Halálos gyertyák a viktoriánus korban

Az 1860-as évekig Londonban más megoldás hiján mindenhol gyertyával világítottak, ami természetesen a gyertyaöntést komoly iparággá tette abban az időben.

Többen próbálkoztak is mindenféle módszerekkel, amikkel olcsóbbá vagy gyorsabbá tehették a gyertyakészítés folyamatát, ezzel valamivel nagyobb haszonra szert téve.

Az 1835-ös év angol újítása egy úgynevezett "kompozit gyertya" volt, melynek technológiája eredetileg Franciaországból származott, ugyanis 1810-ben egy bizonyos Michel Chevreul francia tudós és társa Joseph Gaz-Lussac megtalálták a módját, hogyan tudják az olcsó faggyút (marha- vagy birkazsír) szilárd és folyékony összetevőkre szétválasztani. Az általuk „sztearinnak” nevezett szilárd részt magasabb olvadáspontú volt mint a nyers faggyú, ezért gyertyakészítéshez pont alkalmasnak bizonyult. A sztearin azonban törékenyebb és kevésbé fényes anyag volt mint a viasz, így a párizsi gyártók rátaláltak egy titkos adalékanyagra, amelyet a keverékbe öntve orvosolták ezen problémákat. Ennek az adalékanyagnak a neve szigorúan őrzött titok volt, azonban 1834-ben a francia hatóságok rájöttek, hogy az arzén ez a varázslatos összetevő – és a mérgező összetevőre tekintettel be is tiltották ezen gyertyák gyártását.

Nem úgy az angolok, akik a technológiát minden további nélkül átvették és a kompozit gyertyákat tömegesen gyártani is kezdték. 1837-ben azonban, egy nyári estén egy bizonyos Mr. Everitt - aki véletlenül kémiaprofesszor volt - alváshoz készülődve elfújta a gyertyáját, amikor megcsapta orrát a jellegzetes fokhagyma illat, mely tapasztalatai szerint arzén jelenlétére utalhatott. Másnap Everitt a laboratóriumában meg is állapította, hogy a parázsló gyertya valóban arzéngőzöket bocsát ki.

Everitt  gyertyája a brit piacon újonnan elérhető kompozit gyertyák egyike volt, melyek kiváló minőségű viaszként égtek (a faggyúval szemben), a hagyományos gyertyák árának töredékéért.

Bármennyire is nem kívánatos az arzén belélegzése, úgy tűnt ezek a mérgezésről szóló állítások kissé eltúlzottak voltak, ugyanis a The Westminster Medical Society által elvégzett klinikai vizsgálatok nem mindenben támasztották alá a professzor félelmeit. A vizsgálatok alatt aprócska pintyeket tettek ki a gyertyák hatásának akik néhány óra múlva elpusztultak, de a nagyobb emlősök közül, például tengerimalacok és nyulak közül egy sem pusztult el.

Persze ha arra gondolunk, hogy például a londoni Drury Lane színházat megvilágító, csilláronként 152 darab gyertya arzén tartalma a zárt helyiség légterébe kerül, akkor több mint 39 000 mg arzén keringett volna a levegőben, ami viszont már semmiképpen sem elhanyagolható mennyiség.

Később kiderült, hogy egy ártalmatlan összetevő, a kréta hozzáadása a gyertya alapanyaghoz pont ugyanolyan jótékony hatással bír mint az arzén.

Ha szívesen sétálnál velem London titkos helyszínein, sohasem hallott történeteket hallgatva akkor küldj nekem egy üzenetet, beszéljük meg a részleteket. Persze akkor is írhatsz ha szívesebben követnéd az útikönyvek ajánlatát, azokhoz is vannak elképesztő történeteim. :) Ágota
idegenvezeteslondon@gmail.com

Ha hasznosnak találod a változatos és izgalmasabbnál-izgalmasabb bejegyzéseket az  "Idegenvezetés London" blogon és Facebook oldalon, akkor kérlek, támogass egy kávé árával, hogy még sokszor találkozhassunk legalább a képernyőn keresztül. www.buymeacoffee.com/agotabf