ajánlatát, azokhoz is vannak elképesztő történeteim. :) Ágota
idegenvezeteslondon@gmail.com

Ha hasznosnak találod a változatos és izgalmasabbnál-izgalmasabb bejegyzéseket az "Idegenvezetés London" blogon és Facebook oldalon, akkor kérlek, támogass egy kávé árával, hogy még sokszor találkozhassunk legalább a képernyőn keresztül. www.buymeacoffee.com/agotabf