I. Erzsébet királynő elveszett ruhája

I. Erzsébet királynő elveszett ruhája

I. Erzsébet angol uralkodóról meglehetősen sokat hallani, nem is csoda hiszen a brit történelem egyik leghosszabban uralkodó királynője volt, egészen pontosan 45 évig vezette az országot (1558-1603), de egyébként is szép kort élt meg, 70 éves korában távozott a földi létből.

Róla és koráról nagyon sok mindent el lehetne mondani, például azt hogy gúnynevén mint "szűz királynő" is emlegették, ugyanis soha nem ment férjhez, és nem születtek gyermekei sem. A korban megjelenésével és sminkjével divatot teremtett, de mert a korabeli szépségipar számos mérgező anyaggal is dolgozott így a fáma szerint idős korára a bőre nagyon megcsúnyult és a haját valamint fogainak nagy részét is elveszítette ami jellemzően a higanymérgezés egyik jele.

I. Erzsébet királynő  / Marcus Gheeraerts the Younger, Public domain, via Wikimedia Commons

Díszes udvart tartott, bálakat és fogadásokat rendezett, örömmel fogadta az Újvilágból beáramló rengeteg kincset, megvívta csatáit kora nagy európai uralkodóival és majd húsz éven át saját unokahúga, a skót származású Stuart Mária is meglehetősen sok gondot okozott neki.

Stuart Mária  / National Portrait Gallery, Public domain, via Wikimedia Commons

Azonban ebben a bejegyzésben mégsem a királynő uralkodásának évtizedei, hanem inkább egy neki tulajdonított különleges ruha történetét járjuk körbe.

Történt ugyanis, hogy a wales-i határhoz közel eső Bacton település 13. századból származó templomocskájának falán a szakértők egy feltételezhetően igen fontos leletre bukkantak.

A véletlennek köszönhető, hogy a Historic Royal Palace szervezet kurátora egy bizonyos Eleri Lynn ebédidőjében éppen készülő könyvéhez keresett forrásokat, amikor belebotlott a bacton-i templomban őrzött, korábban oltárterítőnek használt anyag fényképébe. Elerinek nagyon gyanús lett a fénykép, rénézésre úgy ítélte meg, hogy nagyon hasonlít az 1590-es évekből származó kelmékre így hát elutazott a településre hogy szemügyre vegye azt élőben is.

A templomban már régóta szóbeszéd tárgya volt, hogy a kelme valószínűleg nagyon régi lehet, talán lehet némi történelmi jelentősége is így a 20. század fordulóján úgy döntöttek, hogy nem használják azt tovább oltárterítőként, hanem bekeretezve a falra akasztják.

Eleri már az első pillanatban felfedezte a kelme fontosságát, ugyanis az pontosan egyezett az I. Erzsébet korabeli szövési technikával, mintázattal sőt meglehetősen hasonlított egy korabeli, a fiatalabbik Marcus Gheeraerts által készített, Rainbow Portrait című festményen szereplő ruha mintájával is, melyet a uralkodónőről festett a művész.

I. Erzsébet királynő - Rainbow Portrait  / Attributed to Isaac Oliver, Public domain, via Wikimedia Commons

A felfedezés értékét nagyban növeli, hogy I. Erzsébet korából nem maradtak fenn ruhák sajnos, ugyanis egytől egyig mind odaveszett az 1666-os nagy londoni tűzvészben, holott halálakor Erzsébetnek a fáma szerint 1900 ruhája volt!

A templomban található Blanche Parry emlékműve is, aki ott született Bacton-ban még életében nagyon közeli barátságba került Erzsébettel, így valószínűleg számos ruhát kapott tőle ajándékba, ahogyan az a korban szokás volt. Azonban ez a ruha rendkívül drága lehetett még királyi mércével mérve is, akár egy kisebb falut lehetett volna venni az árán ahogy a szakértők gondolják, így valószínűleg ez mégsem lehetett ajándék.

Az anyag kivételesen finom selyemből készült, melyet vékony ezüstszálak fonnak át VII. Henrik király pedig az uralkodón kívül mindenki másnak megtiltotta ilyen kelme viselését.

A korban elektromos áram híján természetesen gyertyákkal világítottak, de nem feltétlenül volt például egy bálterem telerakva fényekkel, inkább csak félhomály uralkodott. Ha az uralkodó megjelent egy ezüst szállal kivarrt ruhában, az biztos hogy az apró szálakon megcsillanó gyertyafény miatt úgy rémlett, hogy ragyog az egész ruha. Az uralkodót túlöltözni pedig egyenesen felségsértésnek számított.

I. Erzsébet királynő - Armada Portrait  / National Portrait Gallery, Public domain, via Wikimedia Commons

Azt sajnos nem tudni, hogy ki volt az a kiváló mester aki magát az anyagot megalkotta, de azt tudni, hogy a minták egy korabeli kiadású könyvből származnak, melyet mintegy útmutatónak használtak az éppen divatos minták tekintetében.

A restaurálás során felfedezték, hogy a kék színt egy igen drága indigó fajtával állították elő, míg a vörös alapanyaga Mexikóból származott. Eddig hozzávetőleg 1000 órát töltöttek a szövet vizsgálatával és konzerválásával, nagyon fontosnak tartják ugyanis, hogy hosszú időre megőrizhessék azt az utókornak.

A kelmén látható állatokat valószínűleg már később hímezték az anyagba a növényi minták mellé, amikor már nem ruhakánt, hanem egyéb más módon használták ezt a kincset.

Az eredeti anyagot a Historic Royal Palace nevű intézmény magáévá tette, de nem feletkeztek el a bactoni templonmról sem, 2017-ben megkapták a szövet másolatát, ami visszakerült a falra.

Ha szívesen sétálnál velem London titkos helyszínein, sohasem hallott történeteket hallgatva akkor küldj nekem egy üzenetet, beszéljük meg a részleteket. Persze akkor is írhatsz, ha szívesebben követnéd az útikönyvek ajánlatát, azokhoz is vannak elképesztő történeteim. :) Ágota

Ha hasznosnak találod a változatos és izgalmasabbnál-izgalmasabb bejegyzéseket az  "Idegenvezetés London" blogon és Facebook oldalon, akkor kérlek, támogass egy kávé árával, hogy még sokszor találkozhassunk legalább a képernyőn keresztül. www.buymeacoffee.com/agotabf